„Elhíresült szereplésével…” Vajon pozitív, semleges vagy rosszalló jelentést hordoz-e az elhíresül ige? Eredetileg azt jelentette: valaki, valami fokozatosan híressé, ismertté válik. Ma már, különösen a bulvár- és álhíreknek „köszönhetően” rosszalló, pejoratív jelentést hordoz: valakinek rossz híre terjed. Az idézőjelbe tett „köszönhetően” határozószó is eredetileg pozitív jelentésekre vonatkozott. Például: a kiváló munkának köszönhetően. Névutószerű használata azonban elveszíti ezt: az árvíznek köszönhetően, a robbanásnak köszönhetően. Nem sok köszönnivaló lehet az árvíz vagy a robbanás kapcsán.

Az elhíresül ige negatív jelentéstartományba való eltolódása már az alapszó, a híres melléknév esetében is megfigyelhető.

A híres alapjelentése: széles körben ismert, nevezetes. Például: híres tudós, híres regény. Ám a híres átcsapott ellentétébe, második jelentése a szótár szerint: rossz hírű, hírhedt. Például: híres egy alak; no, te híres! A híres melléknév társa, a hírhedt (hírhedett) ugyanezt az értékcsökkenést mutató utat járta be. Régen azt jelentette: híres, nagyhírű. Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez című ódájában még teljesen pozitív a jelentése: „Hírhedett zenésze a világnak, / Bárhová juss, mindig hű rokon!” Azután a hírhedt elindult lefelé a lejtőn, s ma már csak rosszalló jelentése van: nagyon rossz hírű, például kocsma.

Sok szavunk indult el lefelé az értékskálán,

vagyis jelentése rosszabbodott. A némber régen pusztán annyit jelentett: nő, szó szerint: nő + ember. Jókainál még nincs rosszalló jelentése: „A szegény, alacsony sorsú némbernek az arcán csupa jóság volt kifejezve.” Ma viszont már csak pejoratív jelentése van: női mivoltából kivetkőzött nő, akiből hiányoznak a vonzó és tiszteletreméltó tulajdonságok.

Prentice Mulford optimista filozófus elmélkedései A győzedelmes élet és A kicsinyes élet címmel jelentek meg magyarul 1918-ban Varságh János fordításában. A boldogságra vezérlő kalauzként az élet apró, kicsiny (kicsinyes) szépségeinek, értékeinek fölfedezéséről szól. A címben szereplő kicsinyes ekkor még pozitív jelentésű. Ma már viszont egyértelműen rosszalló a jelentése: olyan személy, aki mellékes, jelentéktelen dolgokra túlzott figyelmet fordít; illetve csekély jelentőségű, nem lényegbevágó, azaz: kisszerű.

Az alantas a XIX. században pusztán annyit jelentett: alárendelt személy. Ma már közönséges, otromba, aljas, megszégyenítő, lenézett jelentése van. Például: alantas cselekedet.

A pofa is pozitív töltetű szó volt: az emberi arcnak vagy állat fejének száj körüli része vagy maga az emberi száj.

Ma már az ember vagy az emberi száj durva megjelölése: undok egy pofa, nagy pofája van, pofa be! A bűz szó korábban általában illatot, szagot jelentett, ma már kizárólag csak rossz szagot. Szét is vált az illat és a szag jelentése, a szag csak rossz illat lehet. A moldvai csángóknál még él a bűz pozitív jelentése: „Mikor össze van csinálval a paprika a káposztával, és főni kezd, olyan jó bűze van.”

Ma az együgyű egyértelműen bántó jelző. De a szó első felbukkanásakor, a XIV. században még csak annyit jelentett: egyszerű, jámbor. Később fölvette a gyámoltalan, gyenge értelmi képességű, sőt ostoba jelentést. Korábban az okoskodik még pozitív jelentésű szó volt, ma már nem: aki okoskodik, az akadékoskodik. A hölgy és az úriember eredetileg pozitív jelentése bizonyos helyzetekben csökkent. Ma meggondolandó, hogy mikor, kit nevezünk hölgynek, úriembernek, mert lehet, hogy nagyon ki fogja kérni magának.

A progresszív, azaz előrehaladó, fejlődő jelentésű szó 1830-as években bukkant föl az angol nyelvben. Jelentése mostanában válik rosszallóvá. Már így is írnak róla: „A progresszív ideológia szabadságharc a társadalmi hagyományokkal és az emberi természettel szemben.” Ez már aligha pozitív irányú fejlődést és előrehaladást jelent. „A progresszió hívei olyan társadalmi kísérletet szorgalmaznak, amelyben kiderülhet, milyen messzire tud az ember elrugaszkodni a társadalom és a természet meghatározottságaitól, hogy saját magáról kizárólag ő dönthessen.”

Sok szónak van poláris, azaz egyszerre egymással ellentétben álló jelentése.

Talán a nézőpontok, dolgok sokféleségéből fakadnak az efféle ellentétek. Hamvas Béla ellentétlogikáról beszél, Freud pedig arról értekezik, hogy az ősi gyökszavak magukban foglalhatják ellentétüket. Szép példa erre a magyar áld és átkoz történetileg azonos töve. Napjainkban pedig az említett esetekben küzd a pozitív és a negatív, tehát egymással ellentétes jelentés. A szavak jelentésének (hangulatának) rosszabbodása gyakoribb és általánosabb iránynak tűnik, mint a javulása. Valami mély, az emberi élettel, történelemmel kapcsolatos súlyos tapasztalat, pesszimizmus tükröződik így a nyelvben.