Mindkét kiadvány erős állítást fogalmaz meg. Az egyik a román fővároshoz kapcsolódó, a két világháború közötti építészeti kalauz. Azt állítja, hogy a nemzetközi art deco, expresszionizmus, az áramvonalas (streamline) modernizmus, valamint a kubizmus és a rondo-kubizmus stílusai határozták meg Bukarest építészeti arculatát, az ezt megalkotó kollektíva művészeti elvei pedig jól dokumentálják a város lakóinak világszemléletét. A másik egy folyóirat, amelynek tematikus száma megmutatja, hogy milyen értékes Nagyvárad épületállománya. A város maga nem más, mint az Art Nouveau (ez nem teljesen azonos a magyar kultúrkörben ismert szecesszióval) helyi képviselőinek szabadtéri múzeuma. Ezek a kiadványok különböző formában, de egyaránt szakítanak a korábban uralkodó nézettel, amely a mai Románia modern épületállományában vagy fakó osztrák nagyvárosiasságot vagy a román nemzeti stílusnak a frankofón historizmus korában divatba jött formáit látta. Nagyvárad az Art Nouveau lokális fővárosa; Bukarest pedig Tel Aviv Fehér Város negyede után az európai modernista építészet legnagyobb, máig létező gyűjteménye. Ez teszi ezeket a városokat sajátossá, és egyben a két eddig elhanyagolt, de nagy jelentőségű stílus újraértékelésének korszakát is megnyitja.