Ha van Ausztriában a gemütlich (kedélyes) Bécsnek ellentéte, az bizonyára „Hitler kedvenc városa”, Linz. A legenda (vagy valóság?) szerint Göring néhány nappal az Anschluss után Linzből Bécsbe hajózva döntötte el birodalmi acélmű építését.

Nem biztos, hogy kör alakú, nem feltétlenül út, jó részük inkább sétány, láncba fűzött terek sorozata, a XX. századi urbanizáció foglalata, főutca. Annak a nemzetközi kutatásnak a tanulsága, amely a visegrádi országok egy-egy körutas városát hasonlítja össze.

Első pillantásra végtelen és barátságtalan betonplacc a fiumei Delta. Nem sok jót ígér. Holott csúcsában kis kert díszlik, a szárait két oldalról a Recsina folyó azúrkék csíkja és a fasor szegélyezte, romantikusan kéklő motorcsónak-kikötő adja.

Könnyen átjutok a pozsonyi kikötő ellenőrző kapuján, a portásfülkét évek óta nem használják. Csak a terelőkorlátok emlékeztetnek az egykori munkásbejáróra. Az épületek mellett parkoló autók – tulajdonosaik mágneskártyával lépnek be – mutatják a jelent.

A háború utáni lengyel újjáépítés fogalommá vált. A totális rekonstrukciót elvből elutasító modern műemlékvédelem Varsó esetében ugyanis egyszeri és kivételes módon elfogadhatónak tartotta az elpusztult épületek eredetihez hű visszaállítását.