1) Káros hatással lesz-e az MI az idén esedékes amerikai elnökválasztásokra?
Ferguson nagyon valószínűnek tartja ezt, mivel az amerikai választások kampányköltségvetése sokkal nagyobb, mint más fejlett országokban. Ennek köszönhetően a politikai vállalkozók gyorsan adaptálják a legújabb kommunikációs technológiákat. Donald Trump 2016-os kampányának sikerében a Facebook-reklámok játszottak nagy szerepet, 2020-ban viszont ugyanezek a Szilícium-völgyi közösségimédiás-platformok a tartalommoderáláson keresztül közvetetten Joe Bident segítették. A Chat GPT-4-hez hasonló nagy nyelvi modellekben Ferguson szerint hatalmas politikai potenciál rejtőzik. Nagy mennyiségű, hitelesnek tűnő tartalmat képesek ugyanis előállítani minimális emberi segédlettel, köztük áltelefonhívásokat és videóklipeket is. Ferguson olyan tanulmányokat idéz, melyek szerint már a Chat GPT-4-nél gyengébb modellek is képesek olyan hihető szövegeket előállítani, amelyeket a felmérésben részt vevők nem tudtak megkülönböztetni a New York Times írásaitól. Más kutatások pedig azt mutatták ki, hogy azok a szavazók, akiket megismertettek a deepfake-kel, nem a deepfake-tartalmak felismerésében váltak jobbá, hanem a valódi videók iránti bizalmukat veszítették el. Egy vizsgálat szerint az MI-rendszerek képesek hamis választói visszajelzésekkel elárasztani képviselőket és közintézményeket. Mindez Ferguson szerint azt jelenti, hogy a közösség még nagyobb nyomást fog gyakorolni az MI szabályozása érdekében, különösen, ha ezt megkérdőjelezhető módon használják fel.
2) Képes-e megzabolázni az amerikai szabályozás az MI-t?
Tavaly októberben Joe Biden elnöki rendeletben részletezte az MI szabályozásának kormányzati céljait. A dokumentum egyik rendelkezése szerint a nemzetbiztonsági kockázattal járó MI-rendszereket fejlesztő cégeknek értesíteniük kell erről a szövetségi kormányt, és be kell számolniuk az elvégzett biztonsági tesztek eredményeiről. A rendelet azonban nem szabályozza a felelősséget és az ilyen vállalatok működési engedélyének kiadását – ahogyan azt például az OpenAI vezetője, Sam Altman javasolta a kongresszusi meghallgatásán. Ezért az elnöki rendelet végrehajtása nagyban függ egyfelől a szövetségi szervek jogszabály-alkalmazó és szabályozó, másfelől pedig a techcégek szabálykövető hajlandóságától. Ennél Ferguson szerint többet ígér a kongresszusban a Rich Blumenthal demokrata és Josh Hawley republikánus szenátorok által előterjesztett kétpárti törvénytervezet. Ez a cégeket felelőssé tenné az MI által generált káros tartalmak terjesztéséért, arra kötelezné az MI-fejlesztőket és -szolgáltatókat, hogy a felhasználók számára jelezzék: MI-rendszerrel kerülnek interakcióba; szabályokat írna elő a gyerekek védelmére; a felhasználóknak rendelkezési jogot adna a saját személyes adataik fölött; digitális vízjelet követelne meg az MI generálta deepfake-tartalmak esetén; és végül korlátozná az MI-technológiák Kínába való kivitelét. Ferguson ugyanakkor egyáltalán nem biztos abban, hogy a törvénytervezetet záros határidőn belül megszavazzák, mivel a Kongresszusnak korábban több évre vagy akár évtizedekre volt szüksége ahhoz, hogy egy forradalmi technológiai újítást törvényileg szabályozzon.
3) Sikeres lesz-e az MI európai szabályozása?
