Hevesen kioktattam: mindegy, milyen vallásúak, esetleg ateisták vagyunk, a szakrális helyek méltóságát tisztelnünk illik. Becsületére írom kalauzomnak, pár év múlva képzőművészeti kiállítást nyithattam a gondosan fölújított épületben. Ez a história járt a fejemben, amikor kézhez kaptam a meghívót Kőszegre, a Zsinagógák hete című programra. Pusztán amiatt is vonzott, hogy lássam a fölújított zsinagógát (amelynek helyrehozásában jelentős szerepet játszott Pál Dániel festőművész-restaurátor barátom).
A programot az iASK Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete szervezte Miszlivetz Ferenc főigazgató irányításával; szerepelt benne az Egy kőszegi sikertörténet: a Schey család című kiállítás és egy kerekasztal-beszélgetés a Zsinagógák múltja, jelene és jövője Magyarországon témakörében.
Mondanom sem kell, ez utóbbi hívta elő emlékezetemből a fönti históriát; kíváncsiságom tehát elsősorban erre irányult. A programot kissé fölborította a városra zúdult fölhőszakadás, az érdeklődést azonban nem csökkentette. A megnyitó illő fölütése volt a programnak: Sebestyén Ernő hegedűművész Bach d-moll szonátájából játszott, a főigazgató köszöntőjében vázolta a program jelentőségét, amihez csatlakozott a város polgármestere, Básthy Béla is.
A restaurátori szemlélettel megújult zsinagóga
A kerekasztal-beszélgetést Pók Attila történész, a moderátor indította el, majd vezette le, jól érzékelhető szerkezetbe illesztve a résztvevők: Ruth Ellen Gruber (Jewish Heritage Europe Alapítvány), Mátay Mónika (történész), Olti Ferenc (Zsidó Kiválóságok Háza Alapítvány elnöke), Szántóné Balázs Edit (a szervező intézet vezető kutatója) logikusan egymásra épülő, a témát mindig továbblendítő megnyilatkozásait.
Mindenekelőtt pontosan körvonalazódott a konferencia vezérgondolata, de kiterjeszthetjük a teljes programra:
a zsinagógák egyfelől a zsidó hitélet színhelyei, egyúttal pedig az egyetemes magyar kultúra (korántsem kizárólag az építészeti kultúra, noha talán az a legszembeötlőbb) örökségei, fórumai, hiszen a magyar zsidóság aktív részese: alkotója, éltetője ennek a kultúrának, ennek a közösségnek.
Mármost akkor az egész történelmi folyamat elemzéséhez a jelzett gondolat lehet a megfelelő kulcs. Megfelelésen értve – természetesen – a továbbgondolás konstruktivitását is. Hasonlóképpen a realitások ismeretét, a konkrétumok tudomásulvételét. A történelmi múlt szörnyűségei alapvetően határozzák meg a zsinagógák sorsát. Az elpusztított, fizikailag megsemmisített közösségek után, ha nem éppen teljesen lerombolt, gazdátlan, elhanyagolt vagy éppen profán funkcióba kényszerített, nemritkán építészeti remekek maradtak – már csak amiatt, hogy a zsidó hitközség nem rendelkezett a szükséges anyagi fedezettel egyházi műemlékei gondozásához. (A különleges szépségű kőszegi zsinagógát egyszerűen eladták, vevője pedig ír kocsmát tervezett kialakítani belőle. A kincstár visszavásárolta, jelentős állami segítséggel restaurálták. Mintegy megidézve talán az egykori nagyvonalú alapító mecénást: neve ott díszeleg a templom bejárata fölött: koromlai Schey Fülöp kereskedő és bankár nemeslelkűségét, aki még a későbbi működtetésre is hagyományozott pénzt. Egyébként az első magyar zsidó, aki osztrák nemességet kapott; báróságig, lovagi címig vitte.) A kallódó műemlékek jelentős hányada azonban nem került igényes, rangjának megfelelő gondozásba.
A míves bejárati ajtó mögött tárul ki teljes szépségében a belső tér
Magától értetődik, azokon a helyeken, ahol létezhet aktív zsidó hitélet, a fölújított zsinagógának biztosítania kell a szolgáltatást. Nagy valószínűséggel mellette marad még hely számos föladat lebonyolítására (tegyük hozzá, a zsinagógákban mindenkor jelen voltak egyéb funkciók). Kőszegre Köves Slomó, ortodox rabbi ígérte a szentély helyreállítását; az eredeti függöny korhű reprodukálását csakúgy. Azaz itt a hitélet újraszervezéséhez föltehetőleg kínál majd lehetőséget ez a lenyűgöző környezet. Kérdés lehet, melyik felekezeti irányzathoz, az ortodoxia ugyanis a mikvét, a rituális tisztaságot biztosító fürdőt is igényli.
Mindenesetre a realitások figyelembevétele a többfunkciós kulturális szerep vállalását javasolja. Nem föltétlenül azzal a teljes áthangolással, amellyel – mondjuk – a szombathelyi zsinagóga kizárólagosan hangversenyterem lett, ami lehet jó és nemes elképzelés, ám az eredet, a hagyomány (a múlt), hangsúlytalanná vált a jelenben. Azt ellenben érdemes figyelembe venni, hogy ezek az épületek jobbára kitűnő akusztikával rendelkeznek (nem véletlenül), tehát zenei programok bonyolítására egyenesen kínálják magukat. Ám semmivel sem kevésbé előadások, irodalmi műsorok, tudományos konferenciák (jelen program ékes példája) színtere lehet a szellem szakralitását őrző objektum. Szóval általános és jótékony részvétel a jelen jövőt építő kulturális tevékenységében, vagyis a felelős és igényes szellemi közéletben.
A kőszegi zsinagóga Schey Fülöp nagyvonalú jótékonykodásából épült föl, fontos, hogy ennek a jótékonykodásnak megfontolt, eredményes követői legyenek, mert (így tartja a Babiloni Talmud) a jótékonyság gyakorlása felér a parancsolatok összességével…
Nyitókép: Az újjászületett kőszegi zsinagóga kupolája Fotók: iASK Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete
