A Levéltári Közlemények 2021–2022-ben megjelent (2019) 90. és 92. évfolyamában vatikáni iratok alapján két dolgozatot tett közzé a bencés történész, jelezve, hogy több Mindszenty-levelet lehet találni egy helyen az államtitkársági levéltárban, mint azt a korábbi magyar kutatók feltételezték.

A 90. évfolyamban Mindszenty József XII. Piusz pápához intézett levelei és az arra adott válaszok alapján mutatja be a hercegprímás küzdelmét a joghatóság változásának késleltetéséért az Esztergomi Főegyházmegye Dunától északra fekvő, ismét csehszlovák államterületen.

Mindszenty levelei, miután a pápa elolvasta azokat, illetékességből a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjához kerültek, melynek egyik titkára 1961-ig Domenico Tardini volt. Az 1814-től 1967-ig fennállt kongregáció olyan esetekkel foglalkozott, amelyekben az egyházi ügyek világi (állami) törvényekkel álltak kapcsolatban; egyszerűbben szólva: az egyes államok egyházpolitikáját érintő kérdésekkel.

Három héttel esztergomi beiktatása után, 1945. október 22-én értesítette Mindszentyt Hanzlik János helynök, hogy megszűnt a joghatósága, mert az ismét csehszlovák államterületté vált terület Pável Jantausch c. püspök, a prágai nuncius által kinevezett nagyszombati apostoli kormányzó jurisdictiója alá került.

Joggal nehezményezte Mindszenty a prágai nuncius eljárását, hiszen őt nem is értesítették. „És miért ez a nagy sietség?” – tette fel a kérdést. Újabb, decemberi levelében a főpásztor azt kérte, hogy a pápa helyezze hatályon kívül a prágai nunciusnak a csehszlovák fél által sürgetett intézkedését. Most is a magyar érdeket érintő korábbi példára hivatkozott. 1941-ben a bácskai területre vonatkozó jurisdictiónak a magyar fél számára történő visszaminősítése nem ment ilyen sietséggel, holott szinte színmagyar területről volt szó. A most szóban forgó területen 1 cseh, 453 szlovák lakik, a többi lakos mind magyar, 700 ezer.

A következő Mindszenty-levél 1946. április 11-én az egyházmegyék szétszakításának terve ellen emel szót. „A magyar nép bizalommal, térden állva kéri a halasztást a jurisdictio kérdésében.” Mindszenty felkészülten, statisztikai adatok birtokában érvel. A néppel azonos nyelvű papságért is. A válasz helyett feljegyzés: „Ad acta.” A levelek számából láthatjuk, milyen nagy munkabírása volt. Irodai munkatársai sokszor éjszakába nyúlóan végezték sürgető feladataikat.

Kétségtelen, hogy a szovjet tankokra épülő hatalmával a kommunista párt által irányított magyar koalíciós kormány nem, egyedül Mindszenty bíboros hercegprímás emelt szót a magyar érdekek védelmében.

Azt akarta elérni, hogy a nagy erkölcsi tekintéllyel rendelkező pápa segítsen a megszállt, ismét megcsonkított országon.

A politikai körülmények miatt a csehszlovák állam által visszavett területen természetesen pápai, egyházi közbelépés nem járhatott volna sikerrel.

Mindszenty hiábavaló segélykiáltásai után, 1947. augusztus 27-én kelt levelében lemondását helyezte kilátásba.

Ez azt is megerősíti, mennyire tekintette prímási hivatalából következő kötelességének az ország lakosainak és területének védelmét. Leveleiből úgy tűnik, mintha a pápától a trianoni békeszerződés érvénytelenítését várná. Prímási tisztét – mely egyedül nálunk nemcsak cím – Mindszenty a történelmi Magyarország területére vonatkozóan értelmezte, míg a Szentszék a tényleges magyar államterületre.

Ami Mindszenty lemondással „fenyegetését” illeti, válaszában Tardini, talán a pápa megbízásából, helytállásra buzdította.

A Levéltári Közlemények 2022-ben megjelent (2019) 92. évfolyamában tette közzé Somorjai Ádám következő tanulmányát, Mindszenty hercegprímás a csehszlovákiai magyarság védelmében. 1945–1948 címmel, ugyancsak vatikáni iratok alapján.

A csehszlovákiai magyarellenes intézkedések ügyében a pápához, XII. Piuszhoz intézett levelek egyikében határkorrekció végrehajtását javasolta Mindszenty.

„Sötét félelmekkel gyötörve könyörgök az Apostoli Székhez, hogy legnagyobb tekintélyével fellépve segítse és védelmezze Magyarországot, amely ezer éven át a kereszténység védőbástyája volt.”

A csehszlovák hatóságok cseh és morva területekre történt embertelen deportálási akciója

után a terjedő hazai szegénység ismertetésére tér rá. Az angol és amerikai követeket és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot is tájékoztatja a „német fasisztákhoz hasonló csehszlovák jogsértésekről”. A csehszlovák püspökök azonban közlik a Szentszékkel, hogy kiálltak a kisebbségek mellett. A Mindszentynek írt szentszéki válaszlevelek természetesen nem térnek ki a békeszerződések feltételeire, hiszen az egyház nem illetékes abban, meg sem hívták a békekonferenciára.

Mindszenty második római útjára, a bíborosi kalap átvételére a magyar kormány nem akart útlevelet adni neki.

Kárpátalja szovjet bekebelezésével a bolsevizmus egyre közelebb kerül Magyarországhoz.

Sir d’Arcy Osborne szentszéki brit követ Tardininek szóló bizalmas levelében úgy véli: „Mindszenty messzire megy abban, hogy beleviszi saját magát és az egyházat a politikába.”

Pedig a deportált magyarok lelki ellátása nem politikai téma.

Talán valamelyik józan tanácsadó javasolta az egyházi, lelkipásztori szempont előtérbe helyezését?

Somorjai Ádám munkássága is bizonyítja, milyen fontos a vatikáni levéltári kutatás, ezen azonban nem csupán az általánosan ismert Titkos, újabban Apostoli Levéltár értendő, hanem az Államtitkárság Történeti Levéltárára is.

A vatikáni iratok jelentősen gazdagítják a Mindszenty küzdelmeiről kialakított képünket,

de a szerző rávilágít arra is, hogy még a külügyminisztériumi és más levéltári anyagok feltárása tovább alakíthatja majd Mindszenty hercegprímásról és tevékenységéről szerzett eddigi ismereteinket.

Nagy jelentőséggel bír, hogy innen letölthetők a magyar vonatkozású levéltári anyag annotált jelzetei.

Nyitókép: Mindszenty József rákosszentmihályi szobra (Wikimedia Commons)A Vatikáni Apostoli Levéltár (Wikpedia)