A visegrádi együttműködés hatszáznyolcvanöt éves múltra tekint vissza. A Károly Róbert magyar, Nagy Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király 1335. november eleji visegrádi királytalálkozóját követő évtizedekben, kereskedelmi, pénzügyi és katonai együttműködésük eredményeképpen országaik gazdasági fénykorukat élték. Hét évszázad alatt Európa képe sokat változott, de ahogy Szűcs Jenő és Bibó István nyomán tudhatjuk, Közép-Európa geopolitikai helyzete és kulturális sajátosságai nagyfokú állandóságot és hasonlóságot mutatnak.

A kommunista évtizedeket a hatalom tiltása ellenére mindvégig a három ország, „az elrabolt Nyugat” (Milan Kundera) ellenzékeinek kölcsönös egymásra figyelése és szolidaritása jellemezte.
Mai feladatunk Európa és a hagyományos európai értékek védelme a globalizáció árnyékában. E hivatás már az 1991-es Visegrádi nyilatkozat szövegében is megjelent: „erőfeszítéseinket a közös összekötő történelmi hagyományokra alapozva, a hagyományos európai értékekkel és fő folyamatokkal összhangban mindent megteszünk nemzeteink békéjéért, biztonságáért és felemelkedéséért”. A hagyományos európai értékek védelme harminc év múltán nem lett könnyebb, a V4 országainak ma Európa hanyatlásával kell szembeszegülniük.

A visegrádi együttműködés harminc éve alatt három cselekvési irány kristályosodott ki. Egyrészt a V4 továbbra is a magyar külpolitika egyik prioritásának, a közép-európai térségi építkezésnek a motorja. Országaink felismerték, hogy az észak–déli közlekedési és energetikai infrastruktúra kiépítése nélkül térségünk életképtelen. Nagy jelentőségű feladatunk a Via Carpaticának, a Baltikumot a Fekete- és a Földközi-tengerrel összekötő közlekedési folyosónak, a fővárosainkat összefűző gyorsvasúthálózatnak a megvalósítása és energiahálózataink összekapcsolása. A közép-európai építkezés humán dimenzióiban fontos szerepet tölt be a Nemzetközi Visegrádi Alap és a lengyel–magyar Felczak Alap és Intézet.

Másrészt a V4 kezdettől fogva az európai és a nemzetközi érdekérvényesítés eszköze, együttműködésünk az EU- és a NATO-csatlakozásunk katalizátora volt.

A minap Tony Blinken amerikai külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az elmúlt harminc évben a V4 növelte a biztonságot Európa szívében és azon túl is. Ugyanakkor új kihívásként jelentkezik az Európai Unió kelet–nyugati irányú megosztottsága. Noha gyakran éri az a vád a Visegrádi Négyeket, hogy ezért komoly felelősség terheli őket, meggyőződésem, hogy együttműködésünk nem e szakadék mélyítését, hanem annak áthidalását szolgálja. Európa a régiók Európája is, ezért az egyes régiók közötti együttműködés az északi, a balti vagy a balkáni országokkal Európa egységét erősíti. Európa jövője,
a föderalista vagy nemzetállami megközelítés jegyében, a térségünkre jellemző értékkonzervativizmus, a migráció kérdésében pedig a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd útját kívánjuk járni. Jó eséllyel indulunk a digitális, zöld, körforgásos gazdasági szemléleten nyugvó „új gazdaság” megteremtéséért folyó nemzetközi versenyben. Ezeken a területeken is minél szorosabb térségi és európai együttműködésre törekszünk. Nem túlzás azt mondani, hogy a visegrádiak Európa-víziója ma a kontinens jövőjének záloga.

Harmadrészt a V4-ek mindig különös felelősséget éreztek az Európai Unión kívül élő európaiak iránt.

A Nyugat-Balkán és Kelet-Európa iránti elkötelezettségünk abból a meggyőződésből fakad, hogy Európa újraegyesítése az előttünk álló évtizedek legfontosabb feladatai közé tartozik. Célunk az, hogy ezeknek az európai nemzeteknek belső és külső stabilitását mielőbbi integrációjukkal segítsük elő, már közeledésük során is minél több európai program részesévé téve őket. A csatlakozási feltételeket természetesen teljesíteniük kell, ami az alapvető emberi és kisebbségi jogokra hatványozottan igaz.

A V4 sikerének legfőbb záloga az együttműködés rugalmas jellege. Abban kell együttműködnünk, amiben erre közös a szándék, amiben nem, azt nem kell erőltetni.

Az országgyűlés minap elfogadott nyilatkozata jelzi, hogy a visegrádi együttműködést széles körű pártpolitikai konszenzus övezi. Vannak különbségek a megközelítésben, voltak hullámvölgyek, de a legfontosabb, hogy a V4-re értékként tekintünk, amit nem kívánunk feláldozni a pártpolitikai csatározások oltárán. Mert a V4-es célkitűzések elérése is csak együtt sikerülhet!