Két évvel ezelőtt, amikor kitört, az ukrajnai háborút Ferguson szerint a koreai háborúhoz lehetett hasonlítani: ahogyan az első hidegháború első ,,forró” konfliktusa a koreai háború volt, úgy a második hidegháború első ,,forró” konfliktusa Ukrajna orosz inváziója. Ferguson úgy látja, hogy Kína jóváhagyása és támogatása nélkül Oroszország nem kezdte volna el és nem is tudná tovább folytatni a harcokat. Egy év dinamikus hadműveleti fázis után úgy tűnik, hogy patthelyzet alakult ki a frontvonalakon. A történész elképzelhetőnek tartja, hogy az ukrajnai invázió is úgy fog befejeződni, mint a koreai háború: egy kettéosztott országgal, amelyet veszélyes határzóna választ el egymástól. Ráadásul szerinte ez még nem is a legrosszabb forgatókönyv lenne – elég csak a prosperáló Dél-Koreát szem előtt tartanunk.

 Agyivka (Ukrajna) 2023 tavaszán

 

 

Ferguson úgy véli, hogy ha nem következik be valami váratlan esemény – például Putyin halála –, a harcok folytatódni fognak 2024-ben is. Az viszont sajnos egyre kétségesebb, hogy Ukrajna megnyerheti-e a háborút. A kimerítési háborúban az ukrán hadsereg nincsen könnyű helyzetben, Zelenszkijéknek nemcsak több lőszerre, hanem több emberre is szüksége van. A háború kimenetele szempontjából az amerikai belpolitika is meghatározó tényező. Bár Ferguson úgy véli, hogy az amerikai Kongresszus végül is megszavazza majd a további támogatásokat, Trump újraválasztása – amelynek valószínűsége a történész szerint 55 százalék – nem feltétlenül lesz végzetes, de biztos, hogy kedvezőtlen fordulat lenne az ukránok számára. Így ha a sokat emlegetett európai stratégiai autonómiából nem valósul meg semmi, Ukrajna pedig elveszti a háborút, Oroszország nagy fenyegetést fog jelenteni egész Európa számára.   

Sajnálatos módon az amerikai támogatások hirtelen felfüggesztése egyáltalán nem lenne példa nélküli, amennyiben az 1960-as évek óta eltelt időszakot nézzük – s itt Ferguson Dél-Vietnám és Afganisztán példájára utal. Szerinte a Biden-adminisztráció eddig az amerikai világrend ellenségeinek elrettentésében különösen rosszul teljesített: 2021-ben Amerika nem tudta elrettenteni a tálib harcosokat attól, hogy napok alatt visszaállítsák barbár uralmukat Afganisztánban. 2022-ben nem sikerült elrettenteni Putyint attól, hogy lerohanja Ukrajnát. 2023-ban nem sikerült elrettentenie Iránt attól, hogy szövetségeseit ráeressze Izraelre. Bár számos szakértő szerint a Tajvan elleni kínai fellépés csak évek múlva valószínű, Ferguson megérzése szerint ez akár már 2024-ben is bekövetkezhet. Igaz, hogy Kína nincsen még felkészülve a sziget teljes katonai inváziójára, ám egy tengeri blokádot megkockáztathat. Ebben az esetben a kubai rakétaválsághoz hasonló helyzet állna elő, csak éppen fordított szereposztással, s a világ nagyon közel kerülhet a harmadik világháborúhoz.

Izraelt a történész szerint nem nagyon akadályozhatja meg senki abban, hogy elpusztítsa a Hamászt. Azonban itt az igazi probléma Libanon és a Hezbollah, valamint az őket támogató Irán. Ferguson úgy véli, hogy Izraelt az USA túlzott óvatossága tartja vissza a Hezbollah elleni megelőző csapástól. Az USA vonakodik attól, hogy háborút indítson Teherán ellen, holott az október 7-ei terrortámadás egy eltökéltebb kormányzat számára megfelelő alkalom lehetett volna határozottabb válaszlépésre. Ennek hiányában Ferguson úgy látja, hogy Irán és szövetségesei túlzott mértékben felbátorodtak.

A Biden-adminisztráció hibáinak következménye, hogy mostanra összeállt a gonosz, vagy legalábbis a rosszakarat tengelye. Kína, Oroszország és Irán különböző kultúrájú és politikai berendezkedésű államok, de közös a céljuk: megdönteni az amerikai hegemóniát. Ferguson egyértelmű jeleit látja annak, hogy ezek az államok együttműködnek. Putyin és Hszi Csin-ping feltűnően sokszor tárgyal egymással, a Hamász vezetői az izraeli támadást megelőzően Teheránban egyeztettek, s kínai diplomaták közvetítettek Szaúd-Arábia és Irán közeledésében. ,,A Pax Americana, amely Amerika gazdasági hatalmán és szövetségesein nyugodott – írja Ferguson –, ma sebezhetőbb, mint bármikor a második világháború óta.”

 A túszul ejtett izraeliek képei előtt száz nappal az október 7-i terrortámadás után

 

 

A második hidegháború sokban hasonlít az elsőre, de számos szempontból különbözik is attól. Az egyik ilyen különbség a történész szerint az, hogy az események ma sokkal gyorsabban követik egymást, mint ötven-hatvan évvel ezelőtt. Továbbá Kína, Oroszország és Irán a közösségi médiát felhasználva sokkal hatékonyabban képes szítani az Amerika-ellenes közhangulatot. Fontos szempont az is, hogy a másik oldal gazdaságilag jóval erősebb, mint az első hidegháborúban volt, másfelől pedig Amerika és szövetségesei politikailag jóval megosztottabbak. Mindez Ferguson szerint azt jelenti, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy Amerika el fogja veszíteni a második hidegháborút. A történész szerint azért van szükségünk ilyen katasztrofális forgatókönyvek elképzelésére, mert máskülönben a nyugati világ polgárai túlzottan elkényelmesedhetnek ama meggyőződésükben, hogy ,,úgyis megmarad minden a régiben”. Képzeljük el a következő helyzetet: egy tajvani krízis esetén az Egyesült Államok két repülőgép-hordozót küld a térségbe. Kína elsüllyeszti mindkét anyahajót, az USA-nak pedig békét kell kérnie. ,,Mi lesz azután? Mit fog mindez jelenteni? Szerintem sokan el se jutottak odáig, hogy belegondoljanak ebbe” – zárja írását Ferguson.

A szerző filozófus, közíró 

A New York Postban megjelent eredeti szöveg itt olvasható.

Nyitókép: A Hamász huszonötödik évfordulója Gázában 2012-ben