A veterán olvasáskutató már nem kutat, csak szemlélődik. A jelen olvasáskultúrája nem a szíve szerint való. A múltba fordul, így akar üzenni a mának. Az utóbbi időkben főleg diákkorát faggatja, a pannonhalmi éveket, és azok sorsát, akikkel együtt diákoskodott.

A könyvek sorsáról szóló szállóigét csonkán szokták idézni. Az eredeti: pro captu lectoris habent sua fata libelli. Vagyis a befogadó érdeklődése, felkészültsége, érzékenysége szabja meg, hogy egy írásmű „üzenete” milyen mértékű megértésre, megérzésre számíthat.

Az olvasás, egy külső világ bensővé teremtése, nem kis munkával jár. Az igényes mű befogadása mozgósítja az olvasó fantáziáját, elvonatkoztató és beleélő képességét, hogy egy virtuális szellemi világ áramköréből egyénre szabott üzeneteket vonjon ki.

A terror lehelete a háromszáz pannonhalmai diákot is meglegyintette. A pufajkások 1957 februárjában a Vár főbejáratára géppuskát szegeztek, s a félnapos házkutatás végén elvitték, agyba-főbe verték, és koholt vádakkal bebörtönözték a bencés gimnázium igazgatóját.