Mateusz Morawiecki lengyel és Petr Fiala cseh miniszterelnök államközi megállapodást írt alá február 3-án a Lengyel Köztársaság és a Cseh Köztársaság kormánya között. A szerződés a lengyelországi Turówban működő külszíni lignitbánya működése körüli vitákat rendezi. Az egyezmény elsősorban a bányaművelésnek a Cseh Köztársaság területére gyakorolt hatása kezelésére irányuló együttműködést rögzíti.
A lengyel Klíma- és Környezetvédelmi Minisztérium szűkszavú csütörtöki közleményében hangsúlyozta, hogy a KWB Turów nevű bányavállalatról folytatott lengyel–cseh tárgyalások sikeresek voltak, az aláírt megállapodás pedig „véglegesen lezárja a vitát déli szomszédainkkal” és az Európai Bírósággal. Anna Moskwa lengyel klíma- és környezetvédelmi miniszter úgy vélte, a megállapodásban foglalt rendelkezések „lehetőséget adnak a vita hosszú távú rendezésére” a bányával kapcsolatban. „A megkötött megállapodásnak köszönhetően
biztosíthatjuk mind Lengyelország, mind az egész európai közösség energiastabilitását”
– tette hozzá.
A hosszú tárgyalási folyamat végén megszületett egyezmény valóban lezárni látszik a vitát, amely hosszú évek óta a legélesebb cseh–lengyel konfliktust jelentette, és környezetvédelmi, illetve gazdasági jelentőségén jóval túlmutatva a visegrádi együttműködésen belül is zavarokat okozott, illetve régi, történelmi sérelmeket is napvilágra hozott. Nemhiába jelentette ki Fiala cseh miniszterelnök, hogy az évek óta a cseh–lengyel kapcsolatok útjában álló egyik bálványt sikerült ledönteni a megállapodással.
A bányakérdés azonban többről szól, mint ami a megállapodásról kiadott száraz híradásokból kitűnik. Olyan vitáról van szó, amely
az Európát jelenleg feszítő legfontosabb kérdések, az energiabiztonság, a munkanélküliség, a környezetvédelem
körül bontakozott ki, ráadásul történelmi sérelmektől, kölcsönös előítéletektől terhelt régióban.
Az ügy még 2020 tavaszán kezdődött, amikor Lengyelország – a cseh tiltakozások ellenére – a bányaművelés kiterjesztése és a bánya üzemidejének hat évvel történő meghosszabbítása mellett döntött. Az üzemeltető Polska Grupa Energetyczna nevű vállalat 2044-ig kívánta meghosszabbíttatni az engedélyt. Ekkor a közvetlenül érintett csehországi Liberec megye tízezernél is több, hazai és külföldi klímavédő civil tiltakozó aláírásával ellátott petícióban kérte a cseh kormány segítségét. A cseh oldal környezeti értékeit, elsősorban a bányából elfolyó víz miatt
a földalatti vízfolyások minőségét és vízhozamát féltő Cseh Köztársaság 2021 májusában fordult az Európai Bizottsághoz,
amely azt az átmeneti döntést hozta, hogy a lengyel félnek elővigyázatosságból le kell állítania a kitermelést.
A gazdasági, környezetvédelmi konfliktus azonban igen hamar a két ország közötti szimbolikus vitává fajult, előhozva régen rögzül történelmi sztereotípiákat, sérelmeket, és a jelentőségénél mélyebb politikai válsággal fenyegetett. A vita a temelíni atomerőmű körül két évtizede kibontakozott, határblokádhoz és történelmi utalásokkal terhes politikai szembenálláshoz vezető osztrák–cseh konfliktusra kezdett emlékeztetni, amit csak az erőmű működéséről 2000-ben aláírt melki egyezmény által bevezetett folyamatos ellenőrzési rezsim tudott tompítani.
