Az alábbiakban, a vita lehetőségét biztosítva, a Magyar Nemzet újságírójának Kulin Ferenc A Trianon-csapda című írására (Országút, 2020/14. szám) adott válaszát közöljük.


Attól tartok, hogy olvasás közben megvágtam a kezem. Ablaktörmelékben kotorásztam, éles üvegek, törött szavak között. Kulin Ferenc A Trianon-csapda című írását olvasva Babits Mihály egyik frappáns gondolata jutott eszembe: „Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.” Főleg, ha törött vakablakról van szó. Mint tudjuk, a stílus maga az ember, Kulin Ferenc stílusa fennhéjázó. Nem érvel, hanem kinyilatkoztat, nem bontja ki, nem igazolja feltevéseit, csak lebegteti őket, csak sejtet, talán azért, mert nem lenne mivel bizonyítania az állításait. Ezért blöfföl, a doyenek önbizalmával ír, lenézi azokat, akikről ír, atyáskodóan, leereszkedően nyútja át tévedhetetlen enciklikáját történelemről, rendszerváltozásról, stílusról, tudományról és kultúráról.

Mindezt persze szabad, csak ízlés kérdése. Akkor mégis miért ezzel kezdem az írásomat? Azért, mert Kulin Ferenc olyan dehonesztáló mondatokat, olyan súlyos csúsztatásokat engedett meg magának, melyek vér- és értelemlázítóak. Többek között hungarista stílussal hozta hírbe a Magyar Nemzetet, amit mi felháborodva elutasítunk; különös összehasonlítás ez Kulin Ferenc részéről, hisz egy konzervatív napilapot hasonlít a baloldali nyilasok sajtójához, akik sokkal közelebb álltak az MSZMP-hez, mint bárki máshoz a politikai palettán. Minket nem kísért a „haláligézet”, ahogy Szabó Dezső nevezte ezt a szellemi zátonyra futott eszmét, minket nem a halál, hanem a magyar megmaradás érdekel.

Kulin Ferenc viszont szirénhangokat hall, és nemcsak a hitelünket rontja, hanem szándékosan csúsztat is. Állítólag azért szólalt meg, mert nem tetszett neki a szabadkőműves-vita hangneme, vagy maga a vita, amely a Magyar Nemzet hasábjain, a Vélemény rovatunkban zajlik. Tehát írását egy csúsztatással és egy freudi elszólással kezdte, az utóbbi így hangzik: „Többségben voltak és vannak azok a konzervatív értelmiségiek, akiknek egykor kedvenc napilapja most az önérzetükbe gázolt, s akiknek támogatása nélkül a balliberális hatalomátvétel veszélyét nem lehet elhárítani.”

Bizonyára magyarul van írva ez a mondat, de lehet, dragománért kellene folyamodnunk, mert nem értjük, hogy ezzel mit akart mondani. A Magyar Nemzet hogyan gázol konzervatív értelmiségiek önérzetébe azzal, hogy a máig ható SZDSZ-es kultúrterrorról beszél? Mi senkinek sem gázoltunk az önérzetébe, de ha mégis így érzi, akkor alighanem oka van rá. Kulin Ferenc állításai ellenére nem intéztünk „éles támadást számos magyar történész ellen”. Az egész szabadkőműves-vitát Romsics Ignác egyik mondata váltotta ki, amelyet a hírhedten konzervatív Népszava című napilapban a szabadkőművesek és a Trianonhoz vezető folyamatok közötti összefüggésről írt. Romsics Ignác ezt elintézte annyival, hogy „ez csak mese”. Nem a történész személye, hanem egyik kijelentése robbantotta ki tehát ezt a vitát, és szerzőink karakteres álláspontot képviseltek, amihez joguk van. Senki nem kritizált történészeket, hanem csak a gondolataikat és szakmaiatlan érveiket. Ám szemet szúrt nekem, hogy amíg Kulin Ferenc kárhoztatja a „cikksorozat szakmai igénytelenségét”, azt már „elfelejti” megemlíteni, hogy a ledurvábban személyeskedő, másokat minősítgető írásokat Ungváry Krisztián és Karsai László történészek írták, akik jobb híján személyükben támadták meg Szakács Árpádot és Raffay Ernőt – hisz érdemi cáfolattal ők sem hozakodtak elő.

Kulin Ferenc a szabadkőművesek és a baloldal Trianonhoz való közükről csak annyit állít a cikkben, hogy „igazolhatatlanok azok a következtetések, amelyeket – akár maga a szerző [Raffay Ernő – a szerk.], akár lelkes hívei – e tényeket dokumentáló szövegek mennyiségéből leszűrnek”. Csapongó mellébeszélés helyett miért nem fejtette ki inkább azt, hogy miért azok? Példákkal, és nem általános kinyilatkoztatásokkal szokás ezt igazolni. De azt sem értjük, hogyan tiporhat Borvendég Zsuzsanna történész becsületébe, kétségbe vonva a magyarországi rendszerváltozásról szóló ismereteit. Kulin úr, sürgősen pótolnia kellene olvasatlanságát, hisz Borvendég Zsuzsanna a Kádár-kor politikai-gazdasági mechanizmusának egyik legtekintélyesebb szakértője, ilyet feltételezni róla mélyégesen udvariatlan és szánalmas.

