„A magyar nyelv érték, s mint minden értéket, óvni, megőrizni és gyarapítani kell.”
„A helyesírás, a jó szövegalkotási készség és a helyes beszéd összefügg.”
Ez a néhány mondat épp csak ízelítő az utóbbi idők egyik legizgalmasabb könyvéből, amely bő húsz év hosszabb-rövidebb cikkeinek, előadásainak és tanulmányainak gyűjteménye. Letehetetlen, egyszerűbben szólva olvastatja magát. Annyira, hogy közben az elágazó ösvények kertjében érezhetjük magunkat – talán még Jorge Luis Borgesszel is találkozhatunk.
Adamikné Jászó Anna ugyanis lenyűgöző szenvedéllyel és erővel ír Jókairól és Petőfiről, a zárt e- (ë)-ről és a magyartanítás gondjairól, a gyermekkönyvek nyelvezetéről, Kodály Zoltánról és az olvasásról, illetve még sok minden másról, ami szerinte a nyelvművelés része.
De ne tessék most megborzongani, a nyelvművelés nem száraz és rideg szakkifejezés, ellenkezőleg: „a nyelvművelés emberművelés, s minden az emberért van”.
Adamikné Jászó Anna: Az ősi szó nyomában – Nyelvhelyességi írások a harmadik évezred elejéről. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2020, 212 oldal.
