Fabiny Tamás vezércikkében küszöbön álló budapesti látogatása alkalmából Ferenc pápát köszönti, aki Jézust követve újra és újra a társadalom perifériájára szorítottakat, a menekülteket és a más vallásúakat keresi (Ferenc testvér).

Sokan teszik fel a kérdést: minek köszönhetjük, hogy Ferenc pápa, egyedülálló módon immár másodszor jön el Magyarországra. Krómer István Bábel Balázs érsek, Várszegi Asztrik emeritus főapát, Harrach Péter kereszténydemokrata politikus és Vertse Márta, a Vatikáni Rádió munkatársa segítségével keresi erre a választ (Visszajövök hozzátok!)

Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértő szerint a megfejtést talán a pápa egyik interjújában találhatjuk: Európa kisebb országait keresi fel, „hogy megismerjem egy kicsit a rejtett Európát, azt az Európát, amelynek annyi kultúrája van, de nem mindenki ismeri”. (Ferenc pápa újra Budapesten)

Aktuális rovatunkban a Debrecen felett az ég címmel rendezett, filmetűdökkel tarkított verskoncertről, az Esterházy-gyűjtemény kéziratos kottáinak digitalizációjáról, Fábián István volt debreceni rektor betiltott akkumulátor-szakmai előadásáról (A dékán letiltja a volt rektort), a Csontváry 170 kiállításról, a műemléki világnap hazai rendezvényeiről, a gyümölcsösöket sújtó egyre gyakoribb fagykárokról (Klímaváltozás és barackpálinka), az orosz sportolók olimpiai részvételéről folyó vitákról, Románia fegyverkezési programjáról, az ukrán háborúval kapcsolatos kiszivárogtatásról (Pásztor Péter: Nagy titkosszolgálati pironkodás), olvashatnak, s arról, hogyan tüntették el Vilmos császár nevét a münsteri egyetem nevéből (Volt császár, nincs császár).

Zelnik József Szejid Hoszein Naszrt, az őshagyomány kultúraalkotó erejét vizsgáló iráni iszlám filozófust, korunk egyik legjelentősebb gondolkodóját mutatja be, a legszelídebb és legfontosabb közvetítőt Kelet és Nyugat között, akinek életműve hazánkban szinte ismeretlen (A Központ hívása).

Ne száműzzük a honfoglalás előtti két évszázadot! – figyelmeztet Mészáros Andor a zalavári apátság romjainál évente rendezett ünnepi megemlékezéseken Somorjai Ádám bencés történész, a magyar–szláv kapcsolatoknak kutatója által tartott előadásokat egybegyűjtő, Pannónia három missziója – Előadások Szent Adorján vértanú emléknapján című füzetet ismertetve.

Fukuyama köz- és félreismert írása a történelem végéről napjainkban is sokkal relevánsabbnak tűnik, mint a szokásos kritikák alapján gondolnánk – állítja Mándi Tibor. Liberalism and Its Discontents című új könyve azonban nem tud meggyőző válaszokat adni a liberalizmus nehezen tagadható válságtüneteire (Fukuyama megfáradt igazsága).

Karácsony András a Botos Máté és Fekete Balázs által szerkesztett A megőrzés parancsa – Mai magyar konzervatív szerzők esszéi meghatározó könyvekről című kötetet mutatja be, kiemelve a konzervatív eszmevilág örvendetes sokféleségét (A megőrzés szenvedélye).

Rosivall László orvosprofesszor nagyszülei hivatásában gyökerező szenvedélyéről, várostervezési, városépítészeti elképzeléseiről, emellett otthonáról, a Wekerle-telepről, valamint az épített környezet egészségügyi szerepéről nyilatkozik Elmer Istvánnak (Kilátás – az Emberre).

Barátjától, Kipke Tamástól, a könnyed iróniával fűszerezett nehézsúlyú megfogalmazások írójától, az Új Ember évtizedeken át hűséges főszerkesztő-helyettesétől, lapunk szerzőjétől búcsúzik Elmer István. Kipke életművét Ami hiányzik, (ítélet), (elmondhatatlan), (meghívó) és (hiányjel – 1.) című verseivel idézzük fel.

Szélesi Sándor Délkelet-Ázsiából tudósít a digitális nomádok életformájáról, ami egyszerre vakáció és munka. Az író számára nincs pihenő, nincs szabadság; mert nem tud megszabadulni a képzelt világok szereplőitől, színeitől, hangjaitól, illataitól és fényeitől (Magyar nyelven idegenben – workation).

Madách Imre él, és itt ballag az Országúton szeptemberig. Lapunk most induló sorozata a Tragédia egyes színeinek teológiai, színházi, filmes, képzőművészeti, irodalmi, zenei vonatkozásaival foglalkozik, címlapunkon az Országút által felkért művészeknek az egyes színek ihlette, tizenöt darabból álló grafikasorozatával (Rónai Balázs Zoltán: Az ember tragédiája az Országúton).

Szenvedésből született nagy és igaz mű Madách drámai költeménye, főhőse maga a szerző, akinek az élete is tragédia volt. Rokkant testében azonban zseniális lélek lakozott. Tragédiája nyitja meg a modern és posztmodern magyar irodalom Isten-szomjat, elhagyatottságot, istentelenül szomorú állapotot kifejező művek sorát. (Zatykó László: Ádám, Ádám!)

A sokféle médiumban és műfajban alkotó Csurka Eszter, az „összművész” is tagja Az ember tragédiájához az Országút számára illusztrációkat készítő csapatnak. A Tudás és a Halhatatlanság Fája az általa festett három paradicsomi szín mindegyikében megjelenik szimbólumként, mert ezzel a két szép fával csábítgatja az emberpárt az ördög (Jankó Judit: Repülünk a Paradicsomból).

Lengyel András gazdag munkásságának témaköreit járja végig …minden fent van a felhőben… című életmű-áttekintő kiállítása. A makrokozmosz és a mikrovilág jelenségeinek alapvető összefüggéseit kereső művész két kedvenc szimbóluma a felhő, az univerzum hírvivője és a teológiától a geometriáig sokféle jelentést hordozó háromszög (Kocsis Katica: Légből kapott Felhőmúzeum).

Külföldi sikerei ellenére idehaza építészként eleinte nehezen kapott díszlettervezői feladatokat Antal Csaba, akinek színpadképei, látványtervei hatalmas, forgatható könyvoldalakon elevenedtek meg a Műcsarnok után európai utazásra készülő tárlaton (Róna Katalin: Az életkönyv lapjai).

Gyermekkora óta ráhangolódik Chopin zenéjére Bogányi Gergely, akivel Réfi Zsuzsanna beszélget régi felvételeinek hangulatáról, saját fejlesztésű hangszeréről és kívánsághangverseny-koncertjeiről, ahol a művész csak az előadás előtt tudja meg, mit kell játszania (Chopin szellemében).

Régi korok vándordalnokainak, utca- és kocsmazenészeinek kései utóda Waszlavik „Gazember” László, a hivatásos hangulatcsináló, Csontváry-kutató és népzenetudós, aki tangóharmonikáját amolyan gazemberesen tudja megszólaltatni, kedvet csinálva a közös éneklésre (Fábián László: Egy vándormuzsikus – napjainkban).