A Kara-kum („fekete homok”) sivatag a közép-ázsiai, Türkmenisztán területének 70 százalékát foglalja el, kiterjedése 350 ezer négyzetkm. Népsűrűsége rendkívül alacsony, átlagosan 6,5 négyzetkilométerenként él egy ember. Csapadékban ritka, egyes területein évtizedekig nem esik eső.

Ebben a hatalmas sivatagban, az ország fővárosától, Asgabattól mintegy 260 kilométerre található a darvazai gázkráter. A türkmén média a Kara-kum ragyogása nevet használja, ám a világ ennél jóval hangzatosabb néven, a Pokol kapujaként emlegeti ezt a különleges helyet. A kráter, az „izzó csoda” nem véletlenül vonzza az utazókat, hiszen a 69 méter széles és 30 méter mély lángoló gödör valóban úgy néz ki, mintha a pokol kapuja nyílt volna meg a sivatag közepén.

 

A katlan keletkezését máig rejtély övezi. Anatolij Busmakin türkmén geológus szerint szovjet mérnökök azonosították 1971-ben, s eredetileg jelentős olajmezőnek gondolták, ezért további vizsgálatok céljából fúrótornyot állítottak fel területén. Nem sokkal azután, hogy az előzetes felmérés egy földgázzsákot talált, a fúrótorony és a tábor alatti talaj beomlott.
A mérnökök arra számítva, hogy a barlangból veszélyes gázok kerülhetnek a közeli városokba, célszerűnek tartották a gáz elégetését. Az akkori becslések szerint a gáznak néhány héten belül el kellett volna égnie, ehelyett már 51 éve megállíthatatlanul izzik, ma már megjósolni sem merik, meddig. A Kara-kum-sivatagban található gázkészlet az egyik legnagyobb a világon, de a lángoló hasadék értékes földgázforrásokat emészt fel.
A National Geographic Channel Die Trying című sorozatának a Crater of Fire epizódjában a felfedező George Kourounis lángálló kevlár védőöltözetben elsőként szállt le a kráter mélyébe, hogy mintákat gyűjtsön. Ezekből a mintákból később Stefan Greennek, az expedíció mikrobiológusának sikerült kimutatnia különféle baktériumokat.

Bár a kráter rejtélyként ragadta meg a közvélemény képzeletét, léte egyszerű geológiai anomália. Egy felületes gázzseb, amelynek következtében a talaj természetes mélyedésbe süllyed és a mélyebb földgázmezőkből lassan kiáramló földgáz felhalmozódik és lassan, kitartóan ég anélkül, hogy a szél kioltaná vagy felhígulna. A térségben a hasonló, kisebb gázszivárgásokból származó gázt a sivatagi szél gyorsan szétszórja.

2022 januárjában a türkmén elnök, Gurbanguly Berdymukhamedov környezetvédelmi és egészségügyi okokra hivatkozva egy bizottságot bízott meg azzal, hogy találjon megoldást a darvazai gázkráter kioltására.
Annak ellenére, hogy milyen veszélyesnek minősítették a területet, a mai napig turisták tömegei keresik fel a sivatag ezen részét, hogy szemtanúi legyenek a helyszín lángoló pompájának. A kráter népszerű turisztikai látványosság, a sivatagi kempingezők a fél világot is átszelik azért, hogy egy éjszakát eltölthessenek a Pokol kapujának szomszédságában.