Absztrakció és figurativitás keverése révén tudjuk közvetíteni azt a hangulatot, amely világunk torz vonásait szemlélve áll elő bennünk, és amelyet a feloldhatóan abszurd és a feloldhatatlanul groteszk közötti skálán szoktunk elhelyezni. Ez a jellemzés szépen hangzik, találó is. Sőt, nem lehet megtagadni tőle a szakmai terminológia ismeretét és a fogalmak pontos használatát. Mégsem mond túl sokat. Amit mond, az egyértelmű, mondhatni szokványos.
Egyrészt a világunk mindig is tele volt zavaró kettőségekkel. Az életvitelben, a politikában, a kommunikációban, a gazdaságban mindig is a kettősségek uralkodtak, és folyamatosan, egymást érve következtek a válságok. A törések olyan gyakoriak, hogy szinte meg sem tudjuk szokni a konszolidáció egy-egy kegyelmi pillanatát, máris belekeveredünk egy újabb problémába, tudatunk pedig gyorsan reagál a hanyatlás újabb formájára.
Tomecz Dániel, Variation 2024
Hamvas Béla az 1930-as években lefolytatott kutatása és az ebből kinövő cikk is azzal a következtetéssel ért véget, hogy a világ mindig is válságban volt, csak az emberi emlékezet sajátos működése nem teszi azt lehetővé, hogy ezeket az elemeket egyben, együtt lássuk. Azt hisszük, hogy a kisebb vagy a nagyobb, de mindig szörnyű válság a mi kivételes szerencsétlenségünk. Pedig a válságok, a nyomor különböző formái szinte állandóak.
Másrészt pedig nem korunk festőművészei, hanem minden festő figurativitás és absztrakció között egyensúlyoz. Mindegyik. Absztrakció nincs figurativitás nélkül. Ha nem tudjuk a figurák jelenlétét éreztetni, akkor attól el sem tudunk vonatkoztatni, nem tudjuk azt kifejezővé vagy hangulati háttérelemmé stilizálni. A megcsúszott, remegő vonalakból bontakozik ki az egyenes, és a sokfigurás bárányfelhőből világlik elő a legegzaktabb trapéz. Ha nem tudjuk, mi az a szigor, mi az iskolás unalom, akkor érthetetlen a gesztus. Az impasztó csak akkor hat, ha eléggé megtanultuk érteni az egymásra rétegelt vékony lazúrokat.
Határ Attila, Weekend in the park 2024
Ha viszont minden festő mindig is reagált a világra, annak válságos tüneteit és ezek természetét a rajztudás, a figuratív ábrázolás, illetve az elvonatkoztatás, az absztrakció eszközeivel együtt próbálta megragadni, akkor ennek felemlegetésével valami hasonlóan bődületeset mondunk, mint hogy levegő nélkül márpedig nincs levegővétel.
Az egri Kepes Intézetben még néhány hétig látható, a Festészet Napjához kapcsolódó országos rendezvénysorozat részeként, október 3-án nyílt kiállítás viszont korántsem csak ezekről az egyértelmű dolgokról szól (még ha erről is kell szólnia). Nem ez teszi érdekessé. Hanem két egyéb dolog.
Kiss Prumik Zoltán, Fakó tengerben fáznak a hullámok 2024
Egyik az, hogy egy generáció három egyivású festőjét látjuk egy csokorban. Ráadásul ők három alapvető festészeti erény példájaként állnak előttünk. Határ Attila – F. Balogh Erzsébet, Kis-Prumik Zoltán – Kopasz Tamás, Tomecz Dániel pedig Ferenczy Zsolt tanítványaként végzett az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem képzőművészeti tanszékének (később intézetének) festészeti osztályában. Közvetlen évfolyamtársak ugyan nem voltak, de szemléletmódjuk szaktársakként és egyetemi kollégákként kétségtelenül együtt finomodott.
Mestereik látásmódja nem közvetlenül hatott rájuk (általában ezt amúgy is nagyon nehéz pontosan meghatározni – egzakt számítás bizonyosan nem vonatkozik rá). A három különböző szupervizor azonban nyilvánvalóan azokat a tulajdonságokat, jobban mondva festészeti erényeket erősítette bennük, amelyek személyiségükben a leginkább domináltak.
A helyzet érdekessége mégis abban áll, hogy ezek az erények, amelyek egyenként mindegyikükben ott vannak, az uralkodó erény szűrőjén át érvényesülnek. A három kulcselem: a kézműves, az intellektuális és az ösztönös látásmód, amelyből minden rendes festőművésznek valamilyen mértékben részesednie kell, hogy műveik megtalálják az utat a nagyobb vagy egyszerűen csak az értő közönséghez. Ezek persze személyiségtípusok is. Esetünkben Határ a mesterember (vagy a kézműves), Kis-Prumik az intellektuális, míg Tomecz az ösztönös művész.
Eközben persze kézműves erudíció nélkül az ösztönösség féllábon áll, intellektuális belátások nélkül minden mesterségbeli tudás tévelyeg, minden ösztön a falnak, vagy esetleg az érthetetlenségbe rohan. Mindegyikük tudja, hogy az ötlet, a gondolat és a csinálásba fektetett idő és ügyesség (skill) egyformán fontos. Ellenben nem lehet minden egyformán erős abban, amit teszünk. Ezek nem tudatos választások. Közülük mindig arra fektetjük a hangsúlyt, amelyhez a leginkább és a legjobban kapcsolódunk. Hogy Határ a nem éppen hétköznapian családi, Kis-Prumik az érzékenyen épített környezeti, Tomecz pedig a társas, de otthontalanul társadalmi képeket festi meg, az már pusztán tartalmi kérdés.
Kiss Prumik Zoltán, Holnapot köt az égbolt 2024
A másik pedig az, hogy nehéz ennél jobb példáját látni annak az úgynevezett kétrétegű látásmódnak, amely Richard Wollheim, a nevezetes brit művészetelmélész tanításainak központi eleme. Wollheim szerint a dolgokat nemcsak egyik vagy másik oldaláról, különböző aspektusokból látjuk, hanem reprezentációs módon is viszonyulunk hozzájuk. Vagyis egyszerre vagyunk tekintettel arra, hogy mit ábrázolnak és hogy ezt milyen módszerrel, milyen technikával teszik. Amikor meglátunk egy hiperrealista képet, odarohanunk a kép síkjához, hogy lássuk, valóban festve van-e.
Kiss Prumik Zoltán, Határ Attila, Tomecz Dániel
Amikor a Mona Lisát szemlélem, elkezdek érdeklődni aziránt, hogy látom-e az ecsetvonásokat arcbőrének homogén bazsalygásában. Határ képein látni akarom, hogy az emberi arc torzulását mi okozza, és szinte le akarom tapogatni a csontosra száradt akrilt, a mindenhol szétterülő konfettit. Kis-Prumik építészeti árnyai, a veduták sziluettjei alatt és mögött is meg akarom szagolni a vakolatot, ezeket a tulajdonképpen vakolt vásznakat. Tomecz csellengő vagy kellemetlen helyzetben került alakjainak pedig folyton meg akarom fogni elővillanó végtagjait, le akarom törölni rendhagyóan felragyogó arcpírjukat.
Aki az egri Széchenyi utcába látogat, az most mindezt maga is ellenőrizheti.
A szerző az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem docense
