Klebelsberg Balatonja
A Balaton felemelésében, népszerűsítésében és koncepcionális fejlesztésében élenjáró szerepet vállalt az egykori legendás kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno. Beszédeiben, írásaiban hangsúlyozta a Balaton fejlesztésének fontosságát, legfőképpen Tihany és a tavi sportélet, kulturális tevékenységek modernizálásának szükségességét. Szószólójává vált a tó fejlesztését sürgetőknek. Trianon után született írásainak, megnyilatkozásainak nagy része kitért a Balaton-kultusz fontosságára.
Ösztönzése nyomán az első és egyik legfontosabb eredmény az Országos Magyar Biológiai Kutatóintézet létesítése volt. 1927. szeptember 5-én nyitotta meg kapuit az első magyar, rendszeres természettudományi központ, laboratóriumi épülettel és számos korszerű eszközzel. Az intézet – melynek jellegzetes épületét Kotsis István tervezte – több híres magyar tudósnak adott kutatási lehetőséget, köztük Entz Gézának, Sebestyén Olgának és világhírű Nobel-díjasunknak, Szent-Györgyi Albertnek is.
A megnyitást követő évben, 1928. augusztus 5-én rendezték meg azt a Balatoni Kultúrnapot, amely tószerte látványos ünnepséggel, rendezvényekkel igyekezett országos szinten is a Balatonra irányítani a figyelmet. A program védnöke személyesen a kormányzó, Horthy Miklós lett. A Kultúrnap rendkívül ünnepélyes keretek között folyt; különvonatok szállították a közönséget, Balatonfüred és Tihany között új országutat nyitottak, vitorlásversenyeket tartottak, vitorlásfelvonulást, leventeünnepséget rendeztek.
Az intézetalapítást és a színvonalas rendezvényt törvényi szabályozás követte. 1929-ben megalakult a Parlamenti Idegenforgalmi Bizottság, s május 4-én megszületett az a fürdőtörvény, amely igen jelentős változást hozott a magyarországi fürdőviszonyokban. Ez a törvény egyfelől kiemelten foglalkozott a Balaton helyzetével, másrészt a fürdőhelyek szinte minden lényeges területét – közrend, közegészségügy, közbiztonság, gyógyhelyi díjak – szabályozta.
Ezzel egy időben megalakult a Magyar Királyi Balatoni Intézőbizottság, azaz a BIB. A Bizottság székhelye a főváros lett, de kirendeltségei voltak Siófokon, Balatonfüreden és Keszthelyen is. Ez a bizottság széles jogkörrel rendelkezett, fontos (építésügyi, közlekedési) hatásköröket gyakorolt, valamint részesedést kapott az üdülőhelyi díjakból is. Fő feladata a Balaton vidékén felmerülő általános és idegenforgalmi problémák megoldása volt, de nagy szerepet vállalt a Balaton népszerűsítésében is.
A törvényi szabályozással, a tudományos intézet felállításával, a rendezvényekkel egy időben a Balaton környékének infrastrukturális fejlesztésére is mód nyílt. A tehetősebbek már az 1920-as évek elejétől igénybe vehették a Siófok–Almádi–Füred–Földvár–Siófok között közlekedő hidroplánjáratokat. Fontos állomásnak számított az autókörút kiépítése is, hiszen eddig autóúton csak Siófokig és Balatonfüredig juthattak el a látogatók. A kétszázhúsz kilométeres úthálózatot végül 1928-tól használhatta az egyre növekvő számú autótulajdonos. Mindezzel párhuzamosan a kompközlekedést is fejlesztették: Szántód és Tihany között 1928-tól már motoros komp üzemelhetett.
A MÁV az 1930-as évek elejétől új motorkocsikat és sínautóbuszokat állított szolgálatba, s új szolgáltatásként bevezette a június végétől szeptember elejéig, vasár- és ünnepnapokon Balatonfüredre, Siófokra, valamint Keszthelyre induló fürdővonatokat. A MÁVAUT pedig autóbuszokkal tette elérhetővé a tavat.
A fejlesztéseket a Balaton népszerűsítése követte.
