Orosz István nagyregényének bemutatója az Országút Igluban

Az ikonikus rendszerváltó plakátja is kap némi szerepet a Páternoszterben. Villanásnyi szerepet egy nagyregényben, amelyhez hasonlót még senki sem írt, melyben a regényíró Orosz István új művének megszerkesztésekor gyakran a képzőművész Orosz Istvántól kért segítséget. Egy festőművész és egy újságírónő szerelméről szól Orosz István könyve, két magányos magyarról, a spanyol lapokat a rendszerváltó Magyarország eseményeiről tudósító újságírónőről, valamint az őt utcai rajzolóként felfedező s meg is örökítő képzőművészről, és arról, hogyan írnak és élnek együtt egy könyvet az ötvenes évekről. Egy merényletről, amelyet, esetleg, el akartak követni Rákosi ellen, aki nem is volt mindig Rákosi, bár most már lehetetlen kideríteni, mikor helyettesítette a hasonmása. Sok minden másról is szól a könyv: a rendszerváltás éveiről is, Kádárról is, a kommunizmus illúzióiról és gaztetteiről… Őrületesen abszurd történetek vannak benne a történelmünkről: az ember csak les, hüledezik, és nem érti, hogyhogy eddig nem ismertük ezeket?

A szerző magabiztosan vezet körbe minket az elmúlt fél évszázad magyar világában, regénye mélyre ás, sikerrel kerüli el a tankönyvízűség kínálkozó kockázatát. Nem könnyű ma már az ötvenes évek kegyetlenségeiről, majd a kádárizmus állóvizéről eredeti módon szólni, elhagyva azokat a kliséket, amelyekkel a legtöbb hasonló műben találkozhatunk. Könnyed, jó humorú stílusa miatt pedig kifejezetten olvasmányos ez az amúgy terjedelmes, hatszáz oldalas kötet.

Szenvedélyesen szereti a focit, rajong Kecskemétért és szívesen tölti az idejét az unokáival. Orosz Istvánt az Országút iglujában dr. Nagy Gábor költő-irodalomtörténésszel együtt faggatjuk, természetesen a közönség részvételével, és végül, de nem utolsósorban, dedikálja az Örömajkon örömének (2020) és a Páternoszter (2021) című köteteit.