Az elmúlt évszázad során a nacionalista román állam gazdasági fojtogatással, állami erőszakkal és jogi csűrcsavarással számos alkalommal próbálta felszámolni Marosvásárhely második legrégebbi oktatási központját, a jezsuiták által 1702-ben alapított, ma II. Rákóczi Ferenc nevét viselő Római Katolikus Teológiai Líceumot.
Trianon után a román impérium eltűrte a létezését, csak éppen anyagi alapját húzta ki alóla, kisajátítva az iskolafenntartást szolgáló egyházi földbirtokokat.
A marosvásárhelyi magyar közösség és az öregdiákok támogatásával azonban tovább működhetett. A berendezkedő román kommunista kormány 1948-ban hatalmi szóval megszüntette, Klastrom utcai államosított épületébe a magyar leánylíceumot költöztetve. 1962-től román osztályokat is indítottak, és az iskola Unirea (az Erdély elfoglalására emlékeztető Egyesülés) néven működött tovább.
Tamási Zsolt, a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója korábban arra emlékeztet, hogy a rendszerváltás után még fele-fele arányban magyar és román osztályokkal működő líceum idővel szinte teljesen elrománosodott, a magyar osztályok száma évről évre csökkent, s ezzel párhuzamosan az iskola falairól fokozatosan eltűntek a magyar feliratok.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye és a helyi plébánia kérelmére az épületeket 2004 szeptemberében visszaszolgáltatták az egyháznak. Mihelyt a tulajdonjogot visszaállító kormányrendelet a közlönyben megjelent, Dorin Florea, a magyarellenességéről híres
vásárhelyi polgármester a város nevében bíróságon megtámadta a restitúciót, arra hivatkozva, hogy az iskolát egykor működtető Státus nem egyházi, hanem állami intézmény volt.
A több évig elhúzódó per végén 2008-ban a Legfelsőbb Bíróság jogerős határozatban kimondta a polgármester keresetének megalapozatlanságát. Az egyház az ingatlanokat bérbe adta a polgármesteri hivatalnak, s azokban mindmáig az Unirea működik. A 2015-ben újjáalakult Római Katolikus Teológiai Líceum a volt kollégium épületébe költözött.
A katolikus líceum átvette az Unireában még megmaradt magyar osztályokat, s az ennek kapcsán a polgármesteri hivatal, illetve az Unirea líceum, valamint az Erdélyi Római Katolikus Státus (egyházmegyei tanács) között született szerződések arról rendelkeztek, hogy a magyar osztályok által használt osztálytermek is a teológiai líceumhoz kerülnek. A román gimnázium igazgatósága később mégis vitatta a termek két intézmény közötti elosztását, s ennek kapcsán a helyi román sajtó hangulatot keltett a magyar intézmény ellen.
A román nacionalizmus állami és civil szervezetei összehangolt támadást indítottak az újjáalapított intézmény ellen.
A megyei prefektúra (kormányhivatal) megtámadta az intézmény alapításáról szóló 2015-ös tanfelügyelőségi határozatot, a vitatható módszereiről és politikai célzatú eljárásairól elhíresült Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) marosvásárhelyi irodája pedig eljárást indított a főtanfelügyelő és az iskolaigazgató ellen, azt vizsgálva, hogy jogszerűen szolgáltatta-e vissza az állam a római katolikus egyháznak az iskolaépületet. Dan Tanasă, a magyar nyelv- és jelképhasználat miatt perek tömegeit indító Méltóságért Európában Polgári Egyesület nevében tett feljelentésében azt állította, hogy az épületet úgy szolgáltatták vissza a gyulafehérvári érsekségnek, hogy az korábban soha nem volt annak tulajdonában.
Tamási Zsolt igazgató a minden történelmi alapot nélkülöző vádakat visszautasítva elmondta, hogy az iskolaépületet 1903 és 1905 között, a mellette álló diákotthont 1908-ban építtette az egyház, és az 1948-as államosításig a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium működött bennük. Mindezt hiteles okiratokkal tudják bizonyítani.
Az igazgató felhívta a figyelmet, hogy
a DNA megkérdőjelezte a Legfelsőbb Bíróságnak Florea feljelentése nyomán az ügyben korábban hozott jogerős határozatát is, amire egy ügyészségnek nem lehet hatásköre. „Ha pedig mégis, akkor a törvényességnek végképp befellegzett Romániában.”
