Európa varázstalanítása nem a reformációval vagy a reneszánsszal kezdődött, az európai értelmiségi típus alapképletévé a szókratészi filozófia által varázstalanított görög mitológia vált – állítja vezércikkében Zelnik József (Varázstalan Európa varázsa).

Aktuális rovatunkban a Cziffra-fesztiválról, az Óbudán feltár Mithras-szentélyről, a gyulafehérvári fejedelmi palota felújításáról, az ELTE-n induló dalköltő szakirányú képzésről, az európai gazdatüntetésekről, a körkörös gazdaság jegyében deklarált javításhoz való jogról olvashatnak. Szerdahelyi Csongor a Hit Pajzsa-díj idei díjazottját méltatja (Jó boldog pappal találkozni), Pásztor Péter a közösségi média szabályozásának fontosságára figyelmeztet (Okosteló-rombolásra fel!)

A Nagyböjt és a nagyhét elővételezi húsvét, a halálon aratott győzelem ünnepét. Barna Gábor a Szent Sír-állítástól a kereszt előtti hódolaton át a nagypénteki ördögűző kolompolásig mutatja be az ünnepkör szakrális és a népi vallásosságban megőrzött jellegzetességeit.

Tahyné Kovács Ágnes Ferenc pápa Béke világnapi üzenete nyomán a mesterséges intelligencia által kínált lehetőségeket és felidézett kockázatokat elemzi (Technológia az elesettek szolgálatában).

Ritka nehéz körülmények között kell a magyar külpolitikának nemzeti érdekeinket érvényre juttatnia. Szerdahelyi Csongor Németh Zsolttal, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökével beszélget szuverenitásról, atlanti elkötelezettségről, kisebbségvédelemről, európai biztonságpolitikáról (Azóta érezhetjük magunkat a legnagyobb biztonságban).

A szabadelvű konzervatív kiáltványt ismerteti és értékeli Pásztor Péter, jeles angolszász gondolkodók bíráló vagy egyetértő véleményét idézve, s figyelmeztetve, hogy az ifjabb nemzedékekhez inkább csak olyan értelmiségi okoskodás jutott el, amely nem a szabadság rendje, hanem ellenkezőleg: az állam, a tervezés, a törzsi identitás, az önkényes hatalom és a személyes uralom irányába mutatott.

Ott kellene lennünk, ahol Csoóri Sándor és más nagyjaink kijelölték a helyünket, de nem tudjuk, ott vagyunk-e. „Csak szurkáljuk azt a ködöt, amiről Csoóri beszél, ami rátelepedik az agyunkra” – állapítja meg rezignáltan Demeter Szilárd (Kávé Csoóri Sándorral). A vallás, a költészet visszaszorulásával nem az észszerűség növekedett a világban, hanem a zavarodottság.

Tűnődések Vásáry Tamásra hangolva címmel Kodolányi Gyula prózaversét, valamint Báger Gusztáv Közjóról írt versciklusából vett válogatást olvashatnak.

Bakonyi István Báger Gusztáv Mint még soha című kötetét mutatja be (A költő is szakrális őrség). A tudós közgazdász-költő verseinek értékei közé tartozik a fegyelmezettségen kívül a fölösleges elemektől való tartózkodás és a tömörségre törekvés.

Személyes emlékeit idézi Szerényi Gábor Karinthy Mártonról, akinek tréfára kész játékos szelleme is apja, nagyapja karakterét idézte. Ő is mondhatta, akárcsak Frigyes: „Karinthy vagyok, térjen magához!”

Egykori kollégájára, Schweitzer Pálra, Ady monográfusára, Thomas Mann naplójának fordítójára emlékezik Filep Tamás Gusztáv (Egy rendes polgári családban…) Nem volt közvetlen, nem csevegett, ismeretlenek kimértnek, tartózkodónak gondolhatták, egy fogadáson azonban a könyves szakma képviselői között népszerűtlen Grósz Károly párfőtitkárral mégis elmélyült eszmecserébe kezdett – tán megesett rajta a szíve.

Kevéske meleget adó Fűrészporos kályhával fűtöttek a szegény gasztonyi emberek, akiket a vasfüggöny elzárt a falu erdejétől, s akik, mint Pálffy Lajos apja is, nem voltak elég megbízhatók ahhoz, hogy zöldsávos határátlépési engedélyhez jussanak.

Isten háta mögötti tanyán élő idős, beteg, magányos emberek életébe enged bepillantást Borzák Tibornak a Kunbaracs külterületét járó szociális munkásokkal készített riportja. Reménytelenség, tehetetlenség, szívszorító élettörténetek tárulnak a szemünk elé (Ha a rózsa beszélni tudna).

Orvosi-rendészeti és műszaki-tudományos tekintetben is kifogástalannak találták a kortársak a balassagyarmati Vármegyeháza mögött – a gellért-hegyi Citadella vagy a Nemzeti Zenede kivitelezőjeként ismert – Kasselik Ferenc által épített zömök, nyolcszög alapú börtönépületet, amelyről a rablétben nagy tapasztalattal bíró Kazinczy Ferenc is elismeréssel szólt (Nagy László: Hajdani dicsőség nyomában).

Fazakas Réka Oláh Mátyással beszélget, akinek életművében egyenrangú szerepet tölt be a szobrászat, a festészet, a grafika és az írás, elsősorban mégis szobrászként ismert. A művész régmúlt korok mitológiai és tradicionális témáin keresztül szól hozzánk, miközben alkotásain keresztül felhívja a figyelmet a Hétköznapi jelekben és piktogramokban rejlő fontos üzenetekre is.

A humor egyfajta védekezés Dóczi Attila festőművész számára, akivel Jankó Judit készített interjút a Nagyházi Contemporaryban februárban megnyíló solo show-ja alkalmából. Az alkotómunkát komolyan veszi, de nem akar elveszni ebben a komolyságban: művészkedik és focizik, s otthonosan mozog mindkét közegben.

Zene és képzőművészet párhuzamosan volt jelen Csavlek Etelka életében, aki bár már kisgyerekként is operaénekes akart lenni, először az Iparművészeti Főiskolát végezte el. „Beleképzeltem magam az adott hősnő szerepébe, és máris formálódott a kerámia.” (Réfi Zsuzsanna: Kotta, korong, kerámiafigura)

Martin Scorsese ikonikus filmjeinek hátterét mutatja be Fábián László a rendezőnek az idei Berlinalén megítélt Arany Medve-életműdíj kapcsán (A Gonosz fölénye, a Jó belenyugvása). Legjellegzetesebb eszméje a szeretet, az önzetlen megváltás utáni vágyódás egy minden racionalitást fölrúgó, a pénz által lezüllesztett, kegyetlen világban.