Az ezredforduló tájáról való az emlékkép, a kőszegi történeti városmagot körbefonó Várkör külső, északi felén lettem figyelmes a lezárt épületegyüttesre, az épületek közé simuló két házra és tengelyükben a sűrűn benőtt kert mélyéből kikandikáló tornyos-kupolás zsinagógára.
A pusztuló zsinagóga az ezredfordulón
A helyiek azonnal mondták, évtizedek óta hasonló a látvány, „csak” a pusztulás mértéke lett egyre szembetűnőbb. S bár akadtak bizonytalan próbálkozások, kósza tervek, már-már úgy látszott, a végső romlás megállíthatatlan, hogy aztán elhagyatottságának jó hat évtizede múltán a Kreatív város – fenntartható vidék programjában végre új életre kelhessen, eredeti fényében mutathassa meg önmagát, s nemcsak mint építészeti-történeti emlék, hanem régi és új funkcióját egyaránt megtaláló hajlék.
A kőszegi filantróp
A XIX. századi Kőszegen a szabad királyi városokhoz hasonlóan szép számmal éltek zsidó családok, amelyek jelentős szerepet vállaltak a gazdasági-pénzügyi élet alakulásában. A lakompaki (Lackenbach) Schey família szinte valamennyi férfi tagja részt vett a Kőszegi Gyapjúfonó és Posztógyár, a Takarékpénztár megalapításában 1844-ben. Kiemelkedett közülük az emberbaráti magatartásáról ismert üzletember, a Takarékpénztár alelnöke, majd elnöke, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alapító tagjaként, az osztrák és magyar vasútépítések egyik befektetőjeként is nevet szerző
Schey Fülöp (1798–1881), aki a korabeli feljegyzések szerint valláskülönbség nélkül fejtette ki kulturális, oktatási, jótékonysági tevékenységét.
1852-ben az Irgalmas Nővérek kőszegi betegházának ápolási munkájához járult hozzá adományaival, megszerezte az özvegy császárné, Karolina Augusta támogatását is.
Az adományozó Schey Fülöpre emlékezik a zsinagóga kupoláján (a képen balra) a keretbe foglalt szöveg
a Rózsa utcai Albrechtinum névadója Albert főherceg volt. 1868-ban, Mária Valéria főhercegnő születésekor jelentős összeget és egy épületet ajánlott fel kisdedóvóra.
Építésze ismeretlen
A városban és a Várkörön is jellegzetes fűrészfogas utcasor építészeti egységébe illeszkedő két, utcafronti épületet elegánsan köti össze a kőlábazaton álló, magas, vasrácsos, díszes, kétszárnyú kapuval nyíló kerítés. Kikövezett út vezet a tornyos, hátul hengeres kialakítású, kupolával záródó zsinagóga bejáratához. Első pillantásra is feltűnő a telek kicsinysége, a zsinagógát hátul csak keskeny séta-út övezi, a felújítás során ezen a részen a fűbe illesztett, különböző méretű, fehér térkockák finom utalással elrajzolt hatágú csillagra emlékeztetnek, s a kerthez itt, akárcsak kétoldalt szinte tapad a téglából emelt kerítésfal, szigorúan elzárva a teret a környéktől.
Az épületek között vezet az út a két bástyatoronnyal határolt, hengeres tömegű, áttört, felülvilágítós, külső megjelenésében a valóságosnál lényegesen nagyobb méretet sejtető zsinagógához, amelynek belső elrendezése is pontosan érzékelteti, milyen téradottsággal és szakrális szükségszerűséggel kellett megbirkóznia építőjének. Az aránylag szűk tér, a tóraszekrény elhelyezésének kötelező keleti tájolása szabta meg az elrendezést.
A kelet–nyugat irányban megnyújtott, négy karéjjal bővített, kupolás centrális térben a déli karéj felől nyílik a bejárás, és szokatlan módon onnan nem szemközt, hanem a középtengelytől jobbra fekvő keleti apszisban magasodik a tórafülke, előtte ráccsal elválasztva a mizrahemelvény, amelyre annak idején a bima, a tóraolvasó és az előimádkozó pult került,
s a nyugati oldalon alakították ki az asszonyok számára a karzatot, ahova az előtérből vezet lépcső. A templomot száz férfi és ugyanannyi nő számára építették.
