Egy műemléképület felújítása, megtöltése élettel ünnep a műemlékvédelmi szakma számára, hiszen a felújítás, az állagvédelem biztosítja a régi épületek fennmaradását. Ugyanakkor ünnep a tulajdonos számára is, mert az épület újra használható lesz, pénztemető helyett akár gazdasági hasznot is hozhat. S nem kevésbé ünnep a környezetüket nyitott szemmel figyelő civilek számára.
Régmúltat idéző ház
Bánfalva annak a nyolc hűséges falunak az egyike, amelyik 1921-ben Sopronnal együtt szavazott a Magyarországhoz tartozás mellett. A ma Sopronhoz kapcsolt településen nem ritka a példásan helyreállított műemlék. Legnevezetesebb a román kori Mária Magdolna-templom, híres a szobrokkal díszített barokk lépcső és fontos az ICOMOS-díjjal is elismert pálos-karmelita kolostor. Gazdag múltjánál és most már városképi megjelenésénél fogva is méltó módon illeszkedik ezen műemlékek sorába a Kárpáti-malom épületegyüttese.
A malomház és az épületcsoport históriája a XVII. századig vezethető vissza, mai formáját többszöri bővítés, átépítés eredményeképpen kapta; ennek köszönhető az épület változatos, mozgalmas, éppen ezért festői megjelenése. A gazdasági épületek léptéke és sokfélesége arra utal, hogy a XIX. századra itt a közvetlen malomipari tevékenység mellett rendkívül jelentős gazdálkodás is folyt.
Legrégibb eleme a malomház, mely az együttes nyugati részén helyezkedik el, egyszerű nyeregtetős oromzatos épület, déli oldalán a félnyeregtetővel fedett vízikerékkel. A kerék tengelye mellett két további kerek, mára befalazott nyílás látható, valószínűsíthető tehát, hogy a malom egykor több kerékkel is működött. A homlokzatot a párkány alatt késő reneszánsz ízlésű sgraffitodíszítés gazdagítja. A malomárok fölötti gyaloghídon átkelve szemöldökgyámos, kőkeretes kapun keresztül lépünk az épületbe, ahol az északi és a déli oldalon egy-egy galéria húzódik. A déli oldali galéria alatt találhatók a malomszerkezet elemei, a galérián pedig a garatok és a forgó malomkövek. A gabonát a padlásra szállító, fából készült, serleges felvonókat már későbbi fejlesztés eredményeképpen emelték be az épületbe. Az északi galéria tartóoszlopai és kőkonzoljai archaikus elemek, nagy valószínűséggel másodlagos beépítéssel kerültek a mai helyükre. A galérián jelenleg a malomépület és a család történetét bemutató fotókiállítás látható.
A malomházhoz kapcsolódik a molnárlakás emeletes épülettömbje, északi odalán dongaboltozatos pincével. A földszinten a kapuszínnel áttört, egytraktusos épületrész L alakban beforduló szárnyában egykor pajta és gazdasági épület volt, ezeknek ma már jobbára csak alapfalaik láthatók. Az épületegyüttes belső udvar köré szerveződik, az udvar északi oldalát meredek sziklafal – talán az építkezéshez használt kövek kőbányája (?!) – határolja. Az udvari homlokzatokat külső, öntöttvas korlátos lépcső, a kapu felett a csatlakozó épülettömbök sarkában kiugró épületrész (árnyékszék?) és a pince fölötti épületrészbe vezető lépcső teszi változatossá.
Műemlékvédő szemmel a malomépület különös értéke, hogy a múlt század második felében e falak között, az egykori molnárlakás emeleti szobájában élt másfél évtizeden át a város műemléki értékeinek legnagyobb kutatója, Dávid Ferenc művészettörténész feleségével, Askercz Évával.
Az épület a XX. század utolsó harmadában elhagyatottan várt jobb időkre, minimális karbantartással kőbányaként funkcionált, építőanyagának egy részét a Taródi-vár építkezéséhez hordták el, állapota folyamatosan romlott.
