A nyugati sajtóban tekintélyelvűnek emlegetett egykori Fülöp-szigeteki elnök, Rodrigo Duterte nagy érdemének tartjuk, hogy síkra szállt a gyermekek védelme érdekében. Egy évvel ezelőtt írta alá azt az új törvényt, amely egy korábbi módosításával
tizenhat évre emelte a szexuális beleegyezési korhatárt.
Az egyébként katolikus többségű országban létezett a világ egyik legalacsonyabb beleegyezési korhatára, mely már tizenkét éves korú gyermekkel is megengedte a szexuális érintkezést, ha az kölcsönös beleegyezés alapján történt.
A Duterte elnök által aláírt törvény már tiltja a tizenhat éven aluli személlyel folytatott nemi kapcsolatot, ami negyven évi börtönnel is büntethető. Ez alól kivételt képeznek a tinédzser párok, amennyiben korkülönbségük nem haladja meg a három évet, és egymás beleegyezését bírják. Ez a sweetheart clause, amelynek magyar fordítása talán „szerelmesek záradéka” lehet. Ám ha az áldozat tizenhárom évesnél fiatalabb, az a helyzettől függetlenül nemi erőszaknak minősül.
A vádlottakat a továbbiakban
nem mentesíti a „megbocsátó házasság”, amely korábban lehetővé tette a szexuális bűnelkövetők felmentését, ha az áldozat beleegyezett a házasságba.
Az új törvény szerint minden felnőtt elkövető, az áldozat nemétől függetlenül, életfogytiglani börtönbüntetést kaphat. Korábban a fiúk elleni nemi erőszakért csak hat-tizenkét év volt a büntetés, a lányok elleni szexuális bűncselekményeket elkövetők azonban életfogytiglani börtönbüntetést kaphattak.
Az utóbbi évtizedekben a Fülöp-szigetek a pedofilok paradicsomaként vált hírhedtté.
A régi, alacsony korhatár a helyi elkövetők felmentése mellett külföldi pedofilokat is idevonzott.
Nemcsak szexturistákként jártak ide, hanem az interneten keresztül is rendeltek olyan szexuális szolgálatásokat, amelyekben gyermekek szerepeltek. Kihasználták az alacsony korhatárt, mely egyes elemzők szerint a helybelieket kívánta „kompenzálni” azért, mert a mélyen vallásos országban (ma sem) megengedett az abortusz és nincs válás. Más elemzők szerint régebben azért szabtak meg alacsony korhatárt, mert alig létezett szexuális felvilágosítás, illetve mert akkoriban kiküszöbölhetetleneknek tartottak bizonyos túlkapásokat. De már abban az időben is érezhetők voltak a korai nemi életből fakadó gondok.
A házasságon kívül született gyermekeket a nagycsalád ugyan magához vette, de nem tudta azt a gondoskodást nyújtani nekik, mint az igazi szülők. A katolikus családokban szégyen volt a házasságon kívül született gyermek, ez pedig ösztönözte az illegális magzatelhajtást, amelyet az állam nem igazán tudott ellenőrizni. A gyermekek megerőszakolása és szexuális zaklatása is elterjedt volt. Egy 2015-ös, a kormány által támogatott országos tanulmány szerint
minden ötödik tizenhárom-tizenhét éves gyermek megtapasztalt szexuális erőszakot,
és minden huszonötödik gyermeket gyermekkorában erőszakoltak meg.
Egyébként a régi törvény sem volt annyira megengedő, mint vélnénk. Megengedte ugyan a tizenkét-tizennyolc év közöttiekkel folytatott szexuális érintkezést, de azt megrontásnak tekintette, amiért büntetés járt. Egy másik cikkely a tizenkét-tizennyolc év közöttiek megszöktetését beleegyezéses elrablásnak (consented abduction) tartotta, mely büntetendő volt. Voltak kemény pontok, amelyek miatt néha a gyermekeket támogatóknak is nagyon oda kellett figyelniük arra, hogy mit tesznek. Rendszeresen járok egy állami gyermekotthonba, ahol különböző programjaink során szigorúan be kell tartanunk a törvény előírásait.
Filippino gyermekek (képek a Pixabay-ről)
Sokszor gyanútlan külföldi segítők, akik valóban a gyermekek jólétéért dolgoznak, ugyanúgy bajba kerülnek, mint az ideözönlő szexuális ragadozók. A jogban tájékozatlan számára különösen nagy problémákat okozhatott a következő kitétel: „Büntetendő mindenki, akinek társaságában tizenkét (12) éves vagy annál fiatalabb kiskorú tartózkodik, vagy aki nála legalább tíz (10) évvel fiatalabb kiskorúval tartózkodik egyedül.” Akkor is sok félreértés történhetett, ha tudjuk, hogy ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a személyekre, akik „a rokonság negyedik fokán vagy a törvény, a helyi szokások és hagyományok által elismert rokonságban állnak a kiskorúval, vagy társadalmi, erkölcsi vagy jogi kötelezettséget teljesítenek irányában”.
A törvény szerint „gyermekek azok a tizennyolc (18) éven aluli személyek, vagy azok, akik már betöltötték ezt a kort, de nem képesek teljes mértékben gondoskodni magukról, vagy nem képesek megvédeni magukat a bántalmazástól, (…) testi vagy szellemi fogyatékosság vagy más okok miatt”.
Gyermekbántalmazáson nemcsak fizikai (szexuális vagy erőszakos) behatás értendő, hanem pszichológiai és fizikai bántalmazás és elhanyagolás is,
sőt „minden olyan tett vagy szó, amely lealacsonyítja a gyermek, mint emberi lény belső értékét és méltóságát”.
A legelső pontot mi, oktatási intézményekben működő tanárok is éreztük, még az egyetemen is, hiszen elsőéves hallgatóink régebben mindössze tizenhat évesek voltak.
Egyes szülők egy-egy erősebb szóért már perrel fenyegetőztek.
Magyarországon talán furcsa a következő kitétel, de a Fülöp-szigeteken van alapja. Büntetendő „a túléléshez szükséges alapvető szükségletek, például élelem és menedék indokolatlan megvonása, vagy a sérült gyermek azonnali orvosi ellátásának elmulasztása, amely súlyos növekedési és fejlődési károsodást vagy tartós cselekvőképtelenséget vagy halált okoz”.
A gyermekmunka a családban megengedett