 De a java csak most következik. „Érteni vélem a véleményrovatok működését finanszírozó kampányfelelősök logikáját, de attól tartok, rosszul kalkulálnak. Feltehetően abban bíznak, hogy – egyfajta újhungarista nemzeti radikalizmus szirénhangjának csábítására – a kormány szavazótáborának jobbszélére vonzhatók azok a szavazók, akik különben a szélsőjobbhoz csatlakoznának.”

Minden szerzőnk nevében kikérjük magunknak azt a feltételezést, hogy a Magyar Nemzet véleményrovatának szerzőit holmi kampányfelelősök mozgatnák; nem tudom, miből gondolja ezt. De kérem, ezentúl hátrább az agarakkal. A hungarizmussal meggyanúsított mondat Ágoston Balázs, a Demokrata újságírójának tollából származik, és így hangzik: „ismerjük meg és térképezzük fel e rendszert, vessük ki állásaikból ágenseit, és önvédelemből építsük végre fel a tudatformálás bajtársias, magyar szívű, magyar optikájú hálózatát”.

Ön az írása nagy részében azt bizonygatná, hogy az Aczél-korszakban milyen érdemeket szerzett a nemzeti kultúráért vívott harcban, holott ezt különben senki nem vonná kétségbe. Ezzel szemben mi arról beszélünk, hogy a mai valóságunkat még mindig áthatja, dominálja az SZDSZ-es kultúrterror, s ha így teszünk, azzal eszünk ágában sincs azt mondani, hogy ez ellen - nagyon dicséretes módon - nem próbált tenni sok kiváló, nemzeti érzékenységű konzervatív gondolkodó. Akkor is, amikor a létező szocializmusban „az SZDSZ-es kultúrterror” még Aczél György három T-jének rendszere szerint működött. Sajnos nehéz nem észrevenni azt sem, hogy amit mi magyar kontextusban maradva SZDSZ-es kultúrterrornak nevezünk, a világban zajló BLM-őrületet, a genderideológia beteges túltengését és az ANTIFA eszement rombolását látva még inkább hálózatszerű kontextusban mutatja meg magát. Amivel szemben teljesen indokolt Ágoston Balázsnak az a felvetése, hogy ezt a rendszert meg kell ismerni és fel kell térképezni, hogy önvédelmet tanúsítsunk vele szemben. A magyar tudat formálását szem előtt tartva, magyar optikájú hálózatokat építve, mert ma ezt kívánja meg a magyar érdek!

Kulin úr, ön az írásában szélmalmokkal küszködik, a rendszerváltozás szellemeivel, amely mára már csak egy történelmi eseménnyé vált, és a történészek fel is fogják tárni annak rejtelmeit – nem véve figyelembe a tetszetős magánmitológiákat. Az én nemzedékem élete, gondolatai nem a rendszerváltozás körül forognak, sokkal inkább azt hisszük és érezzük, hogy az igazi rendszerváltás 2010-ben kezdődött, amikor végre új Alaptörvényt alkotott a Fidesz-KDNP, leváltva a rendszerváltozáskor csak toldott-foldott 1949-es alkotmányt, illetve „becsületes nevén” a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Ön kiválóan érti az akkori geopolitikai folyamatokat, a hazai politika alakulását, ám úgy látszik, hogy még mindig abban a korszakban él, és nem veszi észre, hogy harminc év alatt megváltozott a világ. Ma a globalisták Soros György nevével fémjelzett hálózatrendszere – a maguk rengeteg helyi bekötött emberével, a lokális SZDSZ-ekkel – áll szemben a patriótákkal, a nemzeti alapon és nemzeti kultúrán szerveződő társadalmakkal. Amerikában Bibliákat égetnek, szobrokat döntögetnek, éppen fel próbálják számolni a hagyományos világ értékrendjét, Európát kívülről már öt éve ostromolja a migrációs áradat, és belül, a genderideológia propagálásával és a kereszténytelenítéssel próbálják lerombolni a lelki bástyáit. Soha nem voltunk ilyen nagy veszélyben, soha nem volt ilyen fontos a magyar identitás megőrzésének, a magyar jövő megalapozásának feladata. Ezt a harcot igyekezünk mi is megharcolni. Sajnáljuk, hogy ön hamis párhuzamokat vél felfedezni a ténykedésünkben, viszont megnyugtatom, hogy ez cseppet sem bizonytalanít el minket, mert mi hisszük és tudjuk, hogy az említett konzervatív többség velünk van, mert megértik a céljainkat, és együtt rezonálnak velünk. Ezt a harcot vívja a Fidesz-KDNP is, a globalizmus ötödik hadoszlopa pedig itt van a hazánkban, beszivárog a világhálón, a vadnyugati szórakoztatóiparon keresztül. Szigorúan történelmi távlatokban értve: soha nem volt ilyen erős és gazdag állapotban a nemzet, és soha nem ennyire veszélyeztetve. Paradoxon ez, a globalizmus paradoxona.

Amikor ön egy egész szavazótábor nevében kéri ki magának a mi működésünket, az inkább nevetséges, mint megfontolandó. A Magyar Nemzetben névvel, arccal, szívvel és lélekkel vállaljuk, valljuk, amit írunk.

/Illusztráció: pixabay.com/