Itt és most

Putyin elnök az Európa Parlament ama határozatára, amely a háborúért viselt felelősséget a náci Németország és a Hitlerrel kiegyező Nyugat válláról a
Szovjetunióra akarja hárítani, a rendelkezésére álló eszközzel válaszolt: törvényjavaslatot nyújtott be a Dumának, hogy büntessék a náci Németország és a Szovjetunió azonosítását.  Az elnöknek nyilván arról is tudomása van, hogy eközben nálunk nem halványul a Horthy-kultusz és a szovjetellenes népirtó háborúban részt vevő magyar seregek heroizálása, Lengyelországban pedig, ahol a berlini nagykövet 1938-ban a „zsidókérdés megoldásáért” Hitlernek szobrot ajánlott, a mai lengyel megválasztott elnök a győzelem 75. évfordulójának évében, választási kampánya során a náci időkre emlékeztetve  „zsidózott”. A litván emlékezetpolitika egyik vezető képviselője pedig a napokban a holokausztért a felelősséget a zsidókra hárította. És ezekben az országokban dívik igazán a Hitler–Sztálin, szovjet-náci azonosítás.

S ne legyünk naivak: mindez valóban támadás Oroszország hivatalos legitimációs ideológiája ellen, ha nem is olyasféle, mint a NATO kiterjesztése Oroszország nyugati határáig. Tudjuk, a történelmi emlékezet is részévé vált a globális geopolitikai harcoknak, Oroszország izolálásának. Ha Magyarország valóban tartós és jó kapcsolatokra törekszik Oroszországgal, akkor a volt külügyminiszternek minden vita előtt meg kellett volna követnie az egykori Szovjetunió népeit, és becsületesen beismerni a horthysta hatalmi elit bűneit. Igen, elnök úr, mi, magyarok, Hitler hívása nélkül megtámadtuk az önök országát, részt vettünk a nácik oldalán a népirtó-gyarmatosító háborúban. Megszálló csapataink több mint három éven keresztül ötször akkora területen, mint a mai Magyarország, szovjet állampolgárok százezreinek lemészárlásában, nők megerőszakolásában és legyilkolásában, falvak felperzselésében, sőt gyermekek megölésében vettek részt román, lett, litván stb. hordák oldalán.

Mindennek tükrében, mint Miskolczy Ambrus bölcs írása is „üzeni”, fel kell adjuk a kisnemzeti nacionalista történelemértelmezési narratívákat, ki kell kecmeregnünk a „kelet-európai kisállamok nyomorúságából”, és ki kell vonnunk a történelmet és a kölcsönös tiszteletre igényt tartó kultúrákat a geopolitikai küzdelmekből.  

Ezzel az entrée-vel lehetne, lehetett volna valóban új lehetőségeket nyitni egy humánusabb kapcsolatrendszer felé.  Jeszenszky úr ezt a lehetőséget hic et nunc elmulasztotta.

Lásd még Jeszenszky Géza cikkét itt és Miskolczy Ambrus cikkét itt, illetve a sorozat további darabjait.

Nyitókép: Magyar csapatok által fenntartott hadifogolytábor az oroszországi Visnyevóban 1942-ben. Forrás: Fortepan / Konok Tamás id.