A három legfontosabb XIX. századi romantikus drámánk: a Bánk bán, a Csongor és Tünde, valamint Az ember tragédiája közül sok esetben éppen az elsőt kedvelték meg a leginkább a hallgatók, ugyanakkor az értelmezés több ponton lényegesen eltér az irodalomtudományi kutatásoktól és kortárs színházi gyakorlattól.

A Bánk bán című Katona-dráma tanítása minden alkalommal komoly kihívás elé állítja a középiskolai magyartanárokat. Ennek legfőbb oka – nagyon leegyszerűsítve – a dráma nyelvezete, illetve témája, központi problémaköre. Ahhoz, hogy a színdarabról érdemben lehessen a diákokkal a tanórákon értekezni, alapos szövegismeret szükséges. A szöveg megismerésére azonban az órákon – elvileg – nincsen mód, hiszen a kerettanterv behatárolja a lehetőségeket. Tudjuk, hogy ez „csak” útmutató, amely megenged bizonyos variálásokat, de a 2012-ben alapvetően meghatározott hat tanóra nem elegendő a dráma megismerésére és földolgozására, hanem csak az utóbbira. Sőt, hangsúlyozni kell, hogy az említett hat órát a 2012-es kerettanterv írja elő – az új, a 2020-as már csak két órát szán erre az anyagrészre. Vagyis az a diák, aki 2020 szeptemberében kezdi meg a tizedik osztályt, még hat, aki 2021 őszén (vagy később), már csak két órában számíthat a magyartanárától erre a „terhelésre”.

Mi a tanár feladata ebben a két/hat, esetleg – ha úgy állítja össze a tanmenetét – valamivel több tanórában, amikor nemzeti drámánkhoz érkezik? 

A középpontba „a tragédiában megjelenített magánéleti és közéleti konfliktus” értékelését kell helyeznie. Lehet, hogy a „közéleti” aspektus a fontosabb, de a diákok számára a „magánéleti” szál az érdekesebb. Akár így, akár úgy – a színdarabot előzőleg meg kell velük ismertetni.

Jómagam a korábbi években a kötelezően előírt hat helyett általában tíz tanórát szántam a Bánk bánra, de a diákok műismeretének alapja nem az egyéni, otthoni olvasás volt – ami, lássuk be, alapvetően naiv elképzelés lett volna –, hanem Káel Csaba 2002-es operafilmjének közös – szakaszos – megtekintése. Ez a film 116 perces, de a gyakori megállítások, értelmezési kísérletek, megbeszélések miatt rendszerint négy tanórát is igénybe vett. Így azt a részcélt elértem, hogy a diákok megismerték az alapvető cselekményt, a főbb szereplőket, az élethelyzetüket, sorsukat, vágyaikat, dilemmáikat – és innen már el lehet indulni. E módszer révén minden bizonnyal sok elemet elveszítünk, vagy nem veszünk észre (például kimarad a spanyol szál, nem jelenik meg Solom mester, Melinda pedig – mint Ophelia a Hamletben – vízbe fúl), mégis releváns fölfedezéseink, megállapításaink lesznek.

A diákok megértik, hogy van egy közéleti szereplő – vagyis olyasvalaki, aki a ma érvényben lévő meghatározás szerint közhatalmat gyakorol –, Bánk. Krízisbe kerül, és egyszerre kellene fontos döntést hoznia magán- és közemberként. Ez ismerős élethelyzet számukra a mai közéleti viszonyok, másrészt bizonyos filmek, sorozatok miatt. Gondoljunk csak például a diákok által – is – kedvelt Trónok harca című filmsorozatra (mert ha mi nem is gondolunk, ők azért szoktak), Daenerys Targaryen dilemmájára, aki egyrészt bosszút állna a családját és őt magát ért sérelmek miatt, ugyanakkor felelősséggel tartozik a saját és az általa fölszabadított nép iránt. De szinte ugyanez az élethelyzet megjelenik A korona című filmsorozatban is. Teck Mária (Mary of Teck) anyakirályné parainézisszerű levele unokájához, Erzsébet királynéhoz akár Bánkhoz is szólhatna (még ha ő nem is király, „csak” nádor): „Három nagy uralkodót is láttam elbukni, amiért kötelességeiktől nem tudták elválasztani személyes érzelmeiket. Nem engedheted meg magadnak, hogy ugyanebbe a hibába ess! Miközben atyádat gyászolod, mást is gyászolnod kell – Mountbatten Erzsébetet, kit ezennel felvált egy másik személy: Erzsébet királynő. A két Erzsébet folyamatos harcban áll majd egymással, ám tény, hogy a koronának kell győznie. Mindig annak kell győznie.”