A Nyaraljon itthon! az 1930-as évek elejének egyik legfontosabb jelmondata lett.
A hírverésből kivette a részét a MÁV, a Rádió és a filmipar is, továbbá kiállításokat szerveztek, kiadványok jelentek meg a Nyaraljon itthon! szlogennel. 1933-ban a kor nagy színészeinek, Páger Antalnak, Csortos Gyulának, Palotai Erzsinek főszereplésével készült el a kis halászfaluban játszódó Ítél a Balaton című film, Fejős Pál rendezésében. 1935-ben mutatták be a Siófokon játszódó Elnökkisasszonyt Muráti Lilivel és Jávor Pállal. Ugyanebben az évben került a mozikba a balatonföldvári háttér előtt játszódó Címzett ismeretlen című vígjáték, Kabos Gyula főszereplésével. Mindegyik alkotás több képkockán keresztül mutatta a helyszíni nevezetességeket, a nagy tó természeti szépségeit.
Az 1930-as évekre már egy megváltozott Balaton várta a látogatókat: megtörtént a csatorna-, a vízvezeték- és a villamoshálózat kiépítése, egyre több balatoni villa épült, és sorra nyíltak a hotelek, szállók, panziók. A korszakban igen népszerű turistamozgalom hatására két turistaházat is felavattak a tó mentén: 1934-ben a Darányi menedékházat a Szent György-hegyen, 1936-ban pedig a Rodostót Badacsonyban.
Kultúra, sport és szociális üdültetés
A tó gazdasági stabilizációjával fellendült a kulturális-művészeti-tudományos élet is. A kultúrpolitika a kutatóintézet felállítása és a tudományos élet ösztönzése mellett a művészek és a Balaton viszonyát is előtérbe helyezte. 1932 májusában alakult meg az IGE, az Írók Gazdasági Egyesülete, amelynek „első parlamentje”, Pakots József országgyűlési képviselő elnökletével a Balatoni Íróhét keretében, 1932. szeptember 4. és 11. között több tómenti településen szervezett találkozót.
A Balaton ihlette művészeti alkotások készítését is felkarolta és támogatta a kulturális kormányzat. 1938-tól a Balatoni Intéző Bizottság és a Kultuszminisztérium balatoni ösztöndíjat hirdetett meg, elsősorban festők számára. Az ösztöndíj lehetőségével később – a szolnoki és a nagybányai mintájára –
balatoni művésztelepet akartak megteremteni, de ez a terv sajnos nem valósult meg.
Fontos szerepet játszottak a tó, elsősorban tudományos-ismeretterjesztő népszerűsítésében a különféle sajtóorgánumok, mint a Balatoni Kurír (1933-tól) és a Balatoni Szemle (1942-től). A tudományos vonalat a Balatoni Szemle képviselte, melynek nívóját mutatja, hogy Cholnoky Jenő főszerkesztő felelt a lap minőségi színvonaláért.
Ebben az időszakban, hosszas előkészületeket követően nyílhatott meg a Balatoni Múzeum Keszthelyen. Az épület már 1928-ban állt, de a hivatalos megnyitóra csak 1935. augusztus végén került sor. A múzeumban régészeti és természettudományi emlékekből igen fontos gyűjteményt állítottak ki, elsősorban Darnay Kálmán híres muzeológus gyűjtései alapján. Kisebb muzeális jellegű terek is nyíltak ekkoriban. 1935-től a badacsonyi Kisfaludy Sándor-ház, 1936-tól pedig a tihanyi népművészeti ház is várta a látogatókat.
A korabeli Balaton-politika lényeges elemét képezte a sportélet felfuttatása is. 1935-ben indították útjára a Balatoni Nemzetközi Sporthetet, melyhez később borhét és egyéb, kiegészítő események (bálok, szépségverseny, sporttündérválasztás) társultak. A szeptember első felében, a siófoki, füredi központú eseményeken a magyarok mellett számos külföldi versenyző is részt vett.
