A Trump-kormányzat hónapok óta felhozza ezt a dél-afrikai kormányzattal szemben, de az állítás különböző változatokban széles körben elterjedt. Dél-Afrikában egyetlen politikai párt, köztük az afrikandereket, ismertebb nevükön búrokat, a németalföldi telepesek leszármazottait és más fehér csoportokat képviselő mozgalom sem állít ilyet. Februárban a dél-afrikai legfelsőbb bíróság is kimondta, hogy a fehérek elleni népirtás „nyilvánvalóan a képzelet műve, nincs valóságalapja”.

Sok fehér dél-afrikait vagy fehér gazdát ölnek meg?

Dél-Afrikában az erőszakos bűncselekmények száma nagy, évi huszonhétezret tartanak nyilván. Az áldozatok messze legnagyobb számban a fekete fiatalemberek közül kerülnek ki, akik jellemzően nyomornegyedekben tengődnek. Az áldozatoknak csupán egy százalékát teszik a fehér gazdák. A legnagyobbrészt afrikanderekből álló Dél-afrikai Transvaal Mezőgazdasági Szövetség szerint tavaly harminckét gazda volt gyilkosság áldozata, 2023-ban ötven, 2022-ben negyvenhárom.

Elkobozzák-e a fehérek földjét?

1994, azaz az apartheid-rendszer vége óta nem történtek földelkobzások, vagyis nem volt földreform, földosztás. Ramaphosa elnök maga is szorgalmazta azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a földbirtoklás aránytalanságait kezelendő kártalanítás nélkül vegyenek el földeket, ha azt a közérdek, például ugaron hagyás indokolja. Az ilyen határozat bíróság előtt megtámadható.

Kik a dél-afrikai földtulajdonosok?

A dél-afrikai földek több mint hetven százaléka fehérek tulajdonában van. A fehérek a lakosság hét százalékát teszik ki. Az apartheidrendszer tiltotta a feketék földtulajdonát. A 2,7 millió afrikander a legnagyobb fehér kisebbségi csoport az összesen hatvankétmilliós országban. Nyelvük, az afrikaans hivatalos, széles körben használják. Afrikanderek vezették az apartheidrendszert, amíg véget nem ért 1994-ben.

Eddig a Times-cikk, amely itt olvasható.

A Fehér Házban bemutatott videón Julius Malema, a szélsőséges, a Gazdasági Szabadságharcosok nevű párt vezetője, mint a Times is említi, fújja a hírhedett, „Lődd a búrt, öld a gazdát” szövegű dalt, amely még az apartheidkorszakra megy vissza. 2010-ben a bíróság gyűlöletbeszéddé nyilvánította, de 2022-ben visszavonta ezt az ítéletet, mondván, fontos része az ország történetének, és helytelen szó szerint értelmezni. A politikai erőszak hirdetése és alkalmazása szerepet játszott az Afrikai Nemzeti Kongresszus történetében. Egyéb támogatás mellett fegyvert és kiképzést kapott a Szovjetuniótól, sokak szerint erre megy vissza a mostani jó kapcsolat a putyini Oroszországgal.

A tavalyi választások eredményeként a harminc éve hatalmon lévő Kongresszus kénytelen volt koalíciót kötni polgári-demokrata pártokkal, amit a kibontakozás lehetőségének értelmeztek széles körben (lásd erről cikkünket itt).

Megkérdeztük az eseményről, a helyzetről Budapesten élő dél-afrikai ismerősünket, aki nem különösebben érdeklődik a politika iránt. A fehér házi akciót szégyenteljesnek mondta, de azon is fennakadt, hogy az említett dal éneklésétől Ramaphosa nem határolódott el. Ő maga elhagyta hazáját, mert nőként nem tudta volna elképzelni, hogy ott alapítson családot. A közbiztonság elviselhetetlen a felső középosztályi „buborékon” kívül. De ez leginkább a szélsőséges társadalmi különbségekből fakad, ahogy a fehérellenesség általában. A felsőoktatásban erős pozitív diszkrimináció érvényesül. Családjának számos tagja az átható félelem miatt elhagyta az országot, bár sokan ragaszkodnak hazájukhoz, nem riadnak vissza a nyilvánvaló nehézségektől. Azt fonáknak tartja, hogy jómódú dél-afrikai fehérek „menedéket” kapjanak az Egyesült Államokban. A Kongresszust nagyon korruptnak, de a koalíciós kormányt örvendetes fejleménynek gondolja.

Nyitókép: A Fehér Kereszt Emlékmű vagy Meggyilkolt Gazdák Emlékműve (Plaasmoordemonument) egy dél-afrikai magánbirtokon, jól látható helyen 2014-ben (forrás: Wikimedia)