A háború olyan mértékű levegő-, talaj- és vízszennyezést okoz, amelynek klíma-, környezeti és közegészségügyi hatásai mellett eltörpülnek a békeidőbeli ipari balesetekéi. Az égő olajtartályokból napokig gomolygó korom- és füstfellegek az akut légzési panaszokon kívül hosszú távon növelik a rák kockázatát, az idővel a felszínre kicsapódó mérgező anyagok tönkretehetik az amúgy is szűkös ivóvízkészleteket. A megsérült tartályhajókból
a tengervízbe ömlő kőolaj nagy területen elpusztítja a vízi élővilágot, a légitámadások a félsivatagok és sivatagok gyér növényzetét.
A Hormuzi-szorosban zajló tengeri harcok a világ egyik ökológiailag legérzékenyebb tengeri övezetében különösen nagy környezeti kockázattal járnak. Szűk kijárata, az emiatt korlátozott óceáni cirkuláció következtében a Perzsa-öböl olajszennyezése lassabban oszlik szét,
tovább mérgezi a tengeri élővilágot, kiváltképp a fokozottan érzékeny korallzátonyokat és mangroveerdőket,
a halak és más tengeri élőlények számára kritikus fontosságú élő- és szaporodóhelyeket.
Mindezeken kívül talán a legsúlyosabb kockázat a radioaktív szennyezés kiszabadulása. A Genfi Egyezmények I. Kiegészítő Jegyzőkönyvének 56. cikke
tiltja az atomerőművek elleni támadást, még ha azok katonai célpontnak minősülnének is,
amennyiben a támadás sugárzás felszabadulásával és a polgári lakosság körében súlyos veszteségekkel járhat. Ugyanakkor a támadás deklarált fő célja Irán nukleáris infrastruktúrájának bombázással történő megsemmisítése.
Nyitókép: tankhajók a Hormuzi-szorosban (forrás: ninara, CC BY-SA 2.0, Wikimedia Commons)
