Tucatszám születnek politikai nyilatkozatok. Hiába gúnyolódnak rajtuk, a demokratikus eljárás részét képezik, legfeljebb nem ütik meg a kívánt mércét. Yoram Hazony izraeli filozófus 2018-ban jelentette meg, magyarul a következő évben közreadott A nacionalizmus erénye című könyvét. 2019-ben hozta létre az ügyét előmozdító Edmund Burke Alapítványt, amelynek égisze alatt fogalmazta meg Will Chamberlain, Christopher DeMuth, Rod Dreher, Yoram Hazony, Daniel McCarthy, Joshua Mitchell, N. S. Lyons, John O’Sullivan és R. R. Reno az új irányzat sarkalatos tételeit. A szerzők és az aláírók főként amerikaiak, de vannak köztük izraeliek, angolok, egy-egy francia, lengyel, portugál és magyar is.

Először Peter J. Leithart presbiteriánus teológus válaszolt rá az egyik legfontosabb amerikai konzervatív folyóirat, a First Things hasábjain. Üdvözölte ugyan a nyilatkozat indítékát, de összességében elutasítja a törekvést, mivel a kereszténységet politikai célra használva fel valójában képtelenséget, „a nemzeti önmegváltást” hirdeti. „A politikai élet végső célja nem a nemzet, hanem az egyház – írja a kálvinista gondolkodó ­–; az egyház tanúsította és megtestesítette egyetemes igazság nélkül a nemzetek nem tudják, mi végre vannak.” 

Samuel Gregg a szintén konzervatív National Interestben rámutat, hogy a nyilatkozat a régi konzervatív témák ismétlése mellett a reagani konzervatív–liberális konszenzust, az úgynevezett fuzionizmust igyekszik felrúgni, ám azon kívül, hogy komoly ellentmondásokba keveredik: egyszerre hirdet a gazdaságba és a kultúrába erős kézzel beavatkozó államkapitalizmust és bürokrácia- és elitellenes, korlátozott államot, gazdasági tévedésekre alapoz, adós marad annak kifejtésével, hogy milyen politikai törekvések szövetségében öltene testet a nemzeti konzervativizmus.

A kérdés gondosabb körüljárását elősegítendő közöljük a nyilatkozatra válaszolul született nyílt levelet a nemzeti konzervativizmusról. Szerzői a kortárs liberalizmus (globalizmus) bal- és jobboldali bírálóinak mondják magukat, és bár a nemzetet maguk is megkerülhetetlen közösségnek tartják, joggal állapítják meg, hogy a nemzet hatáskörét meghaladó ügyekben szükségesek a nemzetközi szervezetek, s következetlenség is amerikai republikánusoktól a nemzetek fölötti intézmények elvi elutasítása, amikor külpolitikájukban mindig is következetesen szorgalmazták az európai egységesülést. A nyílt levél téved: a hazafiság nem más, mint polgári barátság.

A nyilatkozatnak, melyet idén június 15-én egyszerre közölt a The American Conservative és a The European Conservative, több magyar vonatkozása is van. Két szerző, Rod Dreher és John O’Sullivan a kormányközeli Danube Institute munkatársa. Az utóbbi lap kiadóhivatala a Matthias Corvinus Collegium székhelyén van bejegyezve. Az egyik aláíró pedig Orbán Balázs, az utóbbi vezető tisztségviselője. Örvendetes fejlemény, hogy a magyar konzervatív közgondolkodás végre bekapcsolódik az amerikaiba. A trumpi populizmus minden eddiginél élesebben megosztotta az amerikai konzervatívokat, biztosan bölcs dolog ebben a vitában magyar részről állást foglalni, amikor az amerikai külpolitikát több mint egy évszázada kétpárti konszenzus vezérli, amelyet nemigen befolyásol sem jobb-, sem baloldali populizmus?

A kérdést egyebek közt a nemzeti konzervativizmus elveiről szóló nyilatkozat minősége, szellemi ereje alapján az olvasó dönti el.

Pásztor Péter

***

Nemzeti konzervativizmus: elvi nyilatkozat

 

Nyugati nemzetek polgáraiként riadtan látjuk, ahogy az élet alapját jelentő hagyományos hitet, intézményeket és szabadságjogokat az az általunk szeretett országokban fokozatosan aláássák és megdöntik.

