Számos nemzetközi egyezmény, stratégia és vállalás mellett az egyes államok részéről eltérő mértékű aktivitás tapasztalható a természetes környezet megóvása érdekében kifejtett intézményvédelmi tevékenységeik körében. Az Európai Unió hosszabb kodifikációs munka lezárásaként, a környezet büntetőjogi védelméről szóló felülvizsgált irányelvet 2024. április 30-án hirdette ki hivatalos lapjában.
A szabadságvesztéssel járó büntetések és pénzbírságtételek növelésén kívül a szabályozás újdonsága, hogy új környezeti bűncselekményeket határoz meg, bevezeti az úgynevezett minősített bűncselekményt (qualified offence), amely leginkább az ökocídiumhoz hasonlítható.
Megduplázza azon magatartások listáját, amelyek uniós szinten bűncselekménynek minősülhetnek,
ideértve az illegális erdőirtást vagy erdőpusztítást, a hulladék illegális gyűjtését, szállítását és kezelését, a hajók által okozott szennyezést, a higany- és a fluortartalmú üvegházhatású gázok használatát, az invazív fajok behozatalát, a vízkészletek illegális kimerítését, valamint a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályok súlyos megsértését.
Súlyos gondatlanságból elkövetett környezetvédelmi jogsértés
A büntethetőség feltételeként szabja meg a jogellenességet: azaz a cselekmény sérti az uniós környezetvédelmi jogot vagy az ilyen uniós jogot átültető nemzeti jogszabályokat; és szándékosnak vagy bizonyos esetekben súlyos gondatlanságból elkövetettnek kell lennie. A gondatlan elkövetés fogalmát nem határozza meg, abban a nemzeti jog vagy a bíróság gyakorlata irányadó.
Amennyiben egy jogi személyt felelősségre vonnak, ez nem zárja ki, hogy természetes személyek is felelősségre vonhatók legyenek
(beleértve a vállalati igazgatósági tagokat).
Bizonyos kiegészítő (nem büntetőjogi) szankciókat kell a tagállamoknak biztosítaniuk a hatékony jogérvényesítés érdekében, például a környezet helyreállítására vagy a kártérítésre vonatkozó kötelezettséget, a pénzbírságokat, kizárást a közfinanszírozásból, a környezetvédelmi normáknak való megfelelés fokozását célzó átvilágítási rendszerek létrehozását.
Az európai uniós szabályozás újdonsága, az ökocídiumszerű tényállás megfogalmazása valójában nem új keletű. Bár jelenleg nincs olyan általános nemzetközi ökocídium-bűncselekményi jogszabályi tényállás, amely békeidőre vonatkozna, csak háborús időszakra érvényes: a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Római Statútumának hatálya alá tartozó nemzetközi kodifikáció gondolata immár ötvenéves. Az ökocídium tényállásnak a Római Statútumba való általános beépítését számos állam támogatásával tervezték, de
az Egyesült Királyság, Franciaország és az Egyesült Államok tiltakozása miatt a tervet elvetették.
Néhány állam azonban nemzeti szabályozása körében rendelkezik a környezetrombolás kriminalizálásáról, közéjük tartozik Vietnám és Oroszország is.
Az állatvilág elpusztítása a közös otthon elleni ökológiai bűn
Az ecocide kifejezést Arthur W. Galston professzor használta először (1970), amikor nemzetközi megállapodást sürgetett az ökocídium betiltására. Az 1972-es ENSZ-konferencián Olof Palme svéd miniszterelnök szintén ökocídiumnak nevezte a vietnámi hadviselés következményeit. A népirtás megelőzése és büntetése témájában született Whitaker-jelentés (1985) az ökocídium meghatározására adott javaslatot. 1995-ben külön munkabizottság jelentése (a 26. cikkely kapcsán) a lehetséges kodifikációra három megoldási javaslatot adott: a környezeti bűncselekmények különálló cikkelyként való szabályozását;
az emberiesség elleni bűncselekmények bővítését a környezeti bűncselekményekkel, vagy azok háborús bűntettekhez sorolását mint ecocídiumot.
1970 és 1996 között a legsúlyosabb, nemzetközi szinten is büntetendő cselekményekről szóló diskurzus egyik fontos eleme volt az ökocídium, azonban a végleges tervezetbe már nem került be, mint az ötödik, „béke elleni” bűncselekmény.
A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság világkongresszusának résztvevőihez szólva Ferenc pápa 2019. november 15-én kiemelte a jogászok felelősségét.
Ne maradjon büntetlenül a levegő szennyezése sem
A pápa szerint fontos, hogy bizonyos magatartások, amelyekért általában gazdasági társaságok felelősek, ne maradjanak büntetlenül.
Különösen mindazok az ökocídiumok, amelyek
a levegő, a föld és a vízkészletek tömeges szennyezését, a növény- és állatvilág nagymértékű elpusztítását
jelentik, valamint minden olyan tevékenységet, amely ökológiai katasztrófát okozhat vagy elpusztíthat egy ökoszisztémát. Felszólításában úgy fogalmazott: be kell vezetnünk a Katolikus Egyház Katekizmusában a közös otthon elleni ökológiai bűnt, mert ez kötelességünk. Ebben az értelemben a pánamazóniai zsinati atyák javasolták
az ökológiai bűn meghatározását mint Isten, a felebarát, a közösség és a világ ellen irányuló cselekedetet
vagy a környezetvédelem elleni mulasztást. Ez a jövő nemzedékek elleni bűn, és a környezetszennyezés cselekedeteiben és szokásaiban, a környezet harmóniájának rombolásában, a környezetvédelem s az egymásra utaltság elveinek megsértésében és a teremtmények közötti szolidaritási hálók megbontásában nyilvánul meg (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa, 340–344).
A cikk a PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézet GENEZIS Kiválósági Diákműhelyével együttműködésben készült.
