Duma András klézsei, moldvai csángó barátom szeret köpöríteni (echte magyar szóval: cukkolni) engem, sokszor a felesége, Vironka kell rászóljon, hogy „Hagyj békit annak az embernek!”, vagy én mordulok rá, hogy „Hagyj békem!” De most szintet lépett ezen kijelentésével: „Gerebenyësëk ë morton koncorfolásznak az igékët csüccsëlve.”

Miért kell belémkötni?! Felháborodásomat látva elmondta, hol és hogyan hallotta a mondatot: délután kiment a mezőre, a forrófalvi határba, ahol elég sokan voltak, mert épp tavaszodik. Aznap két városias kinézetű ember járkált Forrófalván, majd kimentek a falu végére, a Mart nevű helyre, hol régi házak találhatók, ott is járkáltak. A falu szája szerint a szentendrei skanzen (szabadtéri néprajzi múzeum) munkatársai voltak, akik régi, elbontható házat kerestek. A mezőn dolgozó öreg helyiek ezzel a mondattal fejezték ki véleményüket az akcióról, ami bizonyára nem lehetett valami hízelgő (ismerve az ingyenélő városiak és a földműves falusiak, s úgy általában, a magyarországi csángómentők és a megmentendő csángók közti ellentétet).

András a továbbiakban felvilágosított, mit is jelent a mondat, én azt több órás kutakodás után megértettem, így az olvasónak ezen a héten is lesz olvasnivalója.

A gerebenyesek magukat a városiakat jelentik, akik úgy fésülték át a falut és a hegyet, mint gerebenezés (fésülés) közben a gereben ’kender stb. fésülésére használt eszköz’ a növényi rostszálakat.

Az ë az a határozott névelő.

A morton a marton akar lenni, ’kimart hely a folyóvíz partján, vagy suvadásos (földcsuszamlásos, omlásos) hely dombon, hegyen’, helyi tájszólásban.
A koncorfolásznak kemény dió, de András mondja, hogy egyik faluban koncorfolászik, a másikban koncorfonászik formában használják. Aki ezt csinálja, az jő-megy, szaglászik, s aztán úgy fonja össze a dolgokat, hogy valami nyeresége legyen belőle. A néprajzosokra is mondják, akiknek a fiatalabb egyedei néha egész nagy számban lepik el a csángó falvakat. Szóval itt is valami, a kenderfeldolgozáshoz kapcsolódó dolog lehet, legalábbis a szó második felében (fonászik ’rosszul összefon’).

No de mi a koncor? Én a koncorfolászás/koncorfonászás kapcsán először a köntörfalazásra gondoltam ’csűri-csavarja a dolgokat’. Sajnos nem tudjuk, mi a köntör, az etimológiai szótárak ismeretlen eredetűnek tartják. A koncor tövéről, a koncról András elmondta, hogy a megléhelt (meghéhelt) kendert megkötik, ez lesz a kenderkonc (irodalmi szóval: kenderkóc). Néha a kötés kioldódik, emiatt a szálak esszeborzulnak, és olyankor azt mondják: „Add ide a kenderkoncot, hogy csináljam újra.” Szerencsére a koncor jelentésére is van adatunk. Egy köröstarcsai parasztköltő, Fehér László írja Aratáskor idegenben című versében: „Nem úgy cseng a kasza kint a szántóföldön (…) / Koncor itten minden, nem olyan kaszás!”, értsd: kócos a búza, nehéz kaszálni.

A koncorfonászás eszerint kócos fonalból való fonáspróbálkozás: az ilyen fonal mellől folyamatosan fel kell állni, leülni, javítgatni a fonalat, és az eredmény úgyis rossz minőségű lesz. De mivel Moldvában a fonás egyben rágást is jelent („Mit fonsz a szádban? Mit rágsz?”), a koncorfonást szájjal is lehet művelni, ilyenkor az ember sok szóval nem mond jóformán semmit, de azt legalább jól elrejti. A szájjal való koncorfonás pedig olyan, mint a koncorfalászás (falni ’enni’), a köntörfalazás. (Megtaláltuk volna e köntör, sőt a falazás eredetét?)

Az ige három szál fonalat jelent, húsz ige lesz a pászma.

A csüccsëlve sem könnyű, viszont Forrófalván csüccsëlnek ejtik a csincsël, csüncsël igét (az i ~ ü váltakozásra lásd: dinnye helyett dünnyét mondanak, a kis helyett küst). A csincs: tincs, csokor; a csincsel csokorba szed. De van ennek egy átvitt jelentése is: a csüncsölő ember mindenfélét kitalál, s azt erősíti, András ezt egy közmondással világította meg: „én tartom a szarvait, s ő azt mondja, hogy suta” (én tartom a bakkecske szarvát, s ő mégis azt mondja, hogy az nőstény).

Rakjuk is össze, amit megtudtunk: A terepet felpásztázó kutatók (a gerebenesek) a marton fontoskodnak, úgy tesznek, mint akik a fonáshoz használatos szálakat csokorba szedik, de igazából mindenfélét kitalálnak.

Mi, akik a képes beszédből mára már kiestünk, csoda-e, ha nem értjük a csángókat?

 

A tisztelt olvasók erre a címre küldhetik észrevételeiket: santhaattilab@gmail.com