Kossuthról egy mai ügyvédkollégájával, Szecskay Andrással beszélgettünk egy különös jogi ügy, az 1861-ben kezdődött Emperor of Austria v. Day and Kossuth-per kapcsán.

◼Ki a csuda az a Day, aki mellett alperesként Kossuth neve megjelenik? És mi volt a per tárgya?

William Day és fiai londoni nyomdászok voltak, legkevésbé az ügy főszereplői. A két főszereplő Ferenc József császár és az emigrációjának harmadik állomásán, Londonban élő Kossuth Lajos, aki az 1848/49-es forradalom és szabadságharc újraélesztését szerette volna elérni. Hihetetlenül sikeres és ismert politikus lett külföldön, tömegek kísérték útjait és hallgatták Magyarország szabadsága érdekében elmondott lelkesítő beszédeit.

Kossuth tudta, hogy egy szabadságharchoz pénz kell, mégpedig sok. Ezért későbbi magyarországi felhasználás céljából bankjegyeket nyomtattatott Londonban a Day & Sons nyomdával. Ezek fantáziabankjegyek voltak, egyetlen forgalomban lévő papírpénzt sem utánoztak. Éppen ezért Kossuth akcióját nem lehetett pénzhamisításnak minősíteni, s büntetőeljárást indítani ellene.

Ferenc József londoni nagykövete, gróf Apponyi Rudolf útján szerzett tudomást az esetről. Miután diplomáciai úton nem érhette el a kinyomtatott bankjegyek megsemmisítését, ezért polgári pert indított a királyi udvarhoz legközelebb álló és equity (méltányosság) alapon bíráskodó Kancelláriai Bíróságon. Az igen sok érdekes jogi kérdést felvető perben végül elmarasztalták az alpereseket, és a bankjegyeket meg kellett semmisíteni.

Az ügyről 2010-ben tanulmányt író dr. Szabó Marcelt idézve (Magyar Jog 2010/4) a perben „a császár jogi értelemben nyert, erkölcsi és politikai értelemben azonban hatalmas presztízsveszteséget szenvedett”. Véleménye szerint az 1861/62. évi pürrhoszi győzelem nagyban hozzájárult az 1867-es kiegyezéshez.

Ez az a per, amelyben Kossuth Lajos védekezésében vitássá tette, hogy a felperes Ferenc József akár de iure, akár de facto Magyarország királya lenne.

A felperes magyarországi uralkodásának jogszerűségét pedig a császárra nézve megalázó módon John Stuart angol kisnemes alkancellár bíró mérlegelhette. Ugyanez a bíró Kossuth Lajost – elmarasztaló ítélete ellenére – rendkívüli képességekkel rendelkező, kivételes eredményeket elérő, tiszteletre méltó férfiúnak nevezte.

A lordkancellár, mint a másodfokon eljáró tanács elnöke azt is érzékeltette véleményében, hogy Ferenc József magyarországi uralmát jogszerűtlennek tartja, jóllehet ezt a kérdést a diplomáciai elismerésre tekintettel nem vizsgálhatta. Kossuth megalapozottan védekezett azzal kapcsolatban is, hogy mint nemesember, a Szent Korona tagjaként jogszerűen használta a magyar királyi címert.

◼Hogyan szereztél tudomást az ügyről?

Volt kollégám, principálisaim egyike, a nagy tudású, több nyelvet beszélő dr. Gayer Gyula ügyvéd – akinek múlhatatlan érdemei vannak az Ügyvéd Múzeum létrehozásában és kiállítási anyagának gyarapításában, rendszerezésében, és akinek igen kiterjedt nemzetközi ügyvédi kapcsolatai voltak – mesélte először ezt a történetet egy angol ügyvédküldöttségnek, a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében, a főfalon elhelyezett, Kossuth Lajost ábrázoló festmény előtt. Minthogy rendszeres kapcsolatban állunk a Freshfields- és az Ashurst-irodával, ha alkalom adódott, én is elmeséltem az esetet az angol kollégáknak.

Az egyik ilyen találkozás után a Freshfields-iroda egyik partnere hazautazása után két nappal elküldte az 1861-ben keletkezett ítéletet. Bár annak angol nyelvezete százhatvan éves, és olyan, akár az ugyanabból az időből származó cirkalmas magyar jogi szövegek, mégis óriási élmény volt olvasni. Kossuth Lajosra nézve ugyan kedvezőtlen volt a döntés, de hihetetlen alapossággal, minden részletre kiterjedő, minden tényállításra és jogi érvelésre választ adó indokolással ellátott ítélet született.

