E parányok meghatározó szerepet töltenek be a szárazföldi életközösségekben. A hangyák egyes becslések szerint a szárazföldek teljes állatbiomasszájának mintegy egyötödét adják. Az Antarktisz és néhány kisebb sziget kivételével minden szárazföldi területen élnek. A jelenleg ismert hangyafajok száma világviszonylatban több mint 16 000-re tehető. Az európai kontinensen mintegy 600, hazánkban pedig 126 nyilvántartott faj él.

– A kiemelkedő ökológiai jelentőségük és közismertségük ellenére a hangyák magyar nevezéktana eddig korántsem volt egységes. A magyar elnevezések általában, még a hazai hangyákat illetően is, csak kevés fajra szorítkoztak, azok is sokszor hiányosak és következetlenek voltak. Éppen ezért időszerű feladatnak számított egy új nevezéktan megalkotása – vázolja a helyzetet Csősz Sándor, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének kutatója. Ő két évvel ezelőtt, a hangyák világát bemutató Földi idegenek című könyve írásakor szembesült e hiányossággal. – Célul tűztük ki korszerű, szakmai és nyelvi szempontból egyaránt helytálló, könnyen kimondható, jól használható névjavaslatok kidolgozását a Magyarországon előforduló hangyafajokra nézve teljes körűen, és ezen felül az ismertebb, jelentősebb külföldi fajokra, csoportokra is. Ebben sokat segített Csató András kollégánk.

A mürmekológusok a 126, hazánkban előforduló hangyafaj közül 71 fajnál találtak magyar nevet az elmúlt 220 év tudományos közleményeiben és ismeretterjesztő irodalmában – a természettudományos szaknyelv alapjait megteremtő Földi János 1801-es, Természeti história, az állatok országa című művében szerepel először tudományosan rendszerezve e család –, valamint 103 hazai hangyafaj esetében újonnan megalkotott nevet javasoltak.

– Igyekeztünk minden esetben vagy az életmódot, vagy egyéb jellemző tulajdonságot figyelembe venni az elnevezésnél. Például a kizárólag a föld alatt élő, nagyon pici szemmel rendelkező vakondhangyánál a vakondokkal meglévő hasonlóság adta az elnevezés alapját.

Hogyan határozható meg az, hogy egy élőlénycsoportnak mekkora a szerepe az ökológiai rendszerek szabályozásában? A kutatók szerint dominanciájuk jól kifejezhető az adott terület élőlényeinek össztömegével, azaz a biomasszában alkotott részesedésükkel. Csősz Sándor erre egy érdekes példát említ. Brazíliában, az amazóniai esőerdő adott területén egy vizsgálat során megmérték, hogy bizonyos élőlénycsoportok milyen arányban vesznek részt a biomassza megalkotásában. Kiderült, hogy a hangyák a termeszekkel együtt a teljes állati tömeg (a zoomassza) 40 százalékát adják. Összehasonlításképpen a szárazföldi gerincesek, azaz kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök együttes tömege az állati biomassza mindössze egytizedét teszi ki.

Fekete hangya

 

Életük nagyban függ az őket körülvevő növény- és állatvilágtól. Közülük kerülnek ki az ízeltlábú-közösség fő predátorai, a versenyben a ragadozásra berendezkedett pókokat is túlszárnyalják. Minden percben dolgozók hada keresgél elhullott rovarok után, és a rovartetemek több mint 60 százalékát ők szedik össze. A maradékot meghagyják az összes többi gerinctelen állatnak, valamint a kisebb gerinceseknek. Mivel a ragadozó életmód bizonytalan táplálékforrást jelent, a hangyák táplálékát nem csupán a zsákmányolt élelem biztosítja: úgy 60-70 millió éve a hangyák mindenevők.

