A kifejező Pokol kapuja néven idegenforgalmi látványossággá vált
gigantikus gázfáklyát 1971-ben szovjet olajmérnökök gyújtották meg,
mert a gázlencse boltozatának beomlása után feltörő nagy mennyiségű földgáz elégetése a légkörbe engedésnél biztonságosabb és környezetvédelmi szempontból is kevésbé rossz megoldásnak tűnt.
Azt azonban senki sem gondolta, hogy a tűz évtizedek múltán is tombolni fog; ellenkezőleg,
abban reménykedtek, hogy a gáz utánpótlása hamarosan elapad,
s a lángok maguktól kihunynak.
A lángoló kráter idegenforgalmi látványossággá vált
Utólag a döntés, a napjainkban egyre fontosabb klímavédelem szempontjából is előnyösebb, mint a szén-dioxidnál tizenhétszer erősebb üvegházhatású metán légkörbe engedése, mégis folyamatosan komoly környezetszennyezést okoz, emellett az egyre értékesebbé váló energiahordozó elpazarlása.
Emiatt a türkmén kormány régóta az ipari katasztrófa felszámolására törekszik. A kigyulladt földgázkutak eloltására alkalmazott megoldások (mint a magyar kitörésvédelmi szakemberek által kidolgozott, vadászgépek sugárhajtóművét használó módszer) a kráter méretei miatt nem kecsegtetnek sikerrel, ezért
a türkmén szakemberek a gázutánpótlás megszüntetésére törekszenek.
A legújabb kísérlet keretében a közelben fúrt termelőkúttal sikerült annyi gázt kinyerni, hogy a kráterben érezhetően csökkent a lángok intenzitása.
