A művészet veszélyes üzem, mert amit a művész a képzelete útján mindenki előtt és mindenkinél korábban megérez, megjelenít, előállít, arról később kiderül, hogy maga a legjelenvalóbb valóság.

Ha a víz jelentését kutatjuk, ki kell merészkednünk az óceánokra, egyszerre lemerülni a Marianna-árokba és felemelkedni a felhőkig, amelyek hol eltakarják, hol pedig látni engedik a csillagokat, ahol reményeink szerin a H2O még előfordulhat.

A kortárs művészet a maga illetékességéért folytatott küzdelme a nézőknek is a vizuális-szellemi-lelki expedíció élményét nyújtja. Erős koncentráció szükséges ahhoz, hogy előző korszakok vizuális és gondolati örökségét, valamint a szinte ájulatig tökéletesített posztmodern spektákulum képmátrixát egy-egy művész áttörje.