– Azt szoktam mondani, hogy egy területen az történik, amit a hangyák megengednek, amit hagynak, hogy megtörténjen. Nagyon érdekes az ökológiai mérnökség jelensége. Ez nem jelent mást, mint amit mi, emberek is csinálunk: úgy alakítjuk a környezetünket, hogy az nekünk jó legyen. Házakat, csatornákat építünk, szabályozzuk a folyókat – a hangyák is ugyanezt teszik, még ha nem is hozzánk hasonlóan szofisztikált módon, de ők is tudják szabályozni a saját biotópjukat, élhető környezetet teremtenek egyéb élőlények számára is. A legtöbb hangya a talajba vájt földfészkekben él, itt nevelheti az új nemzedéket, biztonságban van az ellenségeitől, és élelmet raktároz el ínségesebb időkre. A hazánkban is élő maggyűjtő hangyák dombot emelnek a fészek fölé, nagyszerű táptalajt biztosítva ezzel néhány olyan növényfajnak, amely azután sokkal nagyobb tömegben fordul elő maggyűjtő hangyakolóniák fészekdombján, mint a környező területeken.

A boly akár húsz-harminc évig is fennállhat, ami a királynő élettartamától függ. Maguk a dolgozók maximális életkora a kolónia élettartamának csupán a töredéke. A hangyakolónia soksejtű szervezet, egy hangyadolgozó önmagában nem életképes. Hogyan néz ki a funkcionális felépítése e szuperorganizmusnak?

– A hangyakolónia szuperorganizmusa egy generatív részre, ami náluk az ivarszerveket jelenti, és egy vegetatív részre osztható, ez utóbbi hordozza az ivarszerveket. Nagyon leegyszerűsítve erre lehet az emberi testet is lebontani, mert valahol minden biologikum lényege a genetikai állomány tovább örökítése. A hangyák esetében ezt egyetlen lény tudja véghez vinni: a királynő, hiszen egyedül ő képes petét lerakni. A dolgozók – a királynő lányai – erre nem alkalmasak, ezért összefognak, és segítik a királynőt abban, hogy minél több petét tudjon rakni. Nagyjából három szereplője van egy kolóniának: a királynő, a dolgozó és az ivaros lárva, amiből majd elválik, hogy mi lesz később. Ugyan a hangyatársadalom középpontja a királynő, de a dolgozók az irányítók, akik a királynőt ki is zsigerelik. Mihelyt a királynő megszűnik peterakó lénynek lenni, abban a pillanatban le is taszítják a trónról, ami leginkább azt jelenti, hogy megölik.

A hangyák esetében is megfigyelhető a fajok számának csökkenése, ez azonban Magyarországon kevéssé követhető nyomon, amit Csősz Sándor azzal magyaráz, hogy hazánkban főképp a gyakori hangyafajok élnek.

– Viszont a világ más részein rosszabb a helyzet. Dolgoztam például Madagaszkáron, ahol még 2015-ben leírtam négy új fajt – ezek közül 2016-ban már kettő nem volt megtalálható azon az egyetlen helyen, ahol addig előfordult. Az invazív hangyák megjelenése szerintem nagy probléma. Egyrészt azért, mert előidézheti hazai fajok eltűnését, másrészt egy-egy invazív fajnak a megjelenése hatalmas felfordulást okoz az ökoszisztémában. A hangyákra ez különösen igaz, mert domináns csoportról van szó, mindent, ami körülöttük létezik, uralnak. Ezek az idegen fajok nemcsak más hangyákat tudnak szó szerint kiirtani a területről, hanem egyéb rovarcsoportok képviselőit is. Nagyon sok olyan példát ismerek, ahol az invazív fajok megjelenése ökológiai értelemben sivataggá változtatta a környezetet. San Franciscóban dolgoztam két és fél évet, ahol az egész környéken két hangyafajt lehet megtalálni. Az egyik itt, Európában is ismert invazív faj, az argentin hangya, a másik pedig egy Amerikában invazívnak számító, Európából származó faj. Miután behurcolták őket Amerikába, a helyi fauna nem tudott mit kezdeni velük, végül csupán ez a két dominánsabbnak bizonyult hangyafaj maradt meg.