◼A brit hagyománytiszteletről nemcsak az ötszáz éve egyformán nyírt gyep jut az ember eszébe, hanem a törvénykezés, az, hogy a jogászok – mi, laikusok a filmekből tudjuk – több száz éves perekre hivatkozva szónokolnak. Vajon Ferenc József és Kossuth Lajos perének voltak-e előzményei, illetve az ebben született döntés hatott-e későbbi ügyek kimenetelére?

A felek által a perben előadott érvelésekből jól látható az angol common law jogalkalmazás precedensekre épülő jellegzetessége, és az is, hogy a bíróság nem az írott jog, hanem az úgynevezett equity (méltányosság) alapján döntött. A perköltség kérdésében a döntésnél például a Hullett v. The King of Spain ügyre hivatkoztak, amelyben a Lordok Háza arra az álláspontra helyezkedett, hogy a király méltóságán aluli volna, ha költséget ítélnének a részére. Így aztán Ferenc József számára sem ítéltek perköltséget, jóllehet a per igen drága volt.

Az ügy rendkívül nagy port vert fel, és a vélemények igencsak megoszlottak a döntés helyességét illetően. Volt olyan mértékadó angol jogi kommentár, amely minden kérdésben Kossuthnak adott igazat. Figyelemre érdemes, hogy bár a fellebbezési eljárás során az elsőfokú döntést helybenhagyta a bíróság, az ügyben eljárt összesen négy bírónak eltérő álláspontja volt az érdemi jogi kérdésekben. Az ítéletet azóta is nagyon sokan és sok ügyben hivatkozták, leginkább azzal kapcsolatban, hogy egy külföldi állam vagy uralkodó közjogi igénye érvényesíthető-e egy másik külföldi állam bírósága előtt.

◼Ferenc József nyilván nem vett részt személyesen a tárgyalásokon, de vajon a jogban képzett Kossuth ott volt-e?

Ferenc József természetesen nem vett részt a tárgyalásokon, képviseletében gróf Apponyi Rudolf és megbízott angol ügyvédjei jártak el. Azt azonban bizonyosnak vélem, hogy Kossuth Lajos részt vett a tárgyaláson, hiszen személyesen vezette tizenkét angol ügyvéd munkáját. A részvételt támasztja alá Kossuth Lajos habitusa, személyes érdekeltsége és ügyvédi vérmérséklete is, ami nem engedte volna meg számára a távolmaradást.

Mivel akkor Londonban élt, ismertsége és népszerűsége is a jelenlétet diktálta számára.

A volt kormányzó pontosan érezte a per marketingértékét, és azt, hogy nagyszerű alkalmat ad nézeteinek nagy nyilvánosság előtti hangoztatására.

Ne felejtsük el, hogy a tényállást és a közjogi hátteret ő ismerte a legjobban, és bármilyen kiváló jogi tanácsadója és képviselője volt Ashurst úr és munkatársai személyében, bármely állításra, érvelésre csak ő tudott azonnal válaszolni.

◼Ehhez persze nemcsak jól, hanem szinte kifogástalanul kellett ismernie a nyelvet. Tudod-e, milyen szinten beszélt Kossuth angolul?

Az általam ismert források arra utalnak, hogy Kossuth igen jól beszélte az angol nyelvet. Ha nem így lett volna, hogyan is tartott volna rendkívül sikeres nyilvános beszédeket Amerikában és Angliában?
Ő maga visszaemlékezéseiben arra utalt, hogy a szabadságharc előtti börtönbüntetése alatt egy eredeti angol nyelvű Shakespeare-kötet alapján tanult meg angolul. Shakespeare-re való hivatkozásának Amerikában és Angliában persze politikai célja is volt. Mindemellett Kossuth nemesi származású lévén, édesapja, Kossuth Antal is ügyvéd, bizonyára rá is hatással volt az 1800-as évek első évtizedeinek korjelensége, a reformnemzedék Anglia mint követendő minta felé irányuló figyelme, s angol stúdiumai.

Gondoljunk itt gróf Széchenyi Istvánra is. Frank Tibor tanulmánya Kossuth beszédeivel kapcsolatban Justin McCarthy parlamenti képviselőt idézi: „Kétségtelenül egyike volt a legékesebben szóló embereknek, aki valaha angol népi hallgatóság előtt beszélt. Az az angol nyelv, amit ő beszélt, stílusát tekintve a legnemesebb volt, s tanítani lehetett volna belőle az ékesszólást: Kossuth Shakespeare nyelvét beszélte.”

