Baranya megyében, Pécstől alig huszonöt kilométerre a nehéz sorsú, de páratlan lehetőségekkel is kecsegtető Ormánságban, Kisasszonyfa községben járunk. Már a település neve is gyönyörű! A Kisasszonyfa – etimológiája szerint – a középkori Kisasszonyfalva rövidülése. Több hasonló végződésű településnévvel találkozhatunk a régióban, gondoljunk csak Boldogasszonyfára. A falu egyébként Kisboldogasszony tiszteletére felszentelt római katolikus templommal és egy szecessziós elemeket őrző kastéllyal is büszkélkedik, bár egyik sem rendelkezik olyan építészeti és történeti értékkel, amely miatt műemléki védettséget élvezne.

A település egyetlen műemléke az egykori uradalomhoz tartozó magtár, amely 2009-ben kapott védelmet. Több évtizede üresen áll, de szerkezetének kvalitásai, belső tereinek többsége a mai napig csodálatra méltón idézi a XIX. századot. Akárcsak az ország különböző vidékein álló, nem egy hasonló magtár, ez is mindenképpen érdemes a megőrzésre és a további hasznosításra. Ehhez azonban fel kellene újítani a leromlott és sok helyen károsodott házat.

Valaha a Batthyány család birtokaihoz tartozott a vidék. Az épület a főút menti telek hátsó traktusában, oldalhatáron áll, nagyjából kelet–nyugati tengelybe telepítve, szemben az önkormányzattal. A magtár emeletes, boltozatos, földszinti térszerkezettel, kétszintes tetőtérrel épült. A csehsüvegboltozatot a középtengelyében álló három pillér tartja. A védési anyagból és a közhiteles nyilvántartásból megtudhatjuk, hogy a kutatások szerint 1830 előtt épülhetett, az 1865-ös kataszteri térképen már szerepel. 1910 után Csoszics Sándor vette meg, aki az épülettel átellenben álló, szecessziós elemeket is tartalmazó kastélyépületet emeltette még az első világháború kitörése előtt. Az államosítás ezt az épületet is a termelőszövetkezet birtokába adta. A rendszerváltozás óta a magtár üresen várja új feladatát.

Az épület már a védelem kimondásakor sem volt túlzottan jó állapotban, állaga az utóbbi tizenhárom évben pedig csak tovább romlott.

Műemlékes matematika szerint, ha egyszer megindul az állagromlás, akkor az az évek múltával exponenciálisan felgyorsul.

Akárcsak a rendbetételéhez szükséges összeg. Ennek fényében a védés tulajdonképpen a huszonnegyedik órában született meg, ennek híján könnyen lehet, hogy ma már csak fotókról ismernénk az épületet. A védetté nyilvánítás célja a XIX. század első harmadában klasszicista stílusban épült, a Batthyány-uradalom részét képező magtár építészeti értékeinek megőrzése, olvasható a védési rendeletben.

Hogy ezek a kitételek teljesülnek-e, ahhoz feltétlenül szükséges a rendszeres műemléki revízió, amely egyrészt segít feltérképezni a jövő leendő műemlékeit, és naprakész körképet ad a műemlékállomány fizikai állapotáról. Bár mára már kikerült az örökségvédelmi törvényből, hogy ötévente minden műemléket felül kell vizsgálni, mégis bizonyos népi építészeti emlékeknél vagy elhanyagolt műemlékeknél az évenkénti műemléki felügyelet is szükséges lehet.

A megyét érintő szisztematikus műemléki felülvizsgálat során szembesültünk az épület áldatlan állapotával: hiányzó ablakok, lezáratlan ajtók, helyenként hiányos héjazat és az ázás miatt leomló oromfal. A műemléki érték pusztulásának dokumentálása jelen esetben kevés, valamit tenni kell. Általánosságban a tulajdonos viseli a jó karbantartási kötelezettség terheit, de egy kicsiny önkormányzattól nem várható el, hogy pályázati támogatás híján saját forrásból megoldást találjon. Mi a műemlék-felügyelő teendője az adott helyzetben? Pénzt adni nem tud, legfeljebb ötletet és hatósági kötelezést, amivel nem biztos, hogy sokra megy a tulajdonos.

Ebben az esetben ezért a kis lépések módszerét választottuk a hatósági eljárás során. Helyszíni szemlénk idején találkoztunk és tárgyaltunk a helyi polgármesterrel, és nem kértünk olyat, amit egy éven belül relatíve kevés pénzből ne lehetne teljesíteni: az épület beázásmentesítésére, lezárására köteleztük a tulajdonost. A hiányzó héjazati tetőfelületek ideiglenes letakarása a legégetőbb feladat, hiszen, ha nem ázik az épület föntről és alulról, akkor nagyban megnöveljük az élettartamát.

A csehsüvegboltozatos belső tér végső pusztulása ma még visszafordítható
 
Bár számos, műemlékekre – kastélyokra, várakra, népi épületekre – vonatkozó pályázati lehetőség született az elmúlt években, a mezőgazdasági emlékek azonban ezekből kimaradtak. Pedig szükség lenne rá, hiszen finoman szólva még a műemléki védelem alatt álló magtárak állapota sem kielégítő, ugyanakkor történeti értékük nagy, mi több, hasznosításuk, új funkcióval való felruházásuk is lehetséges. Van jó példa a hasznosításra: Bóly városában könyvtár és múzeum működik az épület falai között, de a legtöbb esetben a magtárak üresen állnak, új életre várva.

A falu vezetőjével együtt kezdtünk el gondolkodni a lehetőségekről, az új funkcióról. Műemléki szempontból aligha előremutató, hogy az épület oldalában jelenleg mindenféle, gyenge minőséget képviselő könnyűszerkezetes tárolóépítmény létesült. Az egykori magtár s földszinti boltozatos tere jó állapotban ezek funkcióját átvehetné, így a silány melléképületekre nem lenne szükség. A magtár Kisasszonyfa históriájának fontos kordokumentuma, építészeti lenyomata, nem szabad eltűnnie. Valószínűleg nem lehet minden kisközségben helytörténeti gyűjteményt létrehozni, de akár tároló, akár közösségi tér kialakítása hosszabb távon biztosíthatja az átmenetileg használaton kívül került, de építészetileg és történetileg értékes épületek megőrzését a következő generációnak.

 

Borítókép: A szebb napokat látott és jobb időkre váró kisasszonyfai magtár a közútról nézve. Fotók: Szigetvári Krisztián