Senki nem rendezte, nem irányította őket. Nem csevegve, társadalmi eseményként találkozva, hanem csendben elgondolkodva várakoztak az emberek. Teltek az órák, beesteledett, de a búcsúmenet az éjszakába nyúlóan sem szűnt meg.
Pár nap múlva, a Kossuth teret a temetés napján betöltő gyászolók között ott volt számos európai vezető politikus. Hiányzott azonban valaki, akinek pedig jelentős része volt a berlini fal leomlásában, a német egység megvalósításában, a magyar szabadság és függetlenség helyreállításában. A kötelesség azonban őt aznap máshova szólította.
Helmut Kohl mindenképpen el akart jönni, hogy lerója kegyeletét. Ezért a temetés előtti délután váratlanul megjelent Antall ravatalánál. Együtt azokkal a magyar gyászolókkal, akik talán nem tudták volna Kohlhoz hasonló világossággal megfogalmazni Antall József keresztény európai meggyőződését, de érezték történelmi folytonosságunk helyreállásának szükségességét az idegen megszállás évtizedei után.
Kohl még évek múltán is így gondolt Antallra: „Mióta 2004. május 1-jén a Magyar Köztársaságot, kilenc másik közép-, kelet- és dél-európai országgal együtt fölvették az Európai Unióba, gyakran gondolok barátomra, Antall Józsefre, Magyarországnak a második világháború óta első alkalommal szabadon megválasztott miniszterelnökére. Hivatali ideje alatt, 1990 és 1993 között Antall József nemcsak arról gondoskodott, hogy Magyarország döntő lépésekre vállalkozzék a demokrácia és a piacgazdálkodás megteremtésében, hanem magát az országot is bátran és nagy körültekintéssel kormányozta az Európai Unió irányában. (…) Mi, németek, azt is nagyra értékeljük, hogy Antall József Németország újraegyesítését mindvégig feltétel nélkül támogatta. Az ő nagy jelentőségű személyes hozzájárulását a német egység újrateremtéséhez nem felejtjük el.
Úgy tartjuk meg őt emlékezetünkben, mint a demokrácia és a szabadság szenvedélyes harcosát, mint nagy magyar hazafit, és mint meggyőződéses európait. Mindazért, amit tett, és amire törekedett, köszönettel tartozunk neki, és megőrizzük emlékezetünkben.”
Kohl kancellár, aki a nagybeteg Antall Józsefet nem sokkal korábban Németországban tulajdonképpen még sikeresen gyógykezeltette, s felgyógyulását remélte, most virággal és imával kísérte el utolsó útján. Amint Marinovich Endre, Antall József kabinet-
főnöke is visszaemlékezik rá, a kancellár percekig némán állt a koporsó mellett, majd főhajtással távozott. Később a kormány tagjaival szót váltva lefelé indult a tárt kapu felé. A ravatalhoz tartó emberek templomi csendben figyeltek. Amikor azonban a kancellár kilépett az Országház kapuján, a kint várakozók tapsa és éljenzése fogadta.
A gyászoló tömeg megérezhette, hogy Kohl, nem kis részben Antall Józseffel kialakult baráti kapcsolata miatt, hazánk jóakarója volt. Hettyey András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem történész docense joggal emeli ki tanulmányában, hogy „Németország több okból is erőteljesen támogatta Magyarország és a többi kelet-közép-európai ország euroatlanti integrációját. (…) a kelet-európai államok integrációja megfelelt azon német gondolkodásnak, amelyben – Helmut Kohl kancellár szavai szerint – egy egységes és szabad Németországot csak egy egységes és szabad Európában tudtak elképzelni”.
Persze a vértelen átmenet sok csalódása után még Európában is csalódnunk kellett. Antall Józsefet azonban, ha megéli, ez talán nem is lepte volna meg, éppen kivételes elemzőképessége következtében. Amikor közös egyetemi diákkorunk nyári gyakorlatát az Országos Levéltárban töltöttük, felfigyeltem rá, hogy még a Szabad Nép cikkeiből is képes volt észszerű következtetéseket levonni… Évtizedekkel később, 1992-ben Bonnban járva Eduard Ackermann professzortól, Kohl sajtófőnökétől hallottam hasonló történetet a kancellárról. Főnöke, ha otthon volt, reggelente időt szánt arra, hogy megvitassa vele a sajtószemléjét. Ez a párbeszédes elemzés a politikus, általában az intelligens ember sajátja.
A világpolitika egyik legfontosabb irányítója fontosnak tartotta, hogy villámlátogatást tegyen Magyarország fővárosába, főhajtásra a közös Európa építésében eszme- és harcostársa előtt. Köszönet Európa tiszteletadásáért.