A turówi konfliktus érzelmi töltése miatt is nagyon hasonlít a temelínihez. A cseh petíciót egy Ursula von der Leyenhez címzett lengyel petíció követte, a határ menti Zgorzelec, Bolesławiec és Lubań lakóinak a városházákon, a templomokban és a köztereken gyűjtött aláírásával, amelyben
a bánya és az ahhoz kapcsolódó erőmű esetleges bezárása miatti szociális katasztrófára figyelmezettek,
hiszen ez a komplexum az amúgy is munkanélküliségtől sújtott régió legfontosabb munkaadója.
A mindkét államban gyorsan országos üggyé nőtt kérdéssel a cseh kormányzat 2020 őszétől foglalkozott komolyabban. Arra hivatkoztak, hogy a lengyel fél nem tartotta be nemzetközi egyeztetési kötelezettségét és a harminc négyzetkilométer nagyságúra növelt bányaterület az ivóvízkészletet veszélyeztető méretű, elviselhetetlen por- és zajterhelésű lenne. A csehországi Greenpeace is a cseh kormány európai jogi fórumokhoz fordulását támogatta, a lengyel fél teljesen elutasító magatartása miatt. A cseh kormány 2020 szeptemberében nyújtotta be panaszát az Európai Bizottsághoz,
kötelezettségszegési eljárást kezdeményezve Lengyelországgal szemben.
2020. októbertől pedig megkezdődött a határ menti cseh terület környezetvédelmi monitorozása, mérőpontok felállítása. A határ német oldalán is tiltakozás indult, kimutatták, hogy a lausitzi Neisse vízhozamát is tragikusan érintené a bánya intenzívebb működése, a meder teljes kiszáradását sem tartották kizártnak, ami a környező települések épületeinek megsüllyedéséhez és a termőföldek kiszáradásához vezethetne.
A Bizottság még 2020 decemberében részben jogosnak ismerte el a Cseh Köztársaság panaszát. Véleményük szerint Varsó téves adatokat közölt a környezeti hatásvizsgálatról és az információkhoz való hozzáférésről szóló irányelvek alkalmazása során is hibákat követett el, például a „közvélemény és a határokon átnyúló konzultációkban részt vevő tagállamok tájékoztatása tekintetében”. Ami annyiban valóban védhetetlennek bizonyult, hogy Lengyelország a korábbi, az uniós joggal még nem összeegyeztetett törvények alapján vágott bele a bányabővítésbe. A Greenpeace és más cseh környezetvédő szervezetek a döntés alapján indított újabb petíciójukban azt követelték, hogy az eredetileg
a bíróságon kívüli megegyezésre, kompenzáció elérésére törekvő cseh kormány forduljon inkább az Európai Bírósághoz.
Lengyel részről ekkor a helyzet kezdett szimbolikusan védhetetlenné válni. Annak ellenére, hogy a határ menti cseh települések és a bánya közötti termőföldek helyére tervezett, végül éppen a turówi konfliktus miatt elvetett cseh homokbánya tervei is napvilágra kerültek, a vita a messziről is látható nyílt színi bányát és a mellette füstöt, gőzt okádó erőművet védelmező lengyelek és az érintetlen természet értékeit védő csehek között folyt. A káros hatásokat ráadásul a mérések is igazolták, így az egyik határ menti cseh település polgármesterének szavai nagy hatást válthattak ki:
„Tényleg fogy a víz. Akár másfél méterrel is csökken egy év alatt.
Megeshet, hogy egy nap arra ébred a falu, hogy víz nélkül maradtunk… Egy bányalyukba fogunk nézni, ahonnan az összes por és zaj ránk zúdul majd.” A helyiekben az a félelem is kialakult, hogy amennyiben bíróságon kívüli megegyezésre kerül sor, a kompenzációból egy fillért sem látnak, az eltűnik a cseh költségvetésben, csak a káros hatásokkal kell majd együtt élniük.
2021. február 22-én a cseh kormány valóban az Európai Bírósághoz fordult. Ezzel tovább eszkalálódott a helyzet, hiszen, ahogyan a cseh környezetvédelmi tárca akkori vezetője, Richard Brabec is fogalmazott: „Egy másik EU-tagállam elleni közvetlen kereset a végső megoldás, ilyen az Európai Unió fennállása alatt csak néhányszor fordult elő.”
