A kommunizmus világméretű összeomlását követően sokaknak úgy tűnt, a politikai rendszereknek nem maradt alternatívája, a liberális demokrácia végleg győzedelmeskedik az eszmék és politikai berendezkedések több évszázados versenyében. A kétezres évek amerikai államépítési kudarcai, az illiberális tendenciák felerősödése Kelet- Közép-Európában, Latin-Amerikában és Afrikában, illetve a pragmatista autoritarizmus gazdasági „sikere” Kínában azonban újra kérdésessé tette a liberális demokrácia primátusát világszerte. A húszas évek elején immár okkal beszélnek politikusok és politikatudósok egyaránt a politikai rezsimek konkurenciájáról, amely a világhatalmi pozíciókért való versengés ideológiai síkján jelenik meg. Milyen értelemben beszélhetünk azonban egymástól elkülöníthető politikai rezsimekről? És mi jellemzi az egyes rezsimformák változását? Milyen változatokban jelennek meg korszakunkban? Ezekről a kérdésekről rendezett konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a Molnár Tamás Kutatóintézet.

A kérdés kétségtelenül felvethető eszmetörténeti keretben is, hiszen már Platón és még inkább Arisztotelész államtipológiája a politikai rezsimekről való gondolkodás alapjait rakták le.

A politikai rezsimek változékonysága felveti a rezsimfogalom használhatóságát a történet- és társadalomtudományokban. A konferencia nyitóelőadásai erre a kérdésre (is) igyekezetek reagálni. Tekinthetjük ugyanis a politikai rezsimet egy tágabb fogalomnak, amely a rendszer fogalmával ellentétben a politika gyakorlati működésére, eszközrendszerére helyezi a hangsúlyt. Ebben az értelemben, fejtette ki Gyulai Attila politológus, a Politikatudományi Intézet munkatársa, beszélhetünk liberális demokrata rezsimekről is, eltávolodva a rezsimfogalom gyakran pejoratív jellegétől. Kalmár Melinda történész, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa a kérdést történeti fejlődéstendenciái felől közelítette meg, amikor egy adott politikai rezsim rendszerré való átalakulásában értelmezte azt. Az autoriter politikai rezsimek totalitárius rendszerekké való keményedésében, vagy éppen ellenkezőleg, a felpuhulásukban és a demokratizálódásukban a politikai rezsimeket sajátos dinamikájukban láthatjuk. A totalitarizmus és a jog egymásba fonódásáról szólva Lehotay Veronika jogtörténész, a Miskolci Egyetem docense is az alkotmány- és jogrendszerek működésétől elkülöníthető rezsimfogalom használhatóságára utalt a náci Németország jogrendszerét ismertetve. A náci Németországban ugyanis végig hatályban maradt a weimari alkotmány, amelyet azonban főként a Führer-elv alapján figyelmen kívül hagytak.

Ingyen konyhát ad a milliárdos miniszterelnök Andrej Babiš 2014-ben
 

A konferencia másik fő kérdéscsoportját a politikai rezsimek átmeneti formái alkották. Körösényi András a korábban angol és magyar nyelven megjelent, Orbán-rezsimet bemutató,  Gyulai Attilával és Illés Gáborral írt kötete (lásd itt, itt és itt) mintájára egy új, többszerzős kutatás alapján beszélt a plebiszciter vezérdemokráciák terjedéséről. A plebiszciter vezérdemokráciák olyan kvázidemokratikus politikai rezsimek, amelyben a hatalmi centrum és a kormányzás hangsúlyai a politikai vezetőre, annak személyes karizmájára, illetve a vezetőnek a választókkal való folyamatos, közvetlen formájú kapcsolatára utal. A Max Webertől eredő fogalom adaptálása olyan vezetőkre utal, akik mérsékelt vagy radikális formában, ugyan de szembe mennek a liberális demokrácia establishmentjével, és igyekeznek a politikai intézményeket saját működési elveikhez igazítani. Így kerülhet egymás mellé olyan vezetők sora, mint és Orbán Viktor, Sebastian Kurz, Andrej Babiš, Aleksandar Vučić, a Kaczyński-testvérek, Silvio Berlusconi vagy éppen Erdoğan török és Bolsonaro brazil elnök, nem is beszélve az Egyesült Államok bukott elnökéről, Donald Trumpról. A plebiszciter vezérdemokráciákat bemutató, napokban megjelent kötet (Vezérdemokráciák a világban Macrontól Erdoğanig és Trumpig. Szerkesztette: Körösényi András – Gyulai Attila – Illés Gábor. Ad Librum – TK, Budapest, 2022, 514 oldal) két határterületét, ha tetszik ellenpontját állítják a vezérdemokráciáknak: egyrészt Angela Merkel kormányzását, amely nem volt plebiszciter, és nem a vezetői karizmán alapult, másrészt Vlagyimir Putyin hatalmát, amely már aligha nevezhető demokratikus rezsimnek, kimeríti az autoriter politikai rezsim legtöbb ismérvét.

MAGA- (Make America Great Again) felvonulás Washingtonban 2020. november 14-én

 

Legyen szó plebiszciter vezérdemokráciákról vagy autoriter politikai rezsimekről, az új technológiai lehetőségek adott állam népességének ellenőrzésére, eddig nem látott hatalmi potenciált jelentenek a vezetők számára. A társadalom ilyen kiterjedt nyomon követése a politikai vezetés természetének változását vonhatja maga után, ami új megközelítéseket igényel. Itt jött szóba a kínai rendszer, amely napjainkban is mozgásban van, új autokrácia kibontakozásának és megszilárdulásának jeleit mutatja, éppen az említett technológiai lehetőségek segítségével. Ugyanakkor ez napjainkban éppen a Kínában évtizedek óta nem látott tüntetésekhez és elégedetlenségekhez vezetett. A kortárs kínai modell meghatározása továbbra is nagy feladat elé állítja a politikai rezsimek kutatóit. A kínai „kiméra” Soós Kinga, a Corvinus egyetem doktorandusza szerint a „piackihasználó diktatúra” és a „kommunista diktatúra” (Magyar Bálint és Madlovics Bálint tipológiája) között mozog. De éppen ilyen kérdéseket vetnek fel a politikai vezető eljárásai, a választói akarat „kitapintására” irányuló technikáik és azok politikatudományi jelentőségének feltérképezése a liberális demokráciákban – ahogy erről Illés Gábor, a Politikatudományi Intézet munkatársa mutatott rá a kortárs elméleti irodalom alapján.

A politikai rezsimeknek tehát nemcsak az eszmetörténetben,  hanem a jelenünkben is gazdag tipológiáját azonosíthatjuk, ahogy számos további példát sorakoztattak fel a konferencia előadói. Ezek az egymással versengő politikai rezsimek ráadásul folyamatos változásokon mennek keresztül, megadva a jelenkor globális politikai küzdelmeinek alaphangját.

Borítókép: Orbán Viktor ünnepi beszédet mond 1956 évfordulóján 2021. október 23-án (MTI/Koszticsák Szilárd)