◼Hogyan kell elképzelnünk az 1861-ben zajló pert? A régi rajzokból ismert rizsporos parókában, földig érő talárban lássuk-e a résztvevőket?

A fenti kép akár ma is készülhetett volna. Az Egyesült Királyság hagyománytisztelete közismert. Néhány éve Birminghamban jártam a Midland Circuit meghívására. Részt vettünk egy bírósági tárgyaláson, és szinte ugyanezt láttuk (persze egy laptoppal a bíró előtt), viszont a talár (robe) és a paróka (wig) mit sem változott, fel is próbáltuk. 1861-ben már létezett a dagerrotípia, de tudomásom szerint a tárgyalásról nem maradt fenn felvétel, és szinte bizonyos, hogy ha ez egyáltalán megengedett volt (amit kétlek), a felvétel készítéséhez valamennyi érdekelt hozzájárulására lett volna szükség.

◼Bármennyire ismert és megbecsült férfiú lehetett Angliában Kossuth, ismertsége és tekintélye mégsem vetekedhetett a császáréval. Képes volt-e mégis független maradni a brit bíróság?

Kossuth valóban rendkívül ismert és népszerű volt külföldön, mint az idegen segítséggel levert magyar szabadságharc vezetője. Mindemellett az is tény, hogy a döntésben jelentős szerepet játszott az a körülmény, hogy

Viktória királynő diplomáciai kapcsolatot létesített Ferenc Józseffel, ezzel annak császári és királyi minőségét elismerte.

Az angol bíróság ennek tükrében nem hozhatott olyan döntést, amelyben a felperes magyarországi királyi minőségét kétségbe vonja.

Kossuth védekezésének egyik szála – mint már említettem – ugyanis az volt, hogy Ferenc József nem jogszerű uralkodó Magyarországon. Vajda Emil 1892-ben megjelent Kossuth élet- és jellemrajzából idézek ezzel kapcsolatban: „S midőn Kossuth elvbarátai sürgetésére föllebbezett a lord kanczellárhoz, ehhez a magas állású úrhoz is talált hátulsó ajtót a bécsi befolyás. Őlordsága rámondta az ament az elsőfokú ítéletre…”

◼A Kossuth-bankók az 1848/49-es szabadságharc idején alig több mint egy évig voltak forgalomban, mégis a függetlenség szimbólumává váltak. Az Angliában nyomtatott bankjegyeknek mi lett a sorsuk?

Az angol bíróság kedvezőtlen döntése értelmében sajnos mintegy tizenhét (más források szerint huszonhárom) tonnányi kinyomtatott bankjegyet megsemmisítettek, a bankók nyomtatására szánt, de fel nem használt resurgo/feltámadok vízjeles papírokat pedig egyszerű borítékok készítésére használták fel. Szerencsére néhány bankjegy elkerülte a megsemmisítést. Íme, az egyforintos bankjegy képe:

 

Igazságát kereső ügyvédként és politikusként Kossuth Lajos nem adta fel. Az első amerikai és a második angliai kísérletek után még egyszer, Olaszországban újból megpróbálkozott a Kossuth-bankók nyomtatásával, de ez alkalommal is sikertelenül.

◼A brit tradíciókkal kapcsolatos az a tény is, hogy a peres feleket képviselő két ügyvédi iroda, a Freshfields és az Ashurts ma is létezik, sőt mindketten világcéggé nőttek. Úgy tudom, a Szecskay ügyvédi irodának is van dolga velük.

Igen, és ez az, ami számomra leginkább érdekessé teszi ezt az egyébként is különleges és sokat hivatkozott pert. Freshfields ügyvéd úr volt a jogi tanácsadója és képviselője Ferenc József császárnak, Ashurst ügyvéd úr és irodája pedig Kossuth Lajosnak. E két kiváló angol ügyvéd irodája tehát legalább százhetven éve létezik, és mára több ezer ügyvédet foglalkoztat mindkettő, az egész világra kiterjedő hálózattal, a legmagasabb szintű nemzetközi elismertséggel (www.freshfields.com, www.ashurst.com).

Mindkét irodával rendszeres kapcsolatban állunk. Egy francia kollégánk, aki itt, Budapesten az 1990-es években majd öt éven át velünk dolgozott, visszatérése után az Ashurst-iroda partnere lett. Képzeljük el, mintha ma Magyarországon sok ügyvédet foglalkoztatva lenne Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Eötvös Károly – akik valamennyien ügyvédek voltak – nevét viselő, jogfolytonosan működő ügyvédi iroda. Közép-Európa történelme azonban másként alakult.

A szerző grafikusművész, író

Borítókép: Angol bíróság a XIX. században