Utazás az öregségbe
A szív az nem madár, nem szállhat el soha.
Inkább kíváncsian múltam körül kerengett,
ahogy zaj kerüli körbe a gyönge csendet,
sehonnan nem szökik és nem megy sehova.
Mégis mintha egy szigetre volnék kitéve.
Ahol nem lakik senki, nem lehet haza,
csak a kínos otthontalanság grimasza –
ezért ismerek rá a hiányos vidékre.
Mégsem ismerek rá, nem jártam itt soha,
itt él az örökre eltűnt lidércek árnya,
ők ugyan már nem csaphatnak le a világra –
aki hosszan húzza, ideveti sora.
Itt az antik szobrok nyelvüket öltik ránk,
hisz ez a biztos öregedés szigete!
Az élet nem fontos, nem számolnak vele,
bennük irányunkban semmi tisztelet nincs már.
Az esztétika csak fölösleges dolog,
elég nagy baj, mikor a szépség vezérel,
és még irányt is mutat csontfehér kezével –
a köznyugalom akkor veszélyben forog.
De itt, az öregedés szigetén minden más,
a vízpartra egy ördögkommandó vigyáz,
a tekintetüktől a röhögés kiráz.
A lázadásnak minden formáját betiltják.
Az öregség ellen amúgy sincs lázadás,
nem jut idő rá, és nem lesz egy kis erő sem,
nem jön elő a gonosz, hogy csak úgy megöljem,
vele ilyesmit tenni korántsem szokás.
Pedig különben olyan bamba, kába,
vizenyősen néz, a nyelvét folyton kiölti,
a tükörképére azt hiszi, egy külföldi,
önmagáról, hogy örömet hoz a világba,
holott csupán magas hivatalt tölt be, és
nem lett különb egyikünknél se semmivel,
őneki csak a minden és a semmi kell.
Nem is sejti, hogy ez néha milyen kevés.
Nem is sejti, hogy mennyire sok már belőle,
a választást megnyeri, mert jobb a halál-
nál az öregség, megmér s könnyűnek talál,
de végül is egy kicsit élhetsz még felőle.
Ha persze elfogadod, hogy öreg leszel,
amíg a szigeten élsz, talán azután is.
A halál íze hagyma, az életé ánizs,
de mindkét szakács dicséretet követel,
mert végül mindenki csak dicséretre vágyik.
Itt is, hol lényegében nincs semmi öröm?
Ahol a puszta járással is küszködöm,
és a reménytelenség fáklyaként világít.
A szív az nem madár, de mégis itt repül
alamizsnaéhes sirálynépbe vegyülve.
Aztán rakétaként fölszárnyalhat az űrbe,
hogy egymagában keringjen a nap körül.