A környezetvédő csoportok és a helyiek persze kedvezően fogadták a bírósági keresetet,
a lengyel kormány viszont megdöbbent, hiszen bíztak a Varsóban zajló kétoldalú tárgyalások sikerében.
A kereset miatt a cseh fél a bányaművelés további folytatását már jogszerűtlennek tekintette. Amikor azonban a Geenpeace aktivistái megszálltak egy óriás bányakotrógépet és transzparenseket feszítettek rá, olyan cseh és lengyel nyelvű feliratokkal, mint például „A víz értékesebb a szénnél”, Klímaváltozás? Sz*runk rá!”, Liberec megye vezetője, hejtmanja már úgy látta, nem kéne tovább mérgesíteni a helyzetet. A cseh aktivistákat egy hirtelen márciusi hóvihar elkergette ugyan a gépről, de a lengyel válasz nem váratott sokáig magára. A bánya dolgozói, „El a kezekkel Turówtól” feliratokkal, lengyel lobogókkal és
a cseh Kisvakond rajzfilm képeivel, figuráival dekorált több száz autóval torlaszolták el
a Lengyelországból cseh területen át Németországba vezető főutat.
A lengyel kormány pedig 2021 áprilisának végén döntést hozott a turówi kitermelés folytatásáról egészen 2044-ig, azzal az indokkal, hogy a bánya üzemeltetése gazdaságos, kitermelése a lengyel energiaszükséglet jó néhány százalékát és a közeli települések távfűtését is biztosító erőmű számára nélkülözhetetlen. „Nagyon fontos nap a mai Turównak, önkormányzatunknak és egész országunknak.
Az engedély munkát ad a régió lakosainak, bevételt az önkormányzatnak és hárommillió háztartásnak biztosít áramellátást”
– jelentette ki büszkén Wojciech Dobrołowicz, a bánya melletti Bogatynia város polgármestere.
Következő felvonásként a bíróság jogosnak ítélte Prága kérését a bányászat preventív beszüntetésére. Úgy vélték, nem zárható ki, hogy Lengyelország megsérti a környezetvédelmi szabályokat és a lignitbányászatnak a jogerős ítéletig történő folytatása negatív hatással lehet a cseh terület talajvízszintjére. Azt is kimondták, hogy ha Lengyelország ennek ellenére folytatja a kitermelést, bírsággal fogják sújtani, aminek mértéke kiemelkedő lehet, hiszen az ország ellen, környezetkárosítás miatt, 2018-tól egy másik eljárás is folyik, a białowieżai őserdő fáinak kitermelése ügyében. Noha felszólították Lengyelországot a kitermelés leállítására, az nem történt meg, de bírság kiszabása is függőben maradt.
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök azonnal közölte Andrej Babiš cseh kormányfővel, hogy
az ítéletnek nem tesznek eleget, annak várható hatalmas gazdasági kárai miatt.
„A bánya nem zár be idő előtt, ezt már nem lehet visszacsinálni. A turówi bánya bezárása az egész régiót megölné” – mondta Anna Zalewska a lengyel kormánypárt, a PiS uniós parlamenti képviselője, hiszen tapasztalatai szerint Walbrzych környékére egy hasonló bányabezárás „öröklődő munkanélküliséget, öröklődő nyomort” hozott. A bánya szakszervezeti vezetője pedig kijelentette: a tiltásból kiderült, ma az Európai Unió ugyanazt az igazságtalanságot és elnyomást jelenti, mint egykor a szovjet megszállók.
A lengyel kormány a panasz visszavonására próbálta rávenni a cseheket, a határátkelőn pedig lengyel és Szolidaritás zászlós autók akadályozták a forgalmat. Andrej Babiš a 2021. májusi uniós csúcson egyértelműen leszögezte, a keresetet nem vonják vissza, a labda pedig a lengyel fél térfelén van. A lengyel kormányfő ezt némileg elismerve bejelentette, hogy Lengyelország hajlandó jelentős anyagi forrást áldozni a bánya környéki vizek védelmében.