Tamási szerint a DNA-dosszié, a tanterem-hisztéria, Florea korábbi feljelentése mind-mind ugyanazoknak a nacionalista köröknek az összehangolt támadása, amelyek nem tudják elfogadni a történelmi igazságtételt.
A román nacionalista szervezetek által indított perek eredményeként végül 2017 augusztusában a helyi táblabíróság – a kommunisták után – másodízben is feloszlatta az iskolát. Az erdélyi magyar egyházak szolidaritásukat fejezték ki a líceum közösségével, s vezetőik részt vettek a többezres tiltakozó megmozduláson, melyet a Római Katolikus Státus Alapítvány szervezett az iskola védelmében.
Miután a magyar kormány a líceum státusának megszűnése miatt 2017 szeptemberében vétót emelt Románia OECD-csatlakozása ellen, a helyzet orvoslására 2018-ban megállapodás született a magyar és a román kormány között, és egy minisztériumi rendelet alapján újraalakulhatott a teológiai líceum. Román szélsőséges csoportok azonban ismét megtámadták a határozatot, aminek eredményeként 2019 novemberében a marosvásárhelyi bíróság alapfokon érvénytelenítette azt,
a bukaresti Legfelsőbb Bíróság pedig a napokban jogerőre emelte a döntést, így újból bezárásra ítélte a tanintézményt.
Novák Csaba Zoltán szenátor az ügy hátteréről elmondta: a kormány korábban egy sürgősségi kormányrendeletben szabályozta az iskolák alapításának kereteit, az oktatásügyi minisztérium pedig ennek felhatalmazása alapján minisztériumi rendelettel adta ki az iskola működési engedélyét. Ezt támadta meg a bíróságon a Népi Mozgalom Párt és Tanasă egyesülete, valamint a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium és annak szülői bizottsága.
A szóban forgó kormányrendelet jegyében hozták létre a temesvári ortodox felekezeti iskolát is, amelynek létét azonban senki nem kérdőjelezte meg. Tamási Zsolt kérte is, hogy hívják be a perbe a temesváriakat is, de ezt nem tették meg. Novák szerint ebből is látszik, hogy a perelők nem egy esetleg rosszul kivitelezett adminisztratív döntés hiányosságaira akarták felhívni a figyelmet, hanem
meg akarták akadályozni a vásárhelyi magyar iskola létrejöttét. A szándék és a kettős mérce egyértelmű.
Tamási Zsolt szerint az elsőfokú döntésnél a marosvásárhelyi bíróság túllépte a hatáskörét. Egy bíróságnak nem dolga, hogy egy hatályos kormányrendeletről kimondja, hogy az szerinte jogellenes. Ezt le is írták a fellebbezésben, és Tamási meg volt győződve róla, hogy a Legfelsőbb Bíróság majd jogszerű döntést fog hozni. Ehhez képest megerősítette az elsőfokú döntést.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, román miniszterelnök-helyettes felháborítónak tartja azt, hogy Marosvásárhelyen két-három évente újra kell kezdeni a helyi közösség által igényelt iskola létrehozását. „Olyan nincs, hogy ez az iskola ne létezzen. Teljesen mindegy, hogy kit zavar, kit bosszant.” Mihelyt megjelenik a Legfelsőbb Bíróság indoklása, kormányhatározattal vagy újabb miniszteri rendelettel továbbviszik az iskolát.
„Ha a kormány, a miniszter nem alapíthat iskolát, akkor ki? Ez az iskola a helyi közösséget, a nevelést szolgálja, és a marosvásárhelyi iskola létezni fog”
– jelentette ki.
Novák szerint az élet egyelőre a megszokott mederben folyik tovább, s nagyon reméli, hogy a döntés alapján a minisztérium nem fogja tanév közben bezárni az intézményt. Közben már a következő lépésen gondolkodnak; akár az önkormányzat is, amelynek élén immár Soós Zoltán személyében magyar polgármester áll, létrehozhat iskolát, de a sürgősségi kormányrendelet, a minisztériumi rendelet is többféle módot ad a megoldásra. Tamási Zsolt, a líceum igazgatója lapunknak elmondta, hogy a magyar polgármester ezt az iskolát fontosnak tartja, s már a bírósági döntést követő napon nyilatkozatban erősítette meg, hogy az újraindulását támogatja.
