„Számunkra kiemelkedően fontos és szimbolikus értékű, hogy a fiatalokhoz szólunk” – tartja a rendezvény szervezője, Baritz Laura, az Európai Polgár-díjjal kitüntetett domonkos rendi szerzetes, akinek gondolatai és tevékenysége nem ismeretlen az Országút olvasói előtt, hiszen több cikke jelent meg a lap hasábjain, illetve online felületén.
A ma elfogadottnak tekintett és
a nyereséget mindenek fölé helyező közgazdasági szemlélettel szemben létezik egy másik megközelítés is, amely számára a közjó a cél.
A közjó központi szerepe már Arisztotelésznél megjelent, és a kereszténység térnyerésével az egyház társadalmi tanításában is megkérdőjelezhetetlen helyet kapott.
„Ezt a ma modernnek gondolt gazdasági rendszert Aquinói Szent Tamásnak a középkorban megfogalmazott gondolatai határozzák meg. Számára minden gazdasági tevékenység alapja az ember és az emberi méltóság” – ismertette a mozgalom beágyazottságát Laura nővér. Az sem tekinthető újdonságnak, hogy az emberek boldogsága nem az elköltött pénz mennyiségétől, még csak nem is a megvásárolt termékektől és szolgáltatásoktól függ. Egy – a valós szükségleteket kielégítő – szint fölött minden elköltött forint egyre kisebb mértékben járul hozzá boldogságérzetünkhöz.
De ha nem a pénz, akkor mi a boldogság forrása – tehetjük fel a kérdést. A kutatók egyre nagyobb egyetértésre jutnak abban, hogy
a boldogság alapvetően az emberi kapcsolatoktól, a transzcendenshez fűződő viszonytól és környezetünk állapotától függ.
Mindezek dacára a minket körülvevő gazdaság továbbra is egyetlen értékmérőt ismer, az pedig a pénz.
Ennek a szemléletnek a megváltoztatását tűzte ki célul Charles Wookey, a Blueprint for Better Business mozgalom (magyarul: a jobb gazdaság tervrajza) alapítója. Saját maga úgy fogalmaz, hogy a Blueprint egy, a pénzügyi válság után Nagy-Britanniában megalapított nonprofit szervezet, amelynek célja a jobb gazdasági modellek elterjesztésén keresztül az élhetőbb (ha tetszik, a boldogabb) társadalom kialakulásának elősegítése. Nagyvállalatok vezetőségével együtt dolgozva törekszenek kifejleszteni az új modelleket, és előmozdítani a hozzáállás megváltozását.
A Blueprint gondolkodásmódja két pilléren nyugszik: az egyik az emberi méltóság, a másik a közjó. A mozgalom alapítója kérdésünkre válaszolva azt is elmondta, hogy az üzleti élet szereplői előtt is van választási lehetőség: „Túl lehet lépni a közvetlen önérdek, a pénz, a pozíció és a hatalom hajszolásán.
A közjót akkor érjük el, ha a gazdasági szereplők a társadalmi előnyöket tűzik zászlajukra,
és a pénz a jelenlegi, elsődleges célpozíciója helyett szükséges eszközzé szelídül.”
Az emberek éljenek bárhol és bármilyen életszínvonalon, a vágyaik szintjén egyformák: értelmes munkát szeretnének végezni, életükkel hozzájárulni a világ jobbá tételéhez, minőségi kapcsolatokat fenntartani és képességeikben fejlődni. Ezekben az egyszerű, ugyanakkor nagyon nehezen mérhető és számszerűsíthető vágyakban az élet értelmének meghatározásában a pénz a szolgáló eszköz szerepét kapja.
A fejlett gazdaságokban a vállalkozások megtehetik, hogy az üzleti életben ezeknek a vágyaknak a teljesüléséhez segítsenek eljutni ügyfeleiknek, munkatársaiknak. „Ha a szándék megfogalmazódik, akkor mi, a Blueprint munkatársai különböző gyakorlati módszerek hozzáférhetővé tételével és egyedi megoldások kidolgozásával próbálunk segíteni nekik.”
A kezdeményezés honlapját olvasgatva Charles Wookeyt akár megrögzött álmodozónak vagy jó szándékú időmilliomosnak is tarthatnánk, de előadásából jól ismert világcégek logói köszöntek vissza.
Multinacionális bank, világméretű olajcég, szállítmányozási vállalat, bányászati konzorcium, patinás kiadó és sok más brit vállalkozás folytat hosszú távú együttműködést a Blueprinttel.
A munkamódszer egyszerű és nagyon lassú. Nem elég a mottókat és jelmondatokat átfesteni a homlokzaton és átírni a honlapon, vagy terveztetni egy dinamikusabb, fiatalosabb logót – de közben folytatni a jól megszokott gyakorlatot. Rendszeres vezetői konzultációk során kell elmélyíteni az elkötelezettséget! Tapasztalatból idézi Charles Wookey a leggyakoribb buktatókat: egy még oly jól sikerült és felvillanyozó beszélgetés után is természetes, hogy a leterhelt felsővezetők a pár századik befutó feladat teljesítése közben megfeledkeznek a kitűzött, de nem megszokott magasztos célokról.
A gondolkodásmódot kell megváltoztatni, ezért időt kell adni a folyamatoknak. De megéri, mert már látszanak az első eredmények: az olajcég már nem a hordókat számolja, hanem energetikai fenntarthatóságot tervez, a könyvkiadó a tudás átadása érdekében a tanárokat képezi, és nem határhasznot elemez és reklámoz. A szállítmányozási szektorban pedig széles körű együttműködésben teret nyert a szállítás során okozott szennyezés drasztikus csökkentésének igénye is.
Az ilyen lépések, bár idegenek a közgondolkodástól, és nem kerülnek a vezető hírek közé, nem is maradnak meg az egyes cégek berkeiben, hanem a vásárlókon és partnereken keresztül tovaterjednek, és megvalósítják azt, amit Laura nővér így fogalmaz meg:
„A társadalom kovásza szeretnénk lenni.”
A brit gazdasági tanácsadó minket is biztat: nem kell a gazdasági vérkeringés központjában lenni ahhoz, hogy lehetőség nyíljon a változásra. „Az ötlet és a lehetőség mindenütt jelen van, hiszen a gazdasági élet szereplői mindenütt mi, emberek vagyunk. Különböző kultúrákban, jogi környezetben, gazdasági struktúrákban élve is mi határozzuk meg a céljainkat.”
A változás szükségességének nyilvánvaló jelei pedig mindenhol felbukkannak, egyre többen ismerjük fel, hogy így nem mehet tovább, hogy szembe kell néznünk a klímaváltozással, és hogy fel kell számolnunk a társadalmi igazságtalanságokat. „Különösen a fiatalok között találkozom sokakkal, akiknek nem felelnek meg a kialakult üzleti rendszerek, akik valóban változást szeretnének, és jobbá akarják tenni világunkat.”
A konferencia jól szemléltette, hogy a keresztény elveket ismerő és elfogadó, de a gazdasági együttműködés során vallási és felekezeti függetlenségét hangsúlyozó angol reformer és a domonkos rendi közgazdász hogyan tud a fiatalokból álló hallgatóság előtt hitelesen és tökéletes összhangban szolgálni egy ügyet. Egy jó ügyet. A közjó ügyét.