A szellemet viszont már úgy tűnt, nehéz lesz visszaparancsolni a palackba. A határblokád folytatódott, a csehek már a fantasyregény Mordoraként hivatkoztak a lengyel területre,
a lengyelországi éttermekben megjelentek a „Cseheket nem szolgálunk ki!” feliratok,
a csehek „Nem iszunk szenet!” transzparensekkel tüntettek Prágában, a bányát fényképező csehekre a helyiek azonnal rendőrt hívtak. A sajtó a V4-ek haláláról cikkezett. Egyre gyakrabban kezdték mindkét oldalon emlegetni a két világháború közötti történelmi sérelmeket, a határ kérdését és az egymásról alkotott nem túl hízelgő sztereotípiákat, miszerint anyagias, mindenbe belekötő csehek és nemtörődöm, lógós lengyelek állnának egymással szemben.
Az meg már valóban nem is szén, de olaj volt a tűzre, amikor 2021 júniusában a cseh kormány napi ötmillió eurós büntetést kért az Európai Bíróságtól Lengyelországra, ha nem állítja le a kitermelést, és röviddel ezután nyilvánosságra hozta a megállapodás esetén kárpótlásul igénylendő sokmilliárd koronás kompenzáció tervét is.
A lengyel fél közben a saját megoldási javaslataival is előállt, földalatti falat kezdett építeni a vízkészlet megóvása érdekében.
A bányászok szakszervezetének vezetője pedig kijelentette, előbb épít Lengyelország űrállomást a Marson, mint hogy leállítja a bányát.
Szeptemberre a bíróság is döntött a bírság mértékéről, ettől kezdve napi félmillió euró büntetést fizettek a lengyelek a kitermelés folytatásáért. Az összegért azonnal jelentkezett is a libereci régió, kérve az Európai Bizottságtól, hozzon létre belőle a turówi környezeti károk csökkentésére szolgáló, Liberec által kezelt alapot, nehogy a bírság az Unió költségvetésébe kerülve ne oda jusson vissza, ahol a célja érdekében felhasználhatnák.
A lengyel sajtó válaszul cseh váltságdíjról kezdett beszélni, az ellenzéki sajtó egyenesen a kormányt hibáztatva a patthelyzetért. „Morawiecki egy őrült sofőr, aki túszul ejtett honfitársaival teli busszal rohan a cseh autópályán az ellenkező irányba, az ütközés után vitába száll a rendőrökkel, az utasokra pedig ráparancsol, hogy fizessék ki a büntetést” – írta a Gazeta Wyborcza. A lengyel miniszterelnök nem is látogatott el a 2021. szeptemberi budapesti demográfiai csúcsra, hogy ne kelljen cseh kollégájával találkoznia.
A már Lengyelországban és Csehországban is komoly belpolitikai törésvonalat eredményező vita cseh és lengyel részről is Visegrád értelmének megkérdőjelezéséhez vezetett. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy komoly viták rendezése a V4-en belül nem lehetséges, csak európai keretek között, a lengyel sajtó Morawiecki és a PiS hajthatatlanságát kárhoztatta, a cseh politikában pedig megjelent olyan aggodalom, hogy a cseheket hátrányosan érintő Green Deal kapcsán visszaüthet ez a vita.
Olyan fegyvert adtak az Unió kezébe, amit hamarosan ellenük fognak használni.
A feszültség egyre nőtt. A lengyelek nem fizették a büntetést, Andrej Babiš a jereváni rádió adásához hasonlította a tárgyalásokon elhangzott lengyel érveket, a Greenpeace pedig a megegyezéstervezet nyilvánosságra hozatalát követelte. A cseh sajtó, ráerősítve a sztereotípiákra, maliciózusan számolt be a felgyülemlett lengyel büntetés összegéről, arról pedig különösen, hogy Częstochowa zsúfolásig megtelt kolostorában a turówi melletti erőmű vezetője ezekkel a szavakkal fordult a kegyképhez: „Az összes angyal, szentek és mártírok előtt állok előtted, hogy a turówi erőművet az ő makulátlan szívükre bízzuk.”