Szerintünk a független, önálló nemzetek hagyományából kiindulva lehet helyreállítani a hazaszeretetre és a bátorságra, a becsületre és a hűségre, a vallásra és a bölcsességre, a gyülekezetre, az egyházközösségre és a családra, a férfira és a nőre, a szombat törvényére és a szentre, illetve az értelemre és az igazságra irányuló helyes közszellemet. Azért vagyunk konzervatívok, mert úgy véljük, ezek az erények tarthatják fenn civilizációnkat. Meggyőződésünk, hogy helyreállításuk nélkül nem lehet visszanyerni és megóvni a szabadságunkat, a biztonságunkat és a jólétünket.

Azért hangsúlyozzuk a nemzet eszméjét, mert a független, a maguk nemzeti érdekeit követő és tulajdon nemzeti hagyományaikat ápoló nemzetek világában látjuk az egyedüli valódi alternatíváját az egyetemes ideológiáknak, amelyek homogenizáló, a lokalitást felszámoló birodalmat akarnak ma az egész földgolyóra rákényszeríteni.

Ebből az örökségből merítve a következő elveket valljuk:

Nemzeti függetlenség

A független nemzetek világát kívánjuk. Minden önmaga kormányzására képes nemzet tulajdon alkotmányos, nyelvi és vallási örökségének megfelelően határozza meg a maga útját. Mindegyiknek joga van saját határait fenntartani és olyan politikát folytatni, amely saját népe javát szolgálja. Támogatjuk a független, önálló nemzetek újra felfegyverzését és a védelmi szövetségeket, amelyeknek célja az imperialista agresszió elrettentése.

Az imperializmus és a globalizmus elutasítása

Támogatjuk a nemzetállamok közötti szabad együttműködés és verseny rendszerét, amely a tagok függetlenségét tiszteletben tartó kereskedelmi szerződések, védelmi szövetségek és más közös projektek révén működik. Ellenezzük azonban a választott kormányok hatalmának nemzetközi vagy nemzetek fölötti testületekre való átruházását – azt az irányzatot, amely magas erkölcsi legitimitást színlel, miközben gyengíti a képviseleti kormányzást, elidegenedést és bizalmatlanságot szít a nyilvánosságban, és erősíti az autokratikus rezsimek befolyását. Ennek megfelelően elutasítjuk az imperializmus mai formáit: elítéljük Kína, Oroszország és más tekintélyelvű hatalmak imperializmusát. De ellenezzük a legutóbbi nemzedék liberális imperializmusát is, amely hatalomra, befolyásra és gazdagságra törekedett más nemzeteket az uralma alá hajtva és a saját képére alakítva.

Nemzeti kormányzat

A független nemzetállam azért van, hogy adott nemzet különböző közösségei, pártjai és térségei között tökéletesebb egységet hozzon létre, hogy gondoskodjék közös védelmükről és az igazságról, illetve, hogy biztosítsa az általános jólétet és a szabadság áldásait a jelenre és a jövő nemzedékeknek. Hiszünk az erős, de alkotmányosan korlátozott, a hatalommegosztás elvei szerint működő államban. Szorgalmazzuk a közigazgatási állam és a politikaformáló bírói kar hatáskörének drasztikus szűkítését, mert háttérbe szorítják a nemzet érdekeinek és értékeinek teljes skáláját képviselő törvényhozást. Támogatjuk a föderalista elvet, amely a hatalmat átruházza az egyes tagállamokra vagy a nemzetrészekre a nagyobb változatosság, a kísérletezés és a szabadság érdekében. Azokban a tagállamokban vagy nemzetrészeken azonban, ahol a jog és az igazság tartósan és kirívóan sérül, vagy ahol a törvénytelenség, az erkölcstelenség és a széthullás eluralkodik, a nemzeti kormánynak határozottan be kell avatkoznia a rend helyreállítása érdekében.

Isten és a nyilvános vallásgyakorlat

Tartósan egyetlen nemzet sem maradhat fenn, ha nincs benne Isten iránti alázat és hála, és nem tart az ítéletétől, miként a hiteles vallási hagyományokból tudjuk. A Biblia évezredek óta a legbiztosabb útmutatónk: táplálja a helyénvaló odafordulást Istenhez, a nemzet politikai hagyományaihoz, a közerkölcshöz, a gyengék védelméhez és a joggal szentnek elismert dolgokhoz. Mint hívők és nem hívők jogos örökségét a Bibliát kell a közös nyugati civilizáció forrásai közül elsőként olvasni az iskolákban és egyetemeken. Ahol keresztény többség van, ott a közéletnek a kereszténységben és annak erkölcsi látásmódjában kell gyökereznie, amit az államnak és más köz- vagy magánintézményeknek tiszteletben kell tartaniuk. Ugyanakkor a zsidóknak és más vallási kisebbségeknek védelmet kell biztosítani, hogy a maguk hagyományait követhessék, közösségi intézményeiket szabadon irányíthassák, és gyermekeiket ennek megfelelően nevelhessék és oktathassák. Biztosítani kell, hogy felnőtt személyeket ne érje vallási vagy ideológiai nyomásgyakorlás a magánéletükben és otthonukban.

