Kaptam a figyelmeztetést még itthon, Budapesten, az indulás előtt. Akkor nem ezek a furcsa jóslatok, érthetetlen félmondatok érdekeltek, hanem az előkészületek, leginkább az, hogyan szedem ki magam az itthoni mókuskerékből erre az időre.
A Camino de Santiago a kelta időkben a Tejút földi szimbóluma volt. Ma is élő hagyomány, a santiagói katedrálishoz vezető zarándokutakat hívják Szent Jakab-útnak. Valóban, máris vágyom vissza – talán ez jelentené a függőséget?
Jankó Judit 2022 augusztusában a Camino Primitivo útján
Hosszú ideje bennem volt a bizonyosság, hogy egyszer elindulok az Úton, de az már a feledés homályába vész, valójában mi fogott meg benne, mi volt a fejemben, miért is mennék. Shirley MacLaine beszámolója volt az első, amelyet végigolvastam a kilencvenes évek közepén, s emlékeim szerint úgy csuktam be a könyvét, hogy egy nap majd én is útra kelek. Azóta sok blogot, útinaplót követtem, és bármilyen misztikusan hangzik, mindig éreztem a hívást. Csak a francia utat ismertem, és hat hétre elmenni nem tűnt realisztikusnak. Idén tavasszal azonban valaki elkezdte mesélni, hogy többféle útvonal megy Santiagóba, ő a portugál utat választotta, az rövidebb idő alatt lesétálható. Megtetszett nekem a sétálás kifejezés, valahogy teljesíthetővé varázsolta az ötletet. Új távlatokat nyitott, ahogyan az is, hogy léteznek alternatív útvonalak. Abban a pillanatban megszületett a döntés, és miután kisakkoztam, mikor tudok eltűnni három hétre, megvettem a repülőjegyet Madridba.
A Camino Primitivo mellett tettem le a voksomat, az első, az eredeti zarándokutat néztem ki magamnak. Nem az volt a szempont, hogy ez az igazi, bár az Úton több büszke spanyol elmesélte, hogy minden itt kezdődött. Ezen az úton ment végig a VIII. század végén uralkodó II. Alfonz asztúriai király, hogy Szent Jakabtól – sírjánál imádkozva – segítséget kérjen a mórok elleni harcához. Az Egyház hagyományában – hogy megkülönböztessék az ifjabb Jakabtól, az „Úr testvérétől” – az „idősebb” nevet kapott Jakab Jézus apostola, Szent János evangélista bátyja volt. Mestere halála után ő lett a jeruzsálemi egyház feje, s amikor Heródes Agrippa 41–42-ben a keresztények vezetőit kíméletlenül üldözte, elsőként Jakabot ölette meg karddal. Az apostolok közül ő lett az első vértanú. Nem volt egyértelmű, hol nyugszik, és miként került a teste Jeruzsálemből Santiagóba, de Alfonz egy történetet hallott erről, és nem volt vesztenivalója. A legenda szerint Jakab teste angyalok vezette csónakon érkezett vissza az óceánon Hispániába, ahol tanítványai eltemették, majd a VIII. században egy csillag fénye mutatta a sír helyét – innen a Compostela elnevezés: campus stellae –, ezért a mórok ellen küzdő király odagyalogolt, hogy megszerezze a támogatását. Miután sikerrel járt, és 844-ben a mórok felett diadalt aratott, Szent Jakabot Spanyolország védőszentjévé tette.
Alfonz a Kantábriai-hegységen és Galícián keresztül gyalog érkezett Santiagóba, ahol Jakab sírja fölé kis kápolnát emeltetett, melyet 899-ben III. Alfonz király kibővített. Az arabok 997-ben lerombolták, a sírt azonban megkímélték. 1075–1128 között épült az a lenyűgöző méretű katedrális, mely lényegében ma is áll. II. Alfonz tudtán kívül lett az első zarándok, ma a Primitivo peregrinói (zarándokai) az ő lába nyomát követik, amikor először Asztúria meredekebb, hegyvidéki szakaszaival küzdenek meg, majd átkelnek Galíciába, hogy ott tapossák a hullámzó erdei ösvényeket. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek, romjaik az út bizonyos szakaszán ma is láthatók. Már a XI. században ismerték az eredeti, tizenhárom pihenőhellyel rendelkező zarándokutat, a Camino Primitivót egészen Composteláig.