Az uniós MI-törvény lesz a terület első átfogó szabályozása a világon, amikor még az idén elfogadják, és rendelkezéseinek többsége várhatóan 2026-ig hatályosul. A jogszabály az MI-rendszereket négy kategóriába sorolja attól függően, hogy milyen veszélyt jelenthetnek az ember egészségére, biztonságára és alapvető jogaira. A szintekre külön-külön szabályozás vonatkozik. Az „elfogadhatatlan kockázatot” jelentő applikációkat, mint például a biometrikus megfigyelőrendszereket és „társadalmi pontozórendszerek”-et tiltja. A kritikus infrastruktúrákat működtető, oktatási, határellenőrzési vagy bűnüldözési MI-rendszereket „magas kockázatú”-nak minősíti. A „minimális kockázatú” rendszerekre, mint például a spamszűrőkre, csak önkéntes alapú szabályozás vonatkozna. Végül az „átlátható kockázatú” MI-rendszerekkel, mint például a chatbotokkal szemben az a követelmény, hogy egyértelmű legyen, hogy az általuk előállított tartalmat gép generálta. Ferguson ezzel együtt kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy vajon az EU ezzel a törvénnyel képes lesz-e az MI-szabályozás alapjainak lefektetésére. Még 2021-ben Washington és Brüsszel létrehozta a Kereskedelmi és Technológiai Tanácsot. Ennek keretei között próbálkoztak már „önkéntes magatartási kódex” bevezetésével az MI-szabályozás területén, de ez kudarcot vallott. Az egyértelmű probléma itt Ferguson szerint az, hogy Európa – leszámítva a francia Hugging Face-t – nem meghatározó szereplő az MI fejlesztésében, és csak ehhez mérten lehet hatása a szabályozásoknak.
4) Van-e kilátás globális felügyeleti rendszerre?
A történész a DeepMind-alapító Mustafa Suleyman és Ian Bremmer geopolitikai szakértő javaslatát idézi, miszerint nemzetközi felügyeleti szervezetet kellene létrehozni, amely hasonló szerepet tölthetne be, mint gazdasági-pénzügyi területen az IMF. Továbbá ezen elképzelés szerint az Éghajlatváltozási Kormányközi Testülethez hasonlóan az új intézménynek is rendszeresen és szigorúan kellene vizsgálnia és értékelnie az MI hatásait. Végül a javaslattévők a hidegháborús atomsorompó-egyezményekhez hasonlóan korlátoznák a Washington és Peking között dúló MI fegyverkezési versenyt (erről lásd még cikkeinket itt és itt). Ez a globális kormányzó szervezet szerintük összehangolhatná az államok tevékenységét, hogy meg lehessen akadályozni a nem állami szereplőket vagy latorállamokat abban, hogy a legfejlettebb MI-technológiákhoz hozzáférhessenek. A mikrochipek exportját is képes lenne kontrollálni, és a felhőalapú számítási kapacitások esetén a felhasználókat protokollal azonosítaná. Fergusont azonban nem igazán győzi meg ez a tervezet, szerinte ugyanis kétséges, hogy az MI-fejlesztéseket a pénzügyek mintájára lehetne szabályozni, valamint a terület nukleáris fegyverkezéstől is több paraméterében eltér, végül a Kínával való élesedő szembenállás eleve értelmetlenné tehet bármely ilyen szervezetet.
5) Kína felzárkózhat?
Kína egyelőre lemaradni látszik az MI-versenyben. Az ott fejlesztett nagy nyelvi modellek gyengébbek, mint a vezető amerikai cégek modelljei. Kína alapvető versenyhátránya, hogy ma még nem képes azoknak a félvezetőknek az előállítására, amelyek nélkülözhetetlenek a nagy teljesítményű számítógépek működéséhez. Az USA hatékonyan korlátozza Kína hozzáférését a tajvani TSMC chipjeihez, illetve a holland ASML által gyártott rendkívül komplex chipeket előállító gépekhez is. Ferguson Chris Miller Chipháború című könyvéből idézi az adatot, miszerint a mesterséges intelligenciához használt kínai szerverek processzorainak kilencvenöt százalékát az amerikai Nvidia gyártotta. Ugyanakkor Ferguson arra is figyelmeztet, hogy mindez nem jelenti automatikusan azt, hogy a technológiai háborút az USA már megnyerte volna. Kína több módon is megpróbálja megkerülni a korlátozásokat, hogy hozzájusson a legfejlettebb chipekhez, és ezzel párhuzamosan óriási erőforrásokat fordít az MI-fejlesztésekre.
