A Balaton menti modern fürdőtelepek, fürdőházak a XIX. század végén szinte a semmiből születtek. Kezdetben nem is a tó maga, inkább a környék látványosságai, a kikapcsolódás lehetősége és a gyógyvizek vonzották az ideérkezőket.

A XX. század elején számos újsághír, leírás szólt viharba keveredett hajósokról, vitorlásokról, a balatoni viharjelző rendszer bevezetése azonban 1934-ig váratott magára. A két háború közti időszak hozta meg az áttörést: Trianont követően, az Adria elvesztésével a tó szerepe felértékelődött.

A trianoni békediktátummal Magyarország elveszítette népszerű magaslati és tengeri üdülőhelyeit, emiatt a Balaton szerepe nemzetgazdasági, kulturális és turisztikai szempontból is felértékelődött. A térség fejlesztésében Klebelsberg Kuno játszott döntő szerepet.

November 25-én, a Gulag-emléknapon a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyokra és kényszermunkásokra emlékezünk. Közel egymillió elhurcolt honfitársunk közül két-háromszázezren soha nem tértek vissza szülőföldjükre, jeltelen sírban nyugszanak, valahol idegen földön.

Megrázó életutak tárulnak a „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” – Egyházi személyek a GULAG fogságában című kötet olvasói elé. A szovjet rendszer lelkipásztorok tucatjait hurcolta munkatáborokba, akik ott is a Gondviselésbe vetett reménnyel tettek tanúságot hitük mellett.