A versenyszámok rendkívül változatosak voltak: vitorlás Európa-bajnokság, motorcsónakverseny, csillagtúrák, teniszbajnokságok, lóverseny zajlott különböző tóparti helyszíneken (Balatonföldváron, Almádiban, Kenesén, Tihanyban). Siófokon a nemzetközi lovasmérkőzéseket, galamblövő versenyeket, repülő-csillagtúrát, vitorlázó- és műrepülés-bemutatót és az úszó-, valamint a vízipólóversenyeket, Almádiban a tenisz-, az asztalitenisz-, a vívó- és az evezősversenyeket rendezték meg.
Füred adott otthont a vitorlásversenyeknek és a dunántúli teniszversenyeknek, valamint a motorcsónakfutamnak, Földváron pedig az automobilok versengtek. Az esemény kapcsán 1937-ben már a Sporthét cigaretta, valamint a sportbélyeg is megjelent. Az eseményt – melynek szezonhosszabbító célja is volt – egészen 1944-ig minden évben megtartották. A korszakban a sporthorgászat művelőinek is kedveztek, hiszen 1937-ben avatták fel a tihanyi horgászcentrumot.
A Balaton kapcsán a gyermek- és munkásüdültetés kezdeteit általában az 1945 utáni időszakra teszik, pedig már Trianon után megkezdődött a tónál a szociális jellegű nyári üdültetés. Mi több, Almádiban, Balatonszabadiban már az 1910-es években nyíltak gyermeküdülők, az 1920-as évek közepétől pedig a tavi gyermeküdültető központok létesítése igencsak megindult. 1925-ben nyitotta meg kapuit a szántódi gyermeküdülő (kétszáz férőhellyel), majd Fonyódon a Horthy Miklós Gyermek Üdülőtelep, elsősorban fővárosi árvák számára. Ezután következett Szárszó (Protestáns Árvaházak Üdülőtelepe), majd Zamárdi (Budapesti Római Katolikus egyházközségek gyermeküdülője, későbbi nevén: Horthy Miklós gyermeküdülő, illetve Horthy Miklósné Állami gyermeküdülő) is. Létesültek üdülők még Kenesén, Lellén és Balatonberényben.
A hátrányos sorsú vagy valamilyen betegségben szenvedő gyermekek ezeken az üdülőhelyeken kiemelt ellátást, pedagógusi segítséget kaptak, és a Balaton jótékony hatásait élvezve térhettek haza. A korszakban a gyermeküdültetés mellett megjelent a munkásüdültetés is. 1928-tól Kenesén nyílt meg a dr. Dréhr Imre munkásszanatórium, de működött több munkás üdülőház Balatonlellén, Balatonvilágoson, Máriafürdőn, Fonyódon is. A szociális jellegű üdültetés mellett üdülőtelepek is létesültek, ahol térítés ellenében, szervezett módon vehették igénybe az ellátást az arra jogosultak. Ilyen volt a székesfőváros kenesei telepe, a balatonfüredi honvédtiszti üdülő. Ifjúsági szállók és táborok is nyíltak, talán az egyik legismertebb a Soli Deo Gloria – a Magyar Református Diákok Szövetségének – szárszói üdülőtelepe volt.
A Balaton fejlesztése a trianoni sokkhatást követő konszolidációs időszak fontos részét képezte. Az 1930-as évekre a Balatonról egyfajta „mare nostrum”-ként beszéltek.
Ennek az ideológiai felvetésnek lett volna az egyik lenyomata az a Szűz Mária-szobor, amelyet Balatonfüreden kívántak felállítani. A Patrona Hungariae alakját idéző Balaton Madonnája nevű műalkotás terve meg is született, Jálics Ernő szobrászművész monumentális nagyságúra tervezett munkája azonban nem valósult meg, a háború meghiúsította a kezdeményezést.
A Balaton vidéke összehangolt idegenforgalmi fejlesztésének a második világháború, majd az azt követő kommunista diktatúra vetett végét. A fürdőtelepek villáit államosították, az ingyenes tömegüdültetés megakasztotta a fejlődést. Ez azonban már egy új, sajátosan magyar, sajátosan közép-kelet-európai – bár szintén elemzésre méltó – fejezet a Balaton
életében…
Nyitókép: Gőzhajó a fonyódi kikötőben 1918-ban (Wikimedia Commons)
