Meddig forog még a kerék? A közeli sédek, a Dunántúlnak ezen a részén csekély vízhozamúnak nevezett patakok néhány hétig, talán egy-két hónapig még működtetik az épületben dohogó berendezéseket. Talán az utolsó pillanatban érkeztünk a közel ezeréves malomba, ahol nemzedékek hosszú sorának őrölték az élethez valót, nemhiába nevezték a kenyeret életnek?
![](/data/articles/2/29/article-2932/Malomkep_12.__fit_800x10000.jpg?key=73f0dde79c6718a798d249a348bfe6cc)
Örvényes falu – nevének eredete homályba vész – régen nem ott terült el, ahol ma találjuk. Hajdanában a malomépület fölötti fennsíkon éltek, de amikor a törökök másodjára is bevették Veszprémet, lerombolták a falut, amelyet később a tihanyi apát, a terület birtokosa az alacsonyabb részen épített újjá. Huszonkét sváb családot telepített be, Örvényes sváb jellege mindmáig megmaradt. Új templomot is kapott a falu a tizennyolcadik század végén, a kora középkori, román stílusban épült, hosszú ideig romos istenháza ma ravatalozóként szolgál a temető mellett.
A malom homlokzata az 1055-ös évet hirdeti. A legöregebb, működőképes állapotban lévő vízimalom az országban, de Európában is a legrégebbiek közé tartozik. A tihanyi apátság alapítása óta áll malom ezen a helyen – magyarázza Pál Imre, a malom tizenhetedik esztendeje szerető gazdája, minden betérőnek élményt nyújtó idegenvezetője. Egészen 1892-ig az apátság tulajdonában volt, akkor megvásárolta Gácser János helyi gazdálkodó. Az utolsó tulajdonos, Steinecker Ignác a közeli temetőből nézi, hogyan működik még mindig a malom, amelyet 1952-ben utolért az államosítás. 1985-ig a Veszprém Megyei Gabonaforgalmi Vállalat folyamatosan őrölte itt a gabonát, akkor végleg befejezték az őrlést, azóta, ahogyan Pál Imre fogalmaz, ipartörténeti remekként őrzik az utókornak.
![](/data/articles/2/29/article-2932/Malomkep_11._fit_800x10000.jpg?key=ebf236724a8c23bda0d25ea59821000e)
Mit őröltek hosszú történelme folyamán a malomban? Az időt – mosolyodik el a bölcsek arckifejezésével Pál Imre, majd fordítja a szót. A malom kizárólag búza őrlésére alkalmas. Honnan hozták a búzát? Attól függött, hogyan bánt a molnár a vendégeivel. Ha tisztességesen, és jó minőségű lisztet készített, akkor messzi vidékről is érkeztek ide, még a Balaton déli partjáról is, nyáron ladikkal, télen pedig szánkóval a jégen.
Az őrlésért tíz százalék vámot kellett fizetni. Az ilyen kis malmokat ezért hívták vámmalomnak, pénzforgalmat ugyanis nem engedélyeztek a céhek.
A tíz százalék általában igaz volt, kivéve, ha asszonyok hozták a búzát, akkor lehetséges volt némi engedmény. Minden bizonnyal hiányzott a férfiember a családból, s ezt vette figyelembe a molnár. Túristvándiból származik a vámra vonatkozó anekdota: Kérdezi a mester az inasát: na, fiam, levetted-e kint a vámot? Igen, mester uram. Látta a gazda is? Nem, nem látta. Akkor hívd be, és vedd le még egyszer, hogy ő is lássa.
Ha viszont valaki rájött a turpisságra, nevezzük nyugodtan csalásnak, a molnár elveszítette az őrletőt, és ennek nyilván híre ment a környéken.
![](/data/articles/2/29/article-2932/Malomkep_3._fit_800x10000.jpg?key=5b106e93d08423499a3f00fd870ec772)
A tihanyi apátság árendába, haszonbérbe adta ki a malmot. A molnárnak mestervizsgával kellett rendelkeznie, az apátság három hónapra előre kérte a bérleti díjat. A szerződés mindig csak három évre szólt, amit meg lehetett újítani. Ha a molnár megfelelt az apátság követelményeinek, élete végéig működtethette a malmot. A törökök sem rombolták le. Akkor is forogtak az őrlőkövek, csakhogy nem a tihanyi apátnak, hanem a fehérvári bégnek folyt be az adó.
A búzát a helyiség padlóval azonos szinten lévő, mégis felöntő garatnak nevezett nyílásba öntik, ahonnan serleges, végtelenített felvonó szállítja az őrlőgép fölé szerkesztett nagy kamrába. Innen csorognak le a búzaszemek a két henger közé.
Régen malomkövek őröltek. Az egyik ilyen, mára moha lepte kőasztalnál ülünk. Ez volt az alsó, rögzített malomkő, odébb az a másik forgott fölötte. Az őrlőlapok megroppantották a búzaszemeket, az alsó kőbe vésett rémusok, mélyedések élei pedig elvágták a szemet, a liszt a kivető nyílásokon folyt ki.
A malomkőnek megfelelő keménységűnek és érdesnek kellett lennie. A búza minőségétől függően három-öthetente kifordították a malomkövet, és a molnár újrafaragta az éleket, érdesítette a felületet. A lisztbe finom kőpor is keveredett, evés közben állítólag ez végezte el a manapság drága pénzbe kerülő fogkőtisztítást.
A tizenkilencedik század közepétől a köveket felváltották az őrlőgépek. Az örvényesi malom berendezése immár százharminchárom éve folyamatosan működik, és Pál Imre reggelente elvégzi legfontosabb feladatát, a forgó fémalkatrészek olajozását. Az alkalmazott hengerszék magyar találmány, a kéregöntésű, rovátkolt hengerek fejlesztése Ganz Ábrahám és Mechwart András nevéhez fűződik.
Az első őrlés után a serleges felvonó ismét fölviszi a lisztet a padlásra, és ott egy szitával – a töretszitával – választják el egymástól a búza héját, a korpát magától a liszttől. S hogy milyen fajta liszt készüljön – kenyérliszt, finomliszt, rétesliszt vagy búzadara –, annak megfelelően akár négyszer-ötször meg kellett őrölni azt, egyre finomabb hengerkerekek között. A korpát pedig a gazda a disznóknak szánt moslékba keverte. Talán még ma is ismert a súlyos mondás, amikor valakit úgy jellemeznek: korpa közé keveredett.
Pál Imre szenvedélyes gyűjtő. A malomépület hátsó részében lakott egykor a molnár, ma ott láthatók a molnárcsaládoktól származó háztartási eszközök, berendezési tárgyak, az egykori istállóépületben pedig az aratás, a mezőgazdasági munka és az iparosmesterségek régi, ma már muzeális eszközei között vezet végig házigazdánk. Látható itt motolla, mángorló, disznópörzsölő, vizes kéziköszörű és sok más csoda.
![](/data/articles/2/29/article-2932/Malomkep_9._fit_800x10000.jpg?key=d8287fae8764ed1aebba57b3f6c06cfc)
Hogy Pál Imre meddig vezeti szenvedélyes örömmel a betérőket? Madách Imrét idézi a változásról. Az ember tragédiájában olvashatunk arról, hogy a háromnapos rovar éppen annyira hivatott, mint egy százéves fa. Mindkettő megszületik, elvégzi a dolgát, szaporodik, majd kimúlik. Egyiknél ennyi, a másiknál annyi a változás ideje. Ameddig ez a változás és az egészségem engedi, végezni szeretném itt a dolgomat.