A hatalmas, telhetetlen energiabirodalom a végét járja, mondja a két amerikai, az orosz gazdaságtörténetet kutató szakember, Michael S. Bernstam és Steven R. Rosefielde. A Barron’sba írt cikkükben kifejtik: az oroszországi hatalmas olaj- és gázhálózatból származó bevételek az ország teljes exportbevételének csaknem a felét, a költségvetés bevételeinek pedig több mint harminc százalékát teszik ki, beleértve az Ukrajna elleni háború finanszírozásához szükséges összegeket is. A nyugati olajszankciók, az amerikai palaforradalom és az OPEC egyre növekvő kitermelése azonban mind keményebben kikezdi az ország olaj- és gázbevételeit. Az oroszok tulajdon politikai baklövéseikkel is rontottak a helyzetükön.

Amerikában palafúrással naponta több mint nyolcmillió hordó olajat és nyolcvanmilliárd köbméter földgázt állítanak elő, ami a globális olajtermelés mintegy nyolc, illetve a globális gáztermelés több mint húsz százalékát teszi ki évente. A piaci részesedésért folytatott versenyben az OPEC tagjai idén a termelés visszafogásáról áttértek a piacok olcsó olajjal való elárasztására. Céljuk a következő hónapokban a napi 2,2 millió hordós termelés – csak a múlt hónapban ötszázezer hordóval növelték a termelést. Az olajárak két százalékkal estek a héten, miután az OPEC bejelentette, hogy októberben valószínűleg ismét növelni fogja a termelést.

Az olajárak hosszú távú csökkenő tendenciát mutatnak: a referenciának tekintett Brent hordónkénti éves átlagára, amely 2024-ben 81 dollár körül volt, 2025-ben 66 dollárra, 2026-ban pedig 58 dollárra csökkenhet. Oroszország számára minden tízdolláros hordónkénti árcsökkenés több tízmilliárd dolláros bevételkiesést jelenthet évente.

Miután az Európai Unió embargót vezetett be az orosz olajra, és a G-7-ekkel együtt árplafont szabott ki az orosz olaj világszintű exportjára, Kína, India és más vásárlók piaci erejüket kihasználva legalább 11,5 dolláros állandó kedvezményt csikartak ki a Brent hordónkénti árából. Ez a Brent-árak 2025-ben várható 15 dolláros, 2026-ban pedig további 8 dolláros csökkenésén felül jelentkezik. Összességében az orosz bevételkiesés 2025-ben 69 milliárd dollárra, 2026-ban pedig 90 milliárd dollárra fog rúgni.

Oroszország olaj- és gázbevételei már idén is húsz százalékkal csökkentek az előző évhez képest. Legnagyobb olajvállalata, az állami Rosznyeft az árak csökkenését jósolja a 2025 végi hordónkénti 45 dollárról 43 dollárra 2026-ban. Ez az ártrend aláássa az ország bruttó hazai termékét, mivel az árak egyre közelebb kerülnek a termelési költségekhez. Az orosz hivatalos statisztikák szerint 2025 első felében kilenc százalékkal csökkent az energiaforrások kitermelése, amely főként olajból és gázból áll. A Nemzetközi Energiaügynökség júliusban figyelmeztetést adott ki, hogy Oroszország olajtermelési kapacitása nem biztos, hogy fenntartható.

Szaúd-Arábia átlagos termelési költségei hordónként 10 dollár körül mozognak. Az orosz költségek hordónként szárazföldön 42 dollárra, tengeren pedig 44 dollárra rúgnak – adók nélkül hordónként 32 dollárra. És ezek csak átlagok. Nagy eltérések vannak; Szibéria számos olajmezőjének termelési költségei meghaladják az átlagot. Az adók csökkentése segíthetne a termelés jövedelmezőségének megőrzésében, de akkor az orosz kormány elveszítené az ukrán háború finanszírozásához szükséges bevételeit.

A háború kezdetén Oroszország súlyos politikai hibát követett el. Megszüntette a földgázszállítást, hogy rákényszerítse az Európai Uniót Ukrajna támogatásának leállítására. Ezzel körülbelül százmilliárd köbméternyi európai földgázpiacot veszített el. A Nord Stream I gázvezetékek néhány hónappal későbbi felrobbantásának nem volt jelentősége: a vezetékek már nem működtek. (A cikkírók nem mondják, de a Nord Stream II nem volt üzembe helyezve, megfigyelők szerint nem is volt rá szükség.)

Az orosz gázzal való zsarolás végül kudarcot vallott. Az orosz gázt norvég vezetékes és amerikai cseppfolyósított földgáz váltotta fel. Oroszország valószínűleg véglegesen elvesztette piaci részesedését, amely az EU gázimportjának 45 százalékáról 2021-ben 19 százalékra esett vissza 2024-ben, és a prognózisok szerint 2025-ben 13 százalékra csökken. Májusban az EU úgy döntött, hogy 2027 végéig teljesen megszünteti az orosz csővezetékes és LNG-gázbehozatalt. Oroszország ezzel örökre elveszíti egykori 150 milliárd köbméteres piacát, és évente 60 milliárd dollárt.

Az Egyesült Államok évtizedek óta próbálja ezt elérni. Már a Reagan-kormányzat igyekezett az európaiakat meggyőzni, hogy kerüljék az orosz olaj- és gázvezeték-hálózatot, és óvta őket az orosz energiafüggőségtől, de hiába. A 2022 óta bekövetkezett események elérték ezt a célt az Egyesült Államok számára. Az európai embargó az orosz olajra, illetve Oroszország sikertelen földgázzsarolása végül megteremtette az európai függetlenséget az orosz energiától, és nem is roppant bele a gazdasága. A még Európába bejövő orosz szénhidrogének végleges leállása nem járna semmilyen ellátási nehézséggel.

Az orosz olajbirodalom hanyatlását mi sem jelképezi szembeszökőbben, mint a hatvanöt éves olajvezeték-hálózata: négyezer kilométernyi rozsdás cső vezet Szibériától Nyugat-Európába, de az Európai Unió olajembargója óta üresen kong, csupán 0,2 millió hordót szállít a tengeri kijárattal nem rendelkező Magyarországra és Szlovákiába. További tízezer kilométernyi vezeték üresen áll vagy megrongálódott.

A szovjet és orosz energiaimpérium hanyatlásának ezen szimbólumaiból vezeték már soha nem lesz, fejezik be a szerzők megalapozott, de kissé talán elhamarkodott következtetéseket megengedő cikküket, melynek teljes változata itt olvasható, és amely néhány nappal Donald Trump emlékezetes ENSZ-beszéde előtt látott napvilágot. Vajon az orosz gazdaság mennyiben „papírtigris”, mennyiben van „nagy bajban”, mint az amerikai elnök állítja, kérdezi a Financial Times cikkírója. Nos, a rákövetkező napon az orosz kormányzat bejelentette: 20-ról 22 százalékra növeli az áfát, miután Putyin az idén megígérte, hogy 2030-ig nem lesz adóemelés. A pénzügyminisztérium a rohamosan növekvő katonai kiadásokkal indokolta a lépést. Egyúttal átcsoportosításokat hajtott végre, ami növekvő költségvetési hiányra utal. A GDP-előrejelzéseket is radikálisan csökkentették (az ideit 2,5-ről 1 százalékra, a 2026-ost 2,4-ről 1,3-ra).

Vagyis noha a Kremlnek eddig is a „rendkívüli katonai művelet” finanszírozása jelentette a prioritást, eddig tudták más forrásokból fedezni a katonai kiadásokat, egyebek közt az orosz költségvetés csaknem felét biztosító gáz- és olajbevételekből, csakhogy mára ezekből csupán a 22 százalékára számítanak, és ezért nagy változás, hogy a mostani intézkedéseket immár mindenki a maga bőrén fogja érezni, vagyis minden polgár közvetlenül részt vesz a háború finanszírozásában. A Barron’s-cikk nem tér ki rá, de Donald Trump felszólította európai szövetségeseit, hogy vessenek ki százszázalékos vámot Indiára és Kínára, mert azok háborúfinanszírozó olajat vagy gázt vásárolnak az oroszoktól.

Dmitrj Peszkov kormányszóvivő azt nyilatkozta, hogy „a kiszámíthatatlan amerikai gazdaságpolitika problémákat okoz a globális gazdaságban, de Oroszország stabil maradt. Gazdasága nagyrészt a [háború] szükségletei köré építette újjá magát oly módon, hogy a front minden igényét könnyen fedezni tudja”. Hogy ez mára mennyire nem könnyű, arra Alexandra Prokopenko, az Orosz Központi Bank korábbi, most a berlini Carnegie Russia Eurasia Center tisztviselője világít rá, szerinte bár nem lehet papírtigrisnek mondani az orosz gazdaságot, a háború finanszírozása egyre látványosabb nehézségekbe ütközik, az immár teljes mértékben hadi alapokra helyezett gazdaság nem tud megbirkózni a szankciókkal, az inflációval, a csökkenő életszínvonallal és a strukturális egyensúlyhiánnyal.

 

Nyitókép: A Szibéria–Csendes-óceán-olajvezeték építése 2009-ben (forrás: Szvetlana Ivanova, CC BY 3.0/ Wikimédia)