6) Az MI tényleg az új Manhattan-terv?
Ferguson két ismert technológiai befektető, Vinod Khosla és Marc Andreessen vitáját idézi. Andreessen nagy támogatója a nyílt forráskódú MI-fejlesztéseknek, Khosla ellenben a szigorú szabályozás híve. Kettőjük vitájában Khosla azzal a költői kérdéssel érzékeltette a helyzetet, hogy „vajon akkor a Manhattan-tervet is nyílt forráskódúvá kellett volna tenni?” Szerinte az MI-fejlesztési verseny nem más, mint fegyverkezési verseny, amit ha tetszik, ha nem, meg kell nyerni. Fergusonnak vannak fenntartásai az MI és a nukleáris fegyverek között vont párhuzamokkal kapcsolatban, de alapvetően ő is úgy véli, hogy ha valamit tanulni lehet a nukleáris fegyverkezésből, az az, hogy a békés használatra irányuló törekvéseket mindig megelőzi a katonai célú felhasználás. Ami azt jelenti – írja Ferguson – hogy nem lenne bölcs dolog lemondani az MI pusztító képességeinek fejlesztéséről.
7) Mennyi energiára lesz szükségünk az MI világában?
A nukleáris maghasadás és az MI közötti egyik nagy különbség az, hogy az utóbbi csak fogyasztja az energiát. Ferguson egy olyan elemzésre hivatkozik, amelynek az előrejelzése szerint 2030-ra az MI-adatközpontok a globális energiatermelés 4,5 százalékát fogják felvenni, de ez az arány az USA-ban, mivel ott összpontosul a kapacitás, 14,6 százalék lesz. Ez rengeteg energiát jelent, amit a történész szerint a jövőben lehetetlen lesz pusztán megújuló energiaforrásokból fedezni, továbbra is szükség lesz a fosszilis energiahordozókra.
8) Hogyan határozza meg az MI a jövő háborúit?
Ferguson ebben a kérdésben ismét Andreessen egyik állításával száll vitába, aki szerint az MI úgy fogja megváltoztatni a háborút, hogy az elesettek száma drasztikusan csökkenni fog, mivel a mesterséges intelligencia segít majd az államfőknek és a hadvezetőknek, hogy jobb stratégiai és taktikai döntéseket hozzanak, s ezzel minimalizálják a kockázatot, a tévedéseket és a fölösleges vérontást. Ferguson úgy véli, hogy ennek inkább az ellenkezője fog bekövetkezni. A jövő MI-háborúkban a halálozási ráta jóval magasabb lesz, mint most, mert a fegyverek sokkal pontosabbá válnak. Mindez már megfigyelhető Ukrajnában is, ahol a drónhadviselésben egyre nagyobb szerepet kapnak az MI-rendszerek.
De a legfontosabb probléma nem is ez, hanem az, hogy jelenleg a tajvani TSMC gyártja a nagy teljesítményű processzorok kilencven százalékát. Egy amerikai–kínai háborúban a TSMC gyárai szinte biztosan megsemmisülnének. Ez a globális technológiai ellátási láncokat öt-tíz évvel vetné vissza. Éppen ezért Ferguson szerint kiemelkedő gazdasági és katonai jelentősége van annak, hogy az Egyesült Államok visszatelepítse chipgyártásának nagy részét az észak-amerikai kontinensre, s ezt olyan gyorsan tegye, amennyire csak lehetséges. Ezért is biztosít a Biden-kormányzat harmincmilliárd dollárnyi állami támogatást az amerikai chipgyártásra. A feladat mindenesetre nem lesz könnyű.
A cikk eredeti változata itt olvasható.
Nyitókép: Félvezetőgyár építése 2023 novemberében az arizonai Phoenixben
