A beszélgetés második részében már konkrét irodalmi példák is elhangzanak, melyek – akár korukat megelőzően, de – napjainkban már a táj-, a környezeti irodalom részeinek mondhatók. És szó kerül – átvitten vagy konkrétabban – az irodalom kortársiságának e téren való mibenlétéről is: mert közeleg a rovarevés, ami mind kevésbé hangzik egzotikumnak a közbeszédben. Ráadásul jól szimbolizálja az előbb felsoroltakat.
Mit szólna Krúdy, ha a budai kisvendéglőben katonalégylárvából készítenék neki a rántottát?
Közelegne az idő, amikor Szindbád híres, ínycsiklandozó, többfogásos ebédjének szépirodalmi megjelenítése botrányos lesz, és a cancel culture krematóriumába száműzetik? Régiszépidők-veszély helyett immár csak a disztópia marad.
A beszélgetés első részét itt tekinthetik meg: Bekapjuk a legyet? Rovarevés és irodalom 1.