 Edmund Burke (1729-1797) brit politikus szobrának felavatása Washingtonban 1922-ben. A talpazat felirata: 

„A nagyvonalúság a politikában nem ritkán a legigazabb bölcsesség" -

mondta a modern konzervativizmus alapítója az amerikai függetlenséget támogató beszédében.

A jogállamiság

Hiszünk a jogállamiságban. Ezen azt értjük, hogy az állampolgároknak és a külföldieknek, a kormánynak és az embereknek egyaránt el kell fogadniuk és be kell tartaniuk a nemzet törvényeit. Amerikában ez az 1787-es alkotmány és a kiegészítései, a szabályosan becikkelyezett törvények és a common law-örökség tiszteletben tartását jelenti. Mindenki egyetért abban, hogy a nemzet jogi hagyományai és intézményei időnként javításra és tökéletesítésre szorulnak. A szükséges változtatások azonban csak törvényes úton mehetnek végbe. Így őrizzük meg nemzeti hagyományainkat és magát a nemzetet. A zavargásoknak, fosztogatásoknak és a közrend bármely elfogadhatatlan megbontásának haladéktalanul véget kell vetni.

Szabad vállalkozás

Hisszük, hogy a magántulajdonon és a szabad vállalkozáson alapuló gazdaság a legalkalmasabb a nemzet jólétének előmozdítására, és összhangban van az egyéni szabadsággal, amelyre az angol-amerikai politikai hagyomány összpontosul. Elutasítjuk a szocialista elvet, amely azt feltételezi, hogy a nemzet gazdasági tevékenységét az állam diktálta racionális terv szerint lehet irányítani. A szabadpiac azonban nem lehet abszolút. A gazdaságpolitikának a nemzet általános jólétét kell előmozdítania. Ma a globalizált piacok lehetővé teszik ellenséges külföldi hatalmaknak, hogy megfosszák Amerikát és más országokat gyártási kapacitásuktól, gazdaságilag meggyengítve és belsőleg megosztva őket. Ezzel egyidejűleg multinacionális, különösebb nemzeti hűséget nem tanúsító vállalatok rombolják a közéletet a politikai megnyilvánulások cenzúrázásával, elárasztják az országokat veszélyes és függőséget okozó anyagokkal, pornográfiával, és rögeszmés, pusztító személyes szokásokat terjesztenek. A körültekintő nemzeti gazdaságpolitika előmozdítja a szabad vállalkozást, de mérsékli a nemzeti érdekeket fenyegető veszélyeket, agresszívan  törekszik az ellenséges hatalmaktól való gazdasági függetlenségre, felkarolja a nemzetvédelem szempontjából létfontosságú iparágakat, és helyreállítja, korszerűsíti a közjólét szempontjából kritikus gyártási képességeket. Le kell leplezni és meg kell akadályozni az urambátyám-kapitalizmust, a magánvállalati profitszerzésnek az államhatalmi szervek által történő szelektív támogatását.

Államilag támogatott kutatás

Amikor Kína rohamosan előnyre tesz szert Amerikával és a nyugati országokkal szemben a nemzetbiztonság és nemzetvédelem szempontjából kulcsfontosságú területeken, a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége, a holdra szállás (Apollo) és a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés mintájára hidegháborús jellegű programra van szükség, amely nagyszabású állami forrásokat összpontosít a katonai célokkal is rendelkező tudományos és technológiai kutatásra, a nemzeti gyártási kapacitás helyreállítására és korszerűsítésére, valamint a fizikus- és mérnökképzésre. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy a legtöbb egyetem jelenleg pártos és globalista felfogást követ, és hevesen ellenzi a nemzeti és konzervatív eszméket. Az ilyen intézmények nem érdemlik meg az adófizetők támogatását, hacsak újra el nem kötelezik magukat a nemzeti érdekek mellett. Az oktatáspolitikának a nyilvánvaló nemzeti igényeket kell szolgálnia.