A cseh választások váratlan eredménye megakasztotta a tárgyalásokat. Sokan remélték, hogy az új szereplő, Petr Fiala cseh miniszterelnök megjelenése gyors megegyezésre vezet majd, annál is inkább, hiszen bizonyíthatja, kompromisszumképesebb elődjénél és elkötelezett a jó viszony mellett Lengyelországgal. A cseh kormányalakítási tárgyalások idejét a lengyel szakszervezetek luxemburgi tömegtüntetésre használták fel az Európai Bíróság épülete és a golyóálló mellénybe öltözött őrökkel őrzött cseh nagykövetség előtt. Katowicéből, Gdańskból, Lublinból érkeztek
a Szolidaritás Szövetség tüntetői, „El a kezekkel Turówtól”, „Tegnap bányász, ma koldus”, „A függetlenség nem eladó” feliratú transzparensekkel.
A Fiala-kormány megalakulása után a tárgyalások azonban valóban felgyorsultak, igaz kisebb-nagyobb fordulatokkal. Mint például a prágai lengyel nagykövet visszahívása. A lengyel–cseh kapcsolatok elismert személyiségének számító, még 1989 előtt a csehszlovák–lengyel Szolidaritás létrehozásában is közreműködő Mirosław Jasiński ugyanis a Deutsche Wellének adott nyilatkozatában különösen a lengyel oldalról hiányolta az empátiát, a megértést és a párbeszédre való hajlandóságot. Ez gyengítette a lengyel pozíciót, nem maradhatott Prágában.
Az új cseh környezetvédelmi miniszter, Anna Hubáčková nyilatkozata azonban, miszerint cseh részről kész a megállapodás és nem is akarnak már változtatni rajta, váratlan engedékenységet sugallt.
Gyorsan napvilágot is látott az ok: a határ cseh oldalán működő feketeszénbányák.
Fordult a kocka. A cseh kormány 2021 végén öt évvel meghosszabbította a Těšín/Cieszyn (Teschen) környéki bányák működését,
valahogy úgy, ahogy a lengyelek Turówét. A lengyel kormányzat szerint viszont ez jelentősen veszélyeztetheti a környezetet és a Lengyel Köztársaság polgárainak egészségét. A bánya működésének meghosszabbítása, megfelelő határon átnyúló környezeti hatásvizsgálat nélkül sérti a 2004-ben született, az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló espooi egyezményt.
Hamarosan meg is született a 2022. február 3-i megállapodás. A lengyel fél konkrét összegeket ajánlott a Liberec megyében megvalósuló környezetvédelmi projektekre, és kötelezettséget vállalt Turów működése környezeti hatásainak ellenőrzésére. A két ország hatóságainak munkáját is szorosabban összehangolták, illetve az esetleges határérték-túllépés esetére közös cselekvési tervet dolgoztak ki.
A megállapodás tehát lengyel részről biztosítja a turówi dolgozók munkahelyét, megmarad az erőmű közel hét százalékos hozzájárulása a lengyel energiarendszerhez és Bogatynia város lakóinak távhőellátása. Cseh oldalon pedig megvalósulnak a környezetvédelmi beruházások.
A helyzet tehát megnyugtatóan megoldódott… Eltekintve attól, hogy
a bányavitában előkerült egy régi határvita.
A határok 1958-as kimérésekor, a határvonal kiegyenesítésekor ugyanis Lengyelország Csehszlovákia javára 368 hektárnyi területet veszített. A kommunizmus bukása után, 1992-ben a két akkori elnök, Václav Havel és Lech Walęsa kijelentette, hogy lezártnak tekintik a kérdést, de ezt nem öntötték jogi formába. Lengyel részről pedig a mostani viták során ismét előkerült. Csehország ki is jelölt több átadásra szolgáló területet, de a határmódosításhoz alkotmánytörvényt kellene elfogadni. A radikális cseh pártok viszont máris kijelentették: semmit nem adnak a lengyeleknek. A cseh kormány pedig csak annyit jelzett, hogy foglalkozni fog az üggyel…
