Az abszurditások újabb szintjeit sikerült megütni azzal a tavaly decemberben megesett, de a média által csak a napokban felkapott történettel, miszerint a Zuckerberg-féle újdonsült metaverzum egyik felhasználóját, a 43 éves Nina Jane Patelt „három-négy férfi” verbálisan inzultálta, majd „megerőszakolta”. Ráadásul minderre azonnal, alig „hatvan másodperccel” a csatlakozást követően került sor. A hölgy állítása szerint, aki a sokkon még napokkal később sem tudta túltenni magát, a metaverzum többi felhasználója közül sokan tétlenül és közömbösen nézték végig az esetet, de volt, aki fotózott, sőt akadtak, akik a „ne mondd, hogy nem élvezted” beszólással tették még szörnyűbbé a már így is egész életre szóló „traumát”.

Mindezek tetejébe a Meta alelnöke, Vivek Sharma sem volt hajlandó a való élet metoo-ügyeihez hasonló komolysággal kezelni az ügyet. Szerinte az „áldozat” is vétkes volt, mivel nem pipálta be azt a beállítást, hogy idegenek ne közelíthessenek hozzá. Ez pedig olaj volt a tűzre. A férfit némelyek „áldozathibáztatással” vádolják, és megindult a felelősök keresése is.

Nem illik viccet csinálni mások sérelmeiből, mégis van valami leírhatatlanul szürreális az egész esetben. Először is, a hölgynek valójában nem volt része semmilyen konkrét erőszakban, tekintve, hogy a „bántalmazás” nem az ő fizikai személyét, hanem háromdimenziós avatarját érintette. Másodszor, ha az erőszakot valamilyen oknál fogva mégis valósnak tekintjük,

Patelnek bármikor meg lett volna a lehetősége arra, hogy egyszerűen leveszi a virtuális szemüvegét, ami a kellemetlenséget azon nyomban félbeszakította volna.

Harmadszor, ez az eset lényegében semmiben sem különbözik attól, mintha valaki egy számítógépes játék, egy háromdimenziós film, netán egy álom valamelyik ellenséges karakterének kegyetlenségei miatt követelne elégtételt.

Tulajdonképpen mi történt? Férfinak kinéző virtuális avatárok rámásztak egy nőnek kinéző virtuális avatárra. Gyakorlatilag egy olyan eseményből lett világra szóló hír, ami a klasszikus valóságértelmezés szerint nem is nevezhető eseménynek. Hiszen fantomszerű lények támadtak meg egy szintén fantomszerű lényt – tegyük hozzá: egy ugyancsak fantomszerű világban. És mégis, nyilatkozatokat adnak ki, elhatárolódnak, hüledeznek, cikksorozatokat készítenek, kivizsgálást követelnek és felelősöket keresnek az ügyben.

Itt egyáltalán nem az a legnagyobb probléma, hogy bizonyos illetők erőszakoskodtak a virtuális térben. Ez sincs rendben, az erőszak terjesztésének semmilyen formája nem támogatandó, de az ember érzékeli, hogy itt valami sokkal nagyobb zavar van az erőben. A virtuális valóság kezdi befolyásolni a valós életünket, a fikció a realitást, a képzelet a konkrétumot. Mintha megfordult volna a dolgok menete. Jó irányba tapogatózott az „áldozat”, amikor a jelenségről azt mondta, „szürreális volt, egy rémálom”. Nekünk is ugyanez a meglátásunk, csak sokkal inkább arról az irányról, amerre a metaverzum szédítő hullámán lovagló jelenlegi világunk halad.

*

Szerkesztői megjegyzés. Hogy kicsoda Nina Jane Patel, kiderül a honlapjáról:  https://www.ninajanepatel.com/ Előfordulhat, hogy önként vállalta a kísérleti nyúl szerepét, bebizonyítandó, hogy a metaverzum korántsem olyan biztonságos, mint amilyennek gondolják.