Család és gyermekek

Hiszünk abban, hogy a hagyományos család a társadalmi erények forrása, és nagyobb állami támogatást érdemel. A férfi és a nő, a szülő és a gyermekek közötti életre szóló köteléken alapuló hagyományos családból fakad civilizációnk minden más vívmánya. A család felbomlása, beleértve a házasságkötési és a gyermekvállalási kedv jelentős visszaszorulását, súlyosan veszélyezteti a demokratikus nemzetek jólétét és fenntarthatóságát. Az okok között szerepel a korlátlan individualizmus, amely a gyermekeket tehernek tekinti, a családi és a gyülekezeti, egyházközösségi élet kötelezettségei helyett a szexuális szabadosság és kísérletezés egyre radikálisabb formáit ösztönzi. Minden mással szemben elsőbbséget kell élveznie a biztos családi és gyülekezeti életet és a gyermeknevelést elősegítő gazdasági és kulturális feltételek biztosításának.

Bevándorlás

A bevándorlás óriási mértékben hozzájárult a nyugati nemzetek erejéhez és jólétéhez. A napjainkban szorgalmazott ellenőrizetlen és beilleszkedés nélküli bevándorlás azonban nem az erősség és a dinamizmus, hanem a gyengeség és az instabilitás forrásává vált, belső széthúzással és végső soron a politikai közösség felbomlásával fenyeget. Megjegyezzük, hogy a nyugati nemzetek különböző időszakokban a liberális és a korlátozó bevándorlási politikából egyaránt profitáltak. Ma sokkal korlátozóbb politikára van szükség mindaddig, amíg ezek az országok észbe nem kapnak, és kiegyensúlyozottabb, eredményesebb és asszimilációs politikát nem alakítanak ki. A korlátozó politika olykor a bevándorlási moratóriummal is élhet.

Faj

Hisszük, hogy minden ember Isten képmására teremtetett, és hogy az állam politikájának ezt a tényt tükröznie kell. Egyetlen ember értékét vagy hűségét sem lehet megítélni arcvonásainak formája, bőrszíne vagy laborvizsgálati eredményei alapján. A faji ideológia és elnyomás története és máig ható következményei megkövetelik, hogy hangsúlyozzuk ezt az igazságot. Elítéljük a faji megkülönböztetés és megosztás bármilyen állami vagy magánformáját. A tisztességes nemzeti öntudatból fakadó kulturális rokonszenv szilárd alapot kínál a különböző közösségek megbékéléséhez és egységéhez. Az általunk szorgalmazott nemzettudat tiszteletben tartja, sőt egyesíti az egyes kisebbségi közösségek sajátos igényeit és a nemzet egészének közös javát. 

Michael Anton, Larry Arnn, Amber Athey, David Azerrad¸ Stephen Bartulica, Megan Basham, Rachel Bovard, David Brog, Will Chamberlain, Timon Cline, Edward Corrigan, Ken Cuccinelli, Victor Davis Hansonm, Jim DeMint, Christopher DeMuth, Miranda Devine, Emile Doak, Michael Brendan Dougherty, Rod Dreher, Ben Dunson, Alvino-Mario Fantini, John Fonte, Henry George, Francesco Giubilei, David Goldman, Derryck Green, Ofir Haivry, Josh Hammer, Grant Havers,Yoram Hazony, Nate Hochman, Clifford Humphrey, Emily Jashinsky, Julie Kelly, Fr. Benedict Kiely¸Roger Kimball, Charlie Kirk, Tom Klingenstein, Michael Knowles, Mark Krikorian, Ryszard Legutko, Brad Littlejohn, N.S. Lyons, Daniel McCarthy, Michael McKenna, Mark Meadows, Arthur Milikh, Amanda Milius, Curt Mills, Joshua Mitchell, John O’Sullivan, Melissa O’Sullivan, Orbán Balázs, Matthew Peterson, Nathan Pinkoski, Jaime Nogueira Pinto, Tomasz Poręba, Grégor Puppinck, David Reaboi, R.R. Reno, Julio Rosas, Christopher Rufo, Austin Ruse, Saurabh Sharma, Marion Smith, Nick Solheim, Thomas Spence, Daniel Strand, Carol Swain, Peter Thiel, Russ Vought, Anna Wellisz, Liz Wheeler, Ryan Williams, Scott Yenor

 Fordította Pásztor Péter 

Nyitókép: Keppler, Udo J.: Rémes széljárás, karikatúra 1911-ből. A felhők: Új nacionalizmus, radikalizmus, zendülés, konzervativizmus, maradiság. A kép aláírása: „A demoralizált szélmutató [az elefánt a Republikánus Párt jelképe]: "Valaki, szépen kérem, mondja, merre mutassak!"