Érdekes írásra figyeltem fel az Országút 85. számában: Barta István Megkerülhetetlen szükségmegoldás: a klímaper című írásában azokról a klímavédelemmel kapcsolatos bírósági eljárásokról szól, amelyekkel többnyire társadalmi, civil szervezetek kísérlik meg a parlamenteket és kormányokat erőteljesebb klímavédelmi politikára kényszeríteni.
Barta István írásának számos elemével egyetértek, azonban nem felel meg a valóságnak a cikk azon állítása, hogy „a német alaptörvény nem is tartalmaz a miénkhez hasonló, kifejezetten a jövő nemzedékek érdekeit védő alkotmányos előírást”. A német alaptörvény (Grundgesetz) 20a cikkelye (saját fordításomban) így hangzik: „Az állam a jövő nemzedékek iránti felelősség alapján az alkotmányos rend keretében a törvényhozás, valamint a törvény és jog kikötései szerint a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás révén védi az élet természetes alapjait és az állatokat.”
Az élet természetes alapjainak védelme már 1994-ben (!) bekerült az alkotmányba,
az állatvédelem 2002-ben. A klímavédelemnek tehát van a jövő nemzedékeket védő alkotmányos alapja – ha nem lenne, akkor nem is lehetett volna az alkotmánybírósághoz fordulni. Valójában csak a hiányos törvényhozás alkotmányellenes, nem a törvény egésze – másként fogalmazva: a parlament nem hibás törvényhozással, hanem a törvényhozás mulasztásával vétett az alkotmány ellen.
Közben a parlament eleget tett kötelességeinek és a klímavédelmi törvény 2021. augusztus 8-i módosításával (vagyis mindössze néhány hónappal az alkotmánybíróság határozata után) az alábbiakat írta elő (idézem a 3. §-t, szintén saját fordításomban):
„(1) Az üvegházhatású gázok kibocsátása 1990-el összehasonlítva lépésenként az alábbiak szerint kerül csökkentésre:
- 2030-ig legalább 65 százalékkal,
- 2040-ig legalább 88 százalékkal.
(2) 2045-ig az üvegházhatású gázok kibocsátása olyan mértékben kerül csökkentésre, hogy a nettó üvegházhatású gázkibocsátás semlegessége el lesz érve. 2050 után negatív üvegházhatású gázkibocsátást kell elérni.”
A német jogi helyzeten kívül azonban európai szinten is van számos olyan jogi kérdés, amellyel érdemes foglalkozni – a nemzeti szintű jogalkotást egyre inkább átszövik az Európai Unió jogszabályai. Az EU jogalkotása új trend formájában egyre inkább az úgynevezett governance-rendeletek felé mutat – nemcsak a klímavédelemnél, hanem például az árvízvédelemnél, a levegőtisztaságnál és hasonló környezetvédelmi témáknál is. Ezek olyan célokat határoznak meg, amelyeket tagállami intézkedésekkel kell elérni, a kettő közé azonban középső szint került a klímavédelmi (és hasonló) programok formájában, amelyek megállapítása a tagállamok feladata – Németországban például a klímavédelmi törvény 9. §-ában.
A különböző erőmű-típusok elfogadottsága Németországban (Wikipedia)
Ezzel függ össze egy bökkenő: az uralkodó (bár nem kizárólagos) jogi felfogás szerint ezen klímavédelmi programokat az uniós jog alapján stratégiai környezeti vizsgálatnak (SKV) kell alávetni, viszont az SKV-vel kapcsolatos
peres ügyek indítványozására nem minden uniós polgár jogosult, hanem csak az elismert környezetvédelmi egyesületek.
Az egyszerű állampolgár itt nyilván felteszi magában azt a kérdést, hogy vajon – Orwell nyomán szabadon – ugyan mindenki egyenlő, de néhányan mégis egy kicsit egyenlőbbek? Magyarán: a klímavédelmi ügyek egyre erősebb bírósági kezelése a demokratikus döntési rendszerben újabb hiányosságokat okozhat, mert demokratikus legitimáció nélküli magánegyesületeket aránytalanul helyzetbe hoz.
A bíróságok nyilvánvalóan nem vehetik át a demokratikusan választott parlamentek szerepét – a klímaperek kezdeményezői pedig gyakran éppen ezt szeretnék.
Kissé sarkított fogalmazással: a klímaperesek nem bíznak a „pórnép” szuverén döntéseiben, inkább egy vélt vagy ténylegesen „felvilágosult abszolutista” jogi arisztokrácia döntéseire hagyatkoznának, ami pedig szöges ellentétben áll a demokrácia szellemével.
További eldöntetlen kérdés, hogy a klímavédelmi programok hogyan viszonyulnak a térbeli tervezéshez, vagyis a terület- és településfejlesztés és -rendezés tág kérdéscsoportjához, nem is beszélve arról, hogy az úgynevezett szakági tervek (például az út- és vasútépítés, a vízügy és nem utolsósorban az energiagazdálkodás) hogyan függnek össze a klímavédelemmel.
Gyakori konfliktushelyzet, hogy új vasútvonal vagy szélturbinák építését a közvetlen szomszédok hevesen ellenzik
az angolszász világban elterjedt szóhasználat szerint nimby, azaz not in my backyard (csak ne az én kertemben) alapon.
Klímavédelmi szempontból evidens, hogy egyre nagyobb szükség van megújuló forrásból származó energiára, és az is, hogy a vasút klímavédelmi szempontból sokkal előnyösebb közlekedési eszköz, mint a gépkocsi (még akkor is, ha az elektromos meghajtású, mert az út és a parkolóhelyigény területet, gyakran értékes termőföldet zabál fel). A közérdek nem vág egybe az érintettek magánérdekeivel.
A német energiaátmenet útiterve (Wikipedia)
A 2021-ben hivatalba lépett német szövetségi kormány koalíciós egyezményében a klímavédelmet határozta meg tevékenysége fő prioritásaként. Az ennek érdekében szorgalmazott átállás a megújuló forrásokból származó energiákra – a dekarbonizáció, mióta az atomenergiából Németország a 2011. évi fukusimai katasztrófa hatása alatt fokozatosan kiszállt és amely most a háború miatt további aktualitást kapott – különösen erős hatást fog gyakorolni a területfejlesztésre és -rendezésre, legalábbis, ha a koalíció akarata érvényesül:
„A szárazföldi szélenergia előállítására az ország területének két százalékát szükséges kijelölni.
A területi cél közelebbi meghatározása az Építésügyi törvénykönyvben történik.” (1834.–1835. sor)
A nagyságrendek érzékeltetésére: Németország területe körülbelül 357 ezer négyzetkilométer, tehát ennek 2 százaléka csaknem 7150 négyzetkilométer, vagyis akkora terület, mint
Schleswig-Holstein tartománynak nagyjából a fele, avagy Berlin területének majdnem pontosan a nyolcszorosa
– már ez a két összehasonlító adat jelzi a kihívás nagyságrendjét. A köz- és a magánérdek klímavédelmi összeegyeztetése tehát még egyaránt bőven ad munkát a parlamenteknek, a kormányoknak, a bíróságoknak.
Nyitókép: Biogáz-tartályok, szélerőmű, napelemek (Wikipedia)