A pusztulásból hozták vissza
Amikor Kárpáti György doktor és családja 2010-ben visszavásárolta a família egykori tulajdonát, az épületek siralmas állapotban voltak. A malom és a csatlakozó épületrészek beáztak, a gazdasági épületek beszakadt tetővel vagy már tető nélkül meredeztek. Az udvari lépcső öntöttvas korlátja a gazdátlanság utolsó éveiben vált a vasgyűjtők áldozatává. A régi-új tulajdonos talán a malomhoz kötődő gyermekkori élményeiből is erőt merítve szisztematikus, kitartó, fáradhatatlan munkával végezte az épületegyüttes helyreállítását.
Rekonstruálták az elpusztult malomkereket, új védőtető került fölé. Az egykori malomcsatorna helyének beépítése miatt egy domboldalba helyezett víztározó segítségével újra víz hajtja a malomkereket. Megerősítették a malomépület galériáit, ezzel együtt felújították a teljes malomgépészetet. A malom most ismét őrölhet lisztet.
A belső teret az egykori padlástéglák felhasználásával készített téglapadló teszi teljessé. Helyreállították a homlokzatokat, restaurálták az ajtók és ablakok kőkereteit. Az új ablakok az épület stílusához illeszkednek, a menthető részek felhasználásával rekonstruálták az elpusztult kapukat. Befejeződött a keleti épületszárny teljes építészeti és gépészeti felújítása, lakhatóvá tétele, a belső ajtókat megőrizték és restaurálták. Az egyik szoba falán, mely egykor az épület végfala volt, festett napóra maradványait tárták fel és restaurálták. Sor került az udvaron a lépcső öntöttvas korlátjának a rekonstrukciójára. Az udvaron sütőkemence épült, védőtetőjéhez a melléképületben kallódó kőoszlopokat használták.
Az elmúlt évtized Winkler Oszkár-díjjal kitüntetett épületei között ez az első, ahol a helyreállítást tervező építész neve is olvasható a házban. (Külön köszönet érte az építésztársadalom nevében!) Tegyük hozzá, Józsa Dávid tervezőnek nem volt nehéz dolga, hiszen Nemes András és Edelmayer Kamilla művészettörténész kitűnő történeti kutatást és értékfeltárást végzett. A munkákat előre meghatározott koncepcióterv alapján, de apránként, lépésről lépésre, a Nemzeti Kulturális Alap néhány millió forintos támogatását többször elnyerve végezték el, módszerében példát mutatva bármelyik türelmes, kitartó műemlék-tulajdonosnak.
A malomházban ma malomipari és az épület történetét bemutató kiállítás látható. A molnárlakás emeletén emlékszobát nyitottak a mai tulajdonos zeneszerző nagyapjának, Kárpáti Sándornak tiszteletére. Egy másik helyiség adományból származó berendezése a soproni német ajkú szőlősgazdák, a poncichterek emlékét idézi. Az épület hasznosítására a földszinten kávézó nyílt, az emeleti konferenciaterem pedig máris rendszeresen ad helyet előadásoknak, kiállításoknak.
A felújítás materiális megvalósítása mellett a Városszépítő Egyesület díjának odaítélésekor rendkívül fontos szerepet játszott az a fajta példaértékű érzelmi kötődés, lelkesedés, amellyel Kárpáti György az elmúlt tíz évben menedzselte, és sokszor saját maga is végezte az épület felújítását. S a Kárpáti-malmot nézve elgondolkodtató, vajon mi vezeti arra egy épület tulajdonosát, hogy időt, energiát, pénzt áldozzon a régi épület helyreállítására? A válasz az emberi lélek összetettségében, az ember érzelemvilágában rejlik. Igényünk van a múltból örökölt szépre, értékesre, amely lelkileg is megerősít. Megőrzésükért érdemes áldozatot hozni, hogy aztán büszkén adhassuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak. S ez is a műemlékvédelem feladata, az egyéni szerepvállalásokon keresztül immár társadalmi léptékben a következő generációk identitásának erősítése.
Nyitókép: A megújult Kárpáti-malom. Fotó: A szerző felvétele