Azt is jól érzékelik a diákok, hogy Bánk és Gertrudis között hatalmi rivalizálás zajlik, egyfajta politikai küzdelembe keverednek azért, mert a korabeli európai, illetve magyar joggyakorlat másként rendelkezik a távol levő király helyettesítéséről. A nádor és a királyné harca, erőfitogtatása szintén ismerős nekik a mai közéletből és a különböző populáris műfajokból (lásd például a már említett Trónok harca című sorozatot), és e fölfedezés miatt nyitottabbak, érdeklődőbbek lesznek.

Lehet, hogy Biberach bizonyul a legizgalmasabb karakternek (miként például az Othellóban Jago), hiszen gondolkodása nem hétköznapi, eszközei nem szokványosak, az általa képviselt erkölcsiség ijesztő, a humora pedig fenségesen fekete; és lehet, hogy a legmaradandóbb emlék az aljas, hitvány Ottó iránt érzett vad gyűlölet marad – vagyis elsősorban nem a középkori történetben megjelenített reformkori problémák érintik meg a diákokat, de meglesz az a kötődésük, amire később, más művek esetében lehet majd építeni.

A mű megismeréséhez új alternatívát kínál Nádasdy Ádám prózafordítása, amely 2019-ben jelent meg – általa alapvetően más lehetőségek nyíltak a darab földolgozására, hiszen a nehéz, az értelmezést nem segítő nyelvezet immár nem lehet akadálya sem az otthoni olvasásnak, sem a tanórai egyéni, kiscsoportos vagy közös munkának.

Ugyancsak járható – és rendkívül izgalmas – út a beavató színházi előadás. Ilyen Szabó Bori és a PartVonal Műhely Bánk az esküdtszék előtt című interaktív programja, amelynek 2016-ban volt a bemutatója, és – ha a járványhelyzet engedi – ebben az évadban is a Marczibányi Téri Művelődési Központban, valamint a József Attila Színházban tekinthető meg. A beavató színházi előadás lényege, hogy a nézők – a diákok – nem csupán passzív befogadók, hanem aktív szerepet kapnak: az előadás során véleményt nyilváníthatnak, értékelhetnek, „beavatkozhatnak”. (2009-ben mutatták be a szintén diákbarát Bánk bán – junior című előadást, a Szentendrei Teátrum és a Nemzeti Színház közös produkcióját, de már évek óta nincs műsoron.)

Visszatérve a tantermi keretek közé: rendhagyó, de nagyon hasznos lehetőség a Magyartanárok Egyesületének négyórás modulja Katona József, a színész és drámaíró címmel, amely az Irodalmi élet Magyarországon a felvilágosodás korában és a reformkorban című kompetenciaalapú programcsomag része. Ennek használatához több tanórára van szükség, de ha van rá órakeret, megéri.

Mint szinte minden tananyagrész esetében, a Bánk bán alapján is elmondható: nagyon sok múlik azon, hogy a szaktanár miként viszonyul a tárgyhoz, vagyis mennyire áll hozzá közel Katona műve. Minél előbb túl akar jutni a kötelező feladaton, vagy erősebb a kötődése, pozitívabb a viszonyulása hozzá? Ezt a diákok óhatatlanul megérzik, és emiatt már nem is az lesz igazán fontos, hogy hány tanórát ír elő a kerettanterv.