A Primitivo Asztúria fővárosából, Oviedóból, ebből a különleges hangulatú középkori kisvárosból indul. Kétszázezer lakosa van, első osztályú futballcsapata, gótikus székesegyháza, archeológiai múzeuma egy XVI. századi bencés kolostorban, otthonos parkjai, közterein Botero-szobrok. Szépművészeti Múzeumának anyaga az egyik legnagyobb közgyűjtemény Spanyolországban, a XIV. századtól a XXI. századig őriz képzőművészeti alkotásokat, köztük olyan művészektől, mint El Greco, Zurbarán, Goya, Picasso, Dalí, Miró, Murillo, Rubens. Ezen a nyáron az időszaki kiállítás Marina Abramović munkásságát mutatta be.
Villapanada, San Juan templom
Oviedótól a santiagói katedrális tornyáig az utat bronz, kerámia és festett fésűkagyló-motívum és sárga nyilak jelzik. Asztúria és Galícia számos dologban különbözik, többek között más irányba néznek a kagylók. A Szent Jakab-kagyló a zarándokok ősi, mitikus jelképe, az El Camino metaforája, az isteni Gondviselés szimbóluma, amely végigvezeti őket az úton. A kagyló élei az öt zarándokutat jelölik, amelyek azonban egy közös csúcspontban, Jakab sírjánál, Santiago de Compostelában találkoznak. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok harmadik legfontosabb célpontja, a Szent Jakab-út pedig 1993-tól az UNESCO Világörökség része. A nyolcvanas évek végétől a spanyol turisztikai kormányzat is nagy erőfeszítéseket tett a Camino felélesztésére, sikerrel. Ma már néha olyan az út utolsó száz kilométeres szakasza, ahol az összes út egybefut, mintha a nagykörúton sétálnánk.
Az úton járóknak érdemes kiváltani a zarándokútlevelet, a credencialt, amelybe az út során pecséteket kell gyűjteni szálláshelyeken, templomokban, kápolnákban, zarándokhivatalokban. Hivatalos, municipal zarándokszállások várják az úton lévőket, kollégiumszerű csoportos hálóhelyekkel, emeletes ágyakkal, kedvező árakkal, ahol csak zarándokútlevéllel rendelkezők szállhatnak meg.
Az út végén, Santiagóban, a pecsétek igazolják a megtett utat, ami alapján kiállítják a névre szóló hivatalos igazolást, a compostelát. A compostela kiváltásának lehetősége a kora középkortól napjainkig élő hagyomány. Ma a pecsétek átvizsgálása mellett QR-kódos kérdőíven és személyesen is megkérdeznek a motivációkról, kézzel írják bele az oklevélbe a zarándok nevét, és nekem különösen jólesett a hivatalnok személyre szóló barátságos gratulációja is.
Az elmúlt húsz év során a Szent Jakab-út divatba jött, a zarándoklat a reneszánszát éli, nemcsak vallási okokból, hanem sokan önismereti célokkal is elindulnak. Így vagy úgy, a hosszú séta megtétele, önmagunk legyőzése életre szóló élmény, amely megváltoztathatja az embert. Megszokott kényelmükből kilépve találkozhatunk igazi önmagunkkal, megtalálhatjuk a választ régóta kínzó kérdéseinkre, vagy meghozhatunk egy régóta halogatott döntést.
Az út végére mindannyiunknak van válasza arra, miért jött ide, erről azonban majd a következő részben mesélek.
Buen Camino! (cikkünk folytatódik itt)