A konzervatív beállítottságú Fox News, a legnézettebb amerikai hírtelevízió tavaly tavasszal rövid úton megvált népszerű műsorvezetőjétől, mert az „elcsalt választásokról” szóló hazugságai miatt csaknem nyolcszázmillió dollár kártérítést kellett fizetnie, és még egy ilyen, kétmilliárd dolláros perrel kell szembenéznie. Carlson, aki húszmillió dolláros éves fizetését megkapta (az USA elnöke évi négyszázezret keres), végül saját YouTube és X- (Twitter-) csatornát indított, és itt tette közzé az orosz elnökkel készült kétórás interjúját, melyre az előbbin mintegy tizennégy-, az utóbbin száznyolcvanötmillióan kattintottak rá. De vajon hányan vették észre, hogy az orosz elnök vaskosan meghamisítja benne a történelmet, hazug mesékkel próbálja igazolni agresszióját, s mindezt egy olyan amerikai újságíró segítségével próbálja eladni az egész világnak, aki egyszer sem kérdezett rá az elhangzott hamisságokra? Válaszul számos publicisztika cáfolta a háborúval kapcsolatos félrevezető állításait, hogy a háború okozója az Egyesült Államok és a NATO-terjeszkedés, és hogy Kijev provokálta ki a „különleges katonai műveletet”. Érthető, hogy a publicisták kevesebb figyelmet szenteltek a múlt hamis beállításának, én azonban írásomban arra kívánok rámutatni, hogyan próbálja Putyin elnök a történelmet bűnös politikája szolgálatába állítani. Az interjú időzítése korántsem volt véletlen: gyöngül Ukrajna amerikai támogatása, és nehéz helyzetében Zelenszkij egyes lépései megkérdőjelezhetők. Az amerikai Kongresszus december óta vitatkozik az Ukrajna támogatásáról szóló előterjesztés különböző változatain. Trump republikánus követői révén mindenáron meg akarja akadályozni a javaslat elfogadását. [A legutóbbi hírek szerint a legújabb indítványt a Szenátus várhatóan megszavazza, de sorsa a Képviselőházban bizonytalan – a szerk.]

A történelmet személyek és korok eltérően értelmezhetik, de az események, tények szándékos meghamisítása, ráadásul politikai célok érdekében, jóval több a szemfényvesztésnél, nem más, mint kútmérgezés, közönséges csalás. Putyinnak számos elődje volt ebben a műfajban – Hitlertől Rákosi Mátyásig, de sok, kevésbé veszedelmes politikus is vétkes benne – kicsiben.

Nem kell ahhoz az orosz, az ukrán, általában a kelet-európai történelem avatott ismerőjének lenni, hogy átlássunk az orosz elnök csalárdságain, de nem lehet szó nélkül hagyni a hamisságokat.

2021-ben Putyin tízoldalas írásban bizonygatta, hogy az oroszok és az ukránok egyetlen nép. Ezt az állítását az interjúban megismételte: ami a mai Ukrajna területén az elmúlt tizenkét évszázadban lezajlott, az mind orosz történelem, s hogy a magukat ukránnak nevezők valójában oroszok. Ezzel szemben a valóság az, hogy a IX–XIII. században fönnállt Kijevi Rusz több joggal tekinthető a mai Ukrajna, mint a mai Oroszország elődjének. A XIII. századi mongol hódítással a széttagoltsággal küzdő Rusz elvesztette függetlenségét, és mongol–tatár uralom alá került. A következő századokban a terület a lengyel–litván Rzeczpospolita, a tatár kánságok és a terjeszkedő Moszkvai Nagyfejedelemség harcainak színtere lett. Lengyelország 1795-ben történt harmadik felosztása után keleti fele az Orosz Birodalom, a nyugati pedig Galícia néven a Habsburg Birodalom része lett. A XIX. században a lengyel–orosz–török határvidéken élő szlávok, köztük a rövid időre saját államot létrehozó kozákok dialektusa – Tarasz Sevcsenko és mások irodalmi munkásságának köszönhetően – önálló nyelvvé vált. Beszélőit nevezték kisorosznak, ruténnak, ruszinnak, ők maguk pedig egyre inkább ukránnak.

Putyin az interjúban azt is állította, hogy „Ukrajna mesterséges állam, Sztálin önkénye alakította ki”. Ezzel szemben amikor 1917-ben a cárok orosz birodalma fölbomlott, 1917. november 20-án Kijevben kikiáltották az Ukrán Népköztársaságot, ez tekinthető az első modern ukrán államnak. Az 1918. március 3-án aláírt breszti békén ott van Ukrajna aláírása is. Vezetését 1918. április 29-én átvette az ukrán származású Pavlo Szkoropadszkij orosz tábornok mint hetman, az ország nevét Ukrán Államra változtatta, és elkezdte megszervezését. Közel húsz európai ország ismerte el a hetmani államot, köztük Szovjet-Oroszország is. Több országban, így Magyarországon is, ukrán külképviselet jött létre. Putyin az egyébként történelem szakon végzett újságírónak adott történelmi leckéjében ezt azonban nem említette, és azt sem, hogy a központi hatalmak összeomlása után, 1919. január 22-én létrejött a nyugati és a keleti területeket egyesítő Ukrán Népköztársaság.

Ezt az államot semmisítette meg a bolsevik Vörös Hadsereg: 1919 decemberében elfoglalta Kijevet, és létrehozta a lakosság körében rendkívül népszerűtlen Szovjet-Ukrajnát.

Ha a múltat kevéssé ismerőket, így Carlsont meg is lehet téveszteni az ukrán történelemmel kapcsolatban, ezt tenni Lengyelország esetében égbekiáltó cinizmus, ám az újságíró ezt se tette szóvá. Putyin az interjúban nem átallotta azt mondani, hogy az 1930-as években „Lengyelország kollaborált a náci Németországgal, de utána nem engedett Hitler követeléseinek, nem volt hajlandó Németországnak átengedni a Danzigi-korridort” (amely elválasztotta a Reichtől Kelet-Poroszországot).

Ezzel „túl messzire ment, arra kényszerítette Hitlert, hogy Lengyelország megtámadásával elindítsa a második világháborút”.

Putyin állítása méltó párja annak, hogy néhány éve a nyugati demokráciák (valóban hibás) békítő politikáját jelölte meg a világháború okának, tagadva az 1939. augusztus 23-i Molotov–Ribbentrop-paktum döntő szerepét.

A világháborúban Ukrajna rendkívül sokat szenvedett. Több mint három éven át hadszíntér volt. Az ukránok kezdetben – érthetően – a kommunista elnyomás alóli felszabadítót láttak a németekben, de az ukrán államról ábrándozók sorsa a német koncentrációs tábor lett. A háború végén az ukrán nacionalisták egyszerre harcoltak a köztük élő lengyelek és a visszatérő oroszok ellen, súlyos atrocitásokat is elkövetve. Ez azonban nem szolgálhat alapul ahhoz, hogy Putyin náciknak nevezi azokat, akik nem akarják elfogadni, hogy ők oroszok lennének, és nem akarnak egy új orosz birodalomhoz tartozni.

Csak egyet lehet érteni azokkal a véleményekkel, melyek szerint az interjú készítője – akarva-akaratlanul – az orosz háborús propaganda szócsövévé vált, nem vitatta Putyin történelmi képtelenségeit, nem tett föl érdemi kérdéseket, nem kérdezte az elnököt elnyomó rendszere ismert és kevésbé ismert áldozatairól, nem szembesítette a Nyugat és Ukrajna ellen fölhozott vádak alaptalanságával.

„Carlson úr a hasznos idióta szerepét játszotta el – nyilatkozta a lengyel parlamenti alsóház, a Szejm elnöke, Szymon Hołownia a hidegháborús fogalmat idézve. – Mikrofont tartott egy hazug gyilkosnak és nemzetközi terroristának.”

Putyin történelmet ír című, az Országút 2020. november 13-i számában megjelent írásomban rámutattam az orosz elnöknek a második világháború kitörésével kapcsolatban tett korábbi valótlan, a tényeket meghamisító állításaira. Írásomat így zártam: „A múlt megváltoztatása nehéz feladat, csak a politikusok és az önjelölt történészek vállalkoznak rá.” De vajon mi készteti az Orosz Föderáció elnökét, hogy könnyen cáfolható mesékkel traktálja a világot és népét ? A válasz nem nehéz: otthon a nagyhatalmi státus iránti nosztalgiával akarja erősíteni támogatottságát, külföldön pedig a történelem elferdítésével próbálja alátámasztani, igazolni külpolitikáját, mindenekelőtt az Ukrajna ellen folytatott háborút, és így a közvéleményre hatva befolyásolni az amerikai döntéshozókat, sőt a novemberi elnökválasztást is.

A szerző történész, diplomata 

Nyitókép: Tucker  Carlson és az orosz elnök (forrás: Kreml)