A zsinagógát Schey Fülöp végrendeletében a Kőszegi Izraelita Hitközségre hagyta. Akadnak adatok az épület históriájának változásairól: a mikve felszámolásáról a XX. század elején, téli templom kialakításáról a tanépületben, a másik ház bérbeadásáról, hogy aztán a holokauszt beteljesítse sorsát. A zsidó lakosság elhurcolása és megsemmisítése után elnéptelenedett imaházat elhagyott ingatlanként jegyezték, majd szerepelt az államosításra kijelöltek listáján. Teltek-múltak az évtizedek, néha szó esett a melléképületek eladásáról, telekmegosztásról, a kilencvenes évek közepétől többször is gazdát cserélt, ám az akkor már műemléki jegyzékbe vett és legalább így védett épületegyüttes siralmas állapotán semmi sem változtatott.
Szégyen és büszkeség
Volt idő, amikor Kőszeg szégyeneként emlegették az elhanyagolt, pusztulásra ítélt zsinagógát, manapság aki megpillantja, nyugodtan mondhatja, Kőszeg büszkesége. Persze nemcsak a városé, mindazoké, aki részt vettek megmentésében. A Nemzeti Vagyonkezelő hosszas huzavona után 2014-ben visszavette, újra egyesítette az akkor már szétdarabolt tulajdont.
S a Miszlivetz Ferenc professzor kezdeményezte Kőszeg–KRAFT program részeként a zsinagógaépítészet avatott és méltán tisztelt szakembere, Dávid Ferenc, illetve B. Benkhard Lilla és Mentényi Klára kutatásai nyomán megkezdődhetett a felújítás tervezése, majd 2020-ban a kivitelezése. A kreativitás és a fenntarthatóság jegyében született város- és vidékfejlesztési koncepció égisze alatt a teljes külső és belső helyreállítás vezető tervezője, Deák Zoltán építészmunkatársaival, Schuszter Dániellel, Bernáth Attilával, Deák Barbarával és Simon Anitával együtt a műemlékvédelem szempontjait tökéletesen elfogadva és követve vitte végig a munkát.
A két melléképület megújulva új funkciót nyert, az egykori tanítóházban ma a kőszegi zsidóság eredetét, a Schey család útját, az általuk létrehozott intézményeket és a zsinagógát bemutató kiállítás fogadja a látogatót, a másik ház a tervek szerint fogadóépületként működik majd. Az egykori kóservágó és a rituális fürdő egyelőre feltáratlan, régészeti maradványai fölé a kép egységébe illő védőtető került.
A tórafülke a ráccsal elkerített mizrahemelvénnyel
És ami a legfontosabbat, a zsinagóga épületét illeti,
Deák Zoltán és alkotótársai, ahogy fogalmaztak, „restaurátori szemléletű” helyreállításra törekedtek, tehát arra, hogy a lehető legtöbbet megtartsanak és megmutassanak az eredeti épületből, megmaradt berendezéséből.
Úgy újították meg az épületet, hogy az ne zárja ki a hitéletet, de méltó kulturális események színhelye is lehessen.
Hasonló indíttatással dolgoztak a restaurátorok Nagy Gábor László vezetésével. Az évtizedes felvételek arról beszélnek, szinte lehetetlenre vállalkoztak, amikor az utolsó utáni pillanatban munkához láthattak. Lepergett, elmosódott, szétfoszlott festménydarabokból hozták vissza a kupola díszítőfestését, az eredeti megmaradt festéseket speciális technikával megtartották, és csak kizárólag azokat a részeket állították helyre, amelyekről hitelesen bizonyítani tudták, hogy szerepeltek a XIX. századi zsinagóga mennyezetén. A kupolában az egyik barokkosan festett keretben a német nyelvű felirat az adományozóra emlékezik: Isten dicsőségére építtette koromlai Schey Fülöp.
Nyitókép: A felülvilágítós kupola restaurálás előtt
Fotók: iASK Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete
