Aventino – Piazza Cavalieri di Malta, avagy a máltai gavallérok piaca. Ez volt a postacímem huszonhat évig, amíg Rómában laktam. Ez a postacíme a bencések római központjának, a Pápai Szent Anzelm Egyetemnek és Kollégiumnak, egyben a bencés prímás apát székhelyének. A bencések első monostora Montecassinóban van, de annyira elterjedtek, hogy az Apostoli Szentszék, nevezetesen
XIII. Leó pápa létrehozta a Bencés Konföderációt, az Aventinuson pedig felépíttette székhelyét.
1893 óta ott van tehát a bencés prímás apátság. Itt ízlelgettem az olasz szavakat és azok magyar megfelelőit: Piazza: tér és piac. Cavalieri: lovag és gavallér. Máltai gavallérok/lovagok piaca/tere. Merthogy itt van a Szuverén Máltai Lovagrend székhelye is, meg az Egyiptomi Arab Köztársaság Szentszéki Nagykövetsége. Sokáig kiváló parkoló lett volna, ha a katonák engedik.
A Szuverén Máltai Lovagrend székhelye (a szerző fotója)
Az egyiptomi nagykövetséget azonban éjjel-nappal őrizni kellett, ezért csak az utóbbi tíz esztendőben adták át a parkoló kocsiknak és a lyukon („buco” ejtsd: „buko”) a Szent Pétert nézegető turistáknak.
Ha egy amerikainak csak huszonnégy órája van Rómában, akár éjjel, akár nappal, idehozzák, hogy a lyukon keresztül megnézze a Szent Péter-bazilika kupoláját.
A máltaiak kertkapujának kulcslyukán keresztül lehet látni a San Pietrót! Hosszú sorban állnak a turisták, éjjel is, nappal is.
A nevezetes kapu (Wikipedia)
Kicsivel arrébb ott a Sant’Alessio. Magyarul: Szent Elek és Bonifác-bazilika és kolostor. Rómában minden ilyen bazilikának története van. Úgy másfélezer éves története. Ennek is régi a története. Szent Elek vagy Alexiosz a görög keresztények Odüsszeusza volt. Annyira szent volt, hogy nászéjszakáján otthagyta menyasszonyát –
nem szerelemből házasodtak, hanem vagyon ment a vagyonhoz, nem is akármilyen, de Alexiosz nem élt a családi paktummal, inkább az égi dolgokat kereste.
A nászágy helyett a Szentföldre indult zarándokolni. Egész életében zarándokolt, gyalogszerrel. Majd egyszer szülővárosában egy öreg koldust találtak. Beinvitálták – saját házának lépcsője alatt élt, nemsokára bekövetkező haláláig. Csak amikor megmosták a holttestét, ismerték fel egy sebhelyről, hogy ő a ház egykorvolt ura.
Életszentség? Az ókori világ annak tartotta. Mi pedig
tiszteljük az ókori világ szentjeit és elfogadjuk: az égi dolgok előbbre volnának, mint a földi dolgok.
Lehet, hogy ma másképpen, de lehet, hogy így is jó. Ez a történet annyira elterjedt, hogy van, aki meggyőződéssel hirdeti: nem a Szentföldre, hanem Szicíliába zarándokolt. Miért éppen Szicíliába? Mert az a legtávolabbi olasz hely, amit ismer… Alexiosz szent lépcsője, a szent szobrával együtt sokáig Damaszkuszban volt, majd a damaszkuszi melkita érsekkel együtt bemenekült Rómába a győztes szeldzsuk törökök elől, akikkel a keresztesek sok száz évig harcoltak. Ma is ott látható a szent lépcső és Alexiosz szobra. Sokan ezért keresik fel ezt a templomot.
A szent lépcső a Szent Elek és Bonifác-bazilikában (Wikipedia)
Mi magyarok, mi csehek, mi szlovákok, mi lengyelek, másért zarándokolunk oda. Itt volt ugyanis Prága második püspökének, Szent Adalbertnek – akinek Vojtech/Wojciech a szláv, Béla a magyar neve – bencés kolostora.
Prága második püspöke itt lett bencés novícius.
Majd amikor a mainzi érsek, Willigis, a pápán keresztül kieszközölte, hogy visszatérjen székhelyére, innen indult társaival együtt Prágába, ahol megalapította Brevnov bencés monostorát.
A bencés Szent Anzelm-templom (a szerző felvétele)
Innen neki is, társainak is újra menekülniük kellett, így lett belőle vértanú a lengyel–porosz határon és Lengyelország első patrónusa. És így lettek Magyarországon az első érsekek és püspökök, valamint
így alapították Pannonhalma, Bakonybél, Zalavár ősi monostorát
. A Szent Márton-tiszteletet Rómából, Montecassinóból hozták. A Sant’Alessio hosszú ideig nem volt bencés, hanem Szent Jeromos rendjének volt római kolostora. Majd a Szomaszki rendé lett. Egyiket sem ismerjük hazánkban. Rómában sok olyan szerzetesrend él, amelyek nincsenek jelen hazánk történetében.
