Amikor kezembe vettem az Elesett bástya – Szerémségi utazás magyar szemmel című könyvet, először is fejben behatároltam e vidéket, előbányásztam ismereteimet Péterváradról, Nándorfehérvárról, s a Tarcal hegységről. Bevillant az is, hogy Szávaszentdemeter ókori nevéről, Sirmiumról volt elnevezve az első hegyikerékpárom, egy magyar Gepida, amivel bejártam Bihart, de szerémségi útról még álmodni se mertem, hiszen akkor még háború dúlt Jugoszlávia romjain. Pedig milyen izgalmas „terepek” vannak ott délen is...

Majd eszembe jutott, hogy képeslapgyűjtő szenvedélyem révén akad néhány szerémi levelezőlapom is a békeidőkből, igaz, jóval kevesebb, mint a Délvidék többi nagytájáról. A szerémi lapok ugyanis meglehetősen ritkák. Gyűjteményemből elő is halásztam egy, a Trianon előtti Árpatarló piacteréről készült lapot, meg a fekete-fehér felvételemet a péterváradi erődről, és azt a többnyelvű, viharvert indiai (mert létezik ilyen település errefelé!) múltdarabkát is, amelyen a magyar iskola látható. Mindeközben óhatatlanul rá kellett jöjjek, hogy a Szerémség egy izgalmas és jelentőségteljes vidéke volt a régi nagy országnak, amely újrafelfedezésre vár.

Hetzmann könyve mint történelmi útikönyv vezet keresztül bennünket ezen a kollektív emlékezetből szinte kikopott déli nagytájon, amely nemzetünk történetében számtalanszor lett életbe vágóan fontos helyszín. Itt ütköztünk meg először a törökkel, itt kaptunk leckét az iszlám hódításból, s itt kaptuk az első testközeli impulzusokat, amelyek felvértezték kollektív immunrendszerünket a későbbi korokra az áradat megfékezésére. Ez a nemzeti immunválasz ma is él, hiszen a muszlim inváziótól továbbra is mi védjük a leghatékonyabban Európát. Igaz, az országhatár azóta már eltolódott. A régi Szerém vármegyén ma Szerbia és Horvátország osztozkodik immár több mint száz esztendeje.

A szerző maga is érzi, hogy a mai olvasót nem egyszerű ezen ütközőzóna megismerése és vizsgálata felé terelni, ezért már műve első oldalán felvázolja az alapokat.

Elsőnek feltárul előttünk a római kor, amikor meghonosodott a térségben a szőlőtermesztés, amikor az első tőkéket maga a szerémségi születésű Probus császár ültette a Tarcal lejtőin. Ma Maurer Oszkár itt a „főborász”, akinek többek között a Szerémi zöld nevű borremeket is köszönhetjük – s akiről ugyancsak szó esik Hetzmann Róbert kötetében, amely könnyen navigál az ezeréves távlatok között. E navigáció nélkül nem is működhetne egy ilyen történelmi riportkönyv. Majd megelevenedik a népvándorlás korszaka, a békésnek mondható Árpád-kor, a törökdúlás és a szerb beszivárgás.

A szerémi bor története egymaga megérne egy külön kötetet, hiszen ez számított hajdan a legelőkelőbb magyar borvidéknek, amely méltán volt híres az akkori világban.
A Kárpát-medencén belül legfeljebb Tokaj és Arad-hegyalja vetekedett vele. Ez a csillag viszont a török hódítás következtében leáldozott, ami egy több évszázados alvó állapotot idézett elő.

Hetzmann Róbert, a Patrióták „motorja” az évek során keresztül-kasul bejárta e vidéket, amelyről bizonyságot adnak a kötetben szereplő fotók is. Az Elesett bástya ezekkel a képekkel a helyi maradékmagyarság jelenét is elénk tárja. A dokumentumértékű fotográfiákkal teletűzdelt oldalak némán kiáltanak hozzánk, hogy szánjunk több időt a szépséges Szerémségre az ottani nemzettársak miatt is.

A könyvben felbukkanó antik képeslapok közel hozzák a Trianon előtti kort. Örömmel tapasztaltam, hogy
a szerző több helyütt újra is fotózta e lapokat, amelyek a magyar múlt egy-egy kézzelfogható darabkájának számítanak. Karnyújtásnyira kerül hozzánk az újlaki Odescalchi-
kastély, az egykori kamanci osztrák–magyar gyalogsági kadétiskola, vagy épp a zimonyi millenniumi emlékmű, amelyről mára jó utódállami szokás szerint a turult, a címert és Hungária szobrát is eltávolították.

A könyvben mindezek segítségével kirajzolódik egy hajdanvolt gazdag Szerémség, amely sokat megőrzött régi, magyar önmagából, ám ahol komoly gond a nyelvvesztés, a beolvadás. Ezért ne csak beszéljünk a Szerémségről, hanem kanyarodjunk is arrafelé. Ehhez minden támpontot megad az Elesett bástya, amely kizárólag a patriotakonyvek.hu oldalról szerezhető be.