Az építész, címzetes egyetemi tanár, Gazzola-díjas műemlékvédelmi szakember Fejérdy Tamás neve összeforrott a műemlékvédelemmel és a Világörökség kérdéseivel. Nemzetközi rangját annak is köszönheti, hogy 2002-ben, miután Magyarország, Budapest volt a Világörökség Bizottság éves ülésének házigazdája, ő lett egy évre a Bizottság soros elnöke, emellett számos nemzetközi műemlékvédelmi dokumentum megalkotásában vett és vesz részt.
Beszélgetésünk kiindulását az Országút 155–156. számában megjelent Lesz-e valaha Világörökség? című írás adta, amely Lechner Ödön építőművészetével foglalkozva arról is szólt, hogy a magyar építészetre, Budapest városképének alakulására nagy hatást gyakorolt alkotó premodern palotái közül a legjelentősebbnek ítélt öt épület jó ideje, tized magával a hazai Világörökség-lista várományosai között szerepel. Vajon van értelme, létjogosultsága a Világörökség lista bővítésének? Ez is kérdés, ahogyan az is, miként változott a helyzet azóta, hogy 1972-ben megszületett a világ kulturális és természeti örökségének megóvására a Világörökség Egyezmény, amelyhez Magyarország 1985-ben csatlakozott.
Szó lesz még arról is, milyen a Világörökség elfogadottsága nálunk és más nemzeteknél. Merre tart, igaz-e az elhangzó vád, hogy az értékőrzés a fejlődés gátja? Mi újság Budapest Világörökségével és van-e új elképzelés a magyar helyszínek bővítésére?