A bencések azonban nem haltak ki az Aventinuson, hiszen a jogfolytonosság a cluny-i apátság római perjelsége, szállást nyújtó háza volt, a Santa Maria del Priorato, amelynek épületét a XVI. századból a Johanniták kapták meg a pápaságtól. 1900 óta pedig ott van a Sant’Anselmo.
A Szent Anzelm-templom (a szerző fotója)
A Johanniták ma evangélikus lovagrend szerte Németországban, de utódjaik, a máltaiak továbbra is katolikus lovagrend. Nevüket Málta szigetéről kapták, ahova a török elől menekültek, és amelyet hosszabb háborúságokat követően, a XVI. században kellett feladniuk. Ebben az épületben van a máltaiak szentszéki nagykövetsége, hosszabb ideig magyar nagykövettel, örökítsük meg a nevét: Kállay Kristóf, édesapja miniszterelnök volt a második világháború idején. Neki mennie kellett. A FAO-nál, az élelmezésüggyel foglalkozó ENSZ-hivatalnál dolgozott.
A Szent Szabina Bazilika (Wikipedia)
Az Aventinuson a következő ősi bazilika a Santa Sabina. V. századi építés, két oldalt tizenkét-tizenkét oszlop, nem akármi, nem is hat-hat. Merthogy az egyház Szent Pál szerint apostolokra és prófétákra épült. Amire épül, az a szikla: Krisztus. Itt tizenkét-tizenkét oszlop van, annak idején tehát igen tehetős volt a mecénás, aki felépíttette. Jelenleg
a Domonkos-rend nagymestere lakik itt, a hozzárendelt kolostorban. Ez már a harmadik szerzetesi elöljáró, aki az Aventinus egyik sarkán lakik.
Egy domb, három legnagyobb szerzetesi elöljáró. Nem akármi…
Az Aventino távolról (a szerző felvétele)
A Santa Sabina mellett van a narancskert – két bejárattal. Májusban érdemes arrafelé sétálni. Onnan a legszebb a kilátás a Palatinus felé, amely valamikor a császárok palotája volt, ma romjaiban is impozáns. Előtte nagy gödör: a Circo Massimo. Itt voltak valaha a quagrida-versenyek és más impozáns játékok. Itt volt a főünnepség, amikor a Roma focicsapata megnyerte az első helyet Itáliában. Azóta nem szeretem, ha a Roma nyer, mert akkor nyolc napig nem lehet aludni. Mindig azt halljuk: „siamo noi, siamo noi, siamo noi Campioni d’Italia” – mi vagyunk, mi vagyunk, mi vagyunk Itália bajnokai.
Ezt hallgattam egy héten át minden éjjel a júniusi hőségben. Be kellett csukni az ablakot, ha aludni akartam. Itt, a Campo Massimon hatalmas tribünt építettek és neves sztárok énekeltek, ünnepeltek, és a gödörben ott volt majd nyolcszázezer ünneplő ember. Mindezt közvetítette a tévé.
Ha a Lazio győz, akkor csak egy éjszaka nem lehet aludni. Azóta én a Juventusnak drukkolok,
mert ha ő győz, akkor a torinóiak ünnepelnek, a rómaiak gyászolnak, én pedig tudok aludni…
Az Aventinus közepén van a Tempio di Diana, a Diana-templom tere, itt a ciszterciek generális háza. Idejártam Zakar Ferenc Polikárp generális apát úrhoz, aki később zirci főapát lett.
A Kis-Aventinus a szomszéd domb, ahova pedig a Triznya-kocsmába jártam át.
A festő Triznya Mátyás és Szőnyi Zsuzsa itt várták a római magyarokat szombat esténként jó szóra, egy pasztára és más finomságokra. Ez volt a római magyarok szalonja,
itt lehetett találkozni rómaiakkal, magyarországi ösztöndíjasokkal és a Vatikáni Rádió szerkesztőjével, Szabó Ferenc jezsuita atyával, valamint a Katolikus Szemle szerkesztőjével, Békés Gellérttel. Itt tanultam meg Kada Lajos érsek úrtól, hogy az egyház 23 órakor fölkel és eltávozik. Ezt betartottam, mert másnap korán kellett kelni a zsolozsmára.
Az Aventinus csoda hely. Itt hosszabb időt is el lehet tölteni, s rá kell szánni az időt a felkészülésre is, mert itt évezredek elevenednek meg. De itt pulzál ma is az élet, körülöleli Róma városa, egyik oldalon villamos és csuklós gyorsbusz közlekedik, a másik a Tiberis/Tevere partján rohangál, a harmadik a Circo Massimo felől zárja a háromszöget, a negyedik oldalán pedig a FAO-tól a Piramisig megy a forgalom. Időnként ott, a metróállomáson,
a tér túlsó oldalán gyülekeznek a szocialisták tüntetői és indulnak meg a belváros elfoglalására.
Ilyenkor ismét csak hangos csatakiáltásokat hallok.
Tanti auguri dalla Collina degli Auguri.
Nyitókép: A Szent Péter Bazilika a máltaiak kertkapujának kulcslyukán keresztül (Wikipedia)
