Szlovákiában az újonnan bevezetett kettős identitás jóindulatú kormányzati kezelése, ily módon harmincnégyezer magát másodlagosan magyarnak valló polgárnak a magyarsághoz számítása részben elfedi a nemzetfogyást, a magyar anyanyelvűek száma ugyanakkor az elmúlt tíz évben is negyvenhatezer fővel csökkent. Szerbiában az asszimiláció és az erőteljes elvándorlás miatt a magyar identitású polgárok száma tizenegy év alatt húsz százalékkal, több mint ötvenezerrel, kétszázezer alá zuhant. Kárpátalján elmaradt a népszámlálás, de a sorozás elől menekülő férfiak miatt a magyarság fogyatkozása ott a legaggasztóbb.
A most közzétett előzetes adatok szerint

Romániában nem esett ugyan a lélektani egymillió alá a magyar népesség létszáma,

kétezer-hússzal fölötte maradt, aránya ugyanakkor a korábbi 6,5 százalékról hatra mérséklődött. Tíz év alatt közel Hargita megyényi nemzettársunk tűnt el az országból. Az eredmények értelmezése vitát gerjesztett a romániai magyar közéletben.
A két kisebb magyar párt, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt egyesülésével nemrégiben létrejött Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) országos elnöksége szerint az erdélyi magyarság drámai, 225 ezer fős lélekszámvesztése jól mutatja „a magyarság ellen békeidőben folytatott csendes genocídium eredményességét”. Felhívják a figyelmet arra is, hogy

a romániai magyarság lélekszáma a rendszerváltás utáni első, 1992-es népszámláláshoz viszonyítva 620 ezerrel, vagyis negyven százalékkal csökkent.

Amennyiben nem változik semmi, az EMSZ szerint az egykor államalkotó erdélyi magyarság még ebben a században több mint egy évezredes történelme végére érhet. „Ebben a súlyos helyzetben a közösséggel szemben elkövetett bűn minden olyan magyarázkodás, amely kisebbíti a bajt, vagy részsikerként próbálja tálalni az eredményt.” Ez utóbbi megjegyzés nyilvánvaló utalás Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének nyilatkozatára, hogy „bőven egymillió fölött vagyunk”, ezért bár „semmi ok az ünneplésre, de a pánikra sem”.
Markó Béla, Kelemen elődje az RMDSZ élén borúlátóbb, arra emlékeztet, hogy a magyarok aránya 1992-től egészen mostanáig nem csökkent; az igazán nagy baj az, hogy most először igen:

6,5 százalékról hirtelen leesett 6 százalékra. Jóval többen mentek el tehát, mint korábban,

ehhez pedig Markó szerint hozzájárult a kettős állampolgárság intézménye is. „Persze olyan Európai Uniót és olyan román–magyar viszonyt akarunk, amiben ide-oda lehet mozogni. De ha ez a mozgás nagyrészt egyirányú, akkor ez pontosan oda vezet, ahol most tartunk.”
Horváth Anna, az RMDSZ ügyvezető alelnöke annyiban árnyalja a képet, hogy emlékeztet: az elmúlt tíz esztendőben

580 ezer moldovai származású személy kapott román állampolgárságot, ami növelte a szintén jelentősen fogyatkozó románság népességen belüli arányát.

Az Erdélyi Magyar Szövetség tiltakozik Markó Béla nyilatkozata ellen. A kettős állampolgárság bevezetése szerintük az elmúlt hét évtized legfontosabb nemzetpolitikai lépése volt, amely békés körülmények között teremtette meg a magyarság közjogi értelemben vett újraegyesítésének lehetőségét. Horváth Anna szerint

leegyszerűsítő lenne a kettős állampolgársággal magyarázni az elmúlt tíz év népességfogyását,

hiszen az uniós csatlakozással járó szabad munkaerő-áramlás vagy az 1990-es évek Magyarországra irányuló áttelepedése is meghatározta a mai helyzetet. Ez utóbbi jellemzően a romániai magyarokat érintette, és jóval megelőzte a 2000-es években felívelő általános romániai munkavállalási elvándorlást.

Románia etnikai térképe a 2011-es népszámlálás alapján (Wikipédia)

 

Elekes Botond, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének főgondnoka az Országútnak nyilatkozva a kettős állampolgárság lehetőségének bevezetését történelmi jelentőségű lépésnek nevezte, amely demográfiai, s ezzel szoros összefüggésben gazdasági és társadalmi szempontból is teljesen indokolt és halaszthatatlan volt.

Esélyt adott, hogy a jobb élet reményében Erdélyből és Romániából mindenképpen – legalábbis átmenetileg – emigrálni szándékozó, főleg a képzett magyarok megálljanak az anyaországban,

s ne menjenek tovább Németországba, Angliába, Olasz- vagy Spanyolországba, ahogyan azt román szomszédaik tették.
Az EMSZ a népességcsökkenés egyik fő okának a magyar közösség által lakott térségek gazdasági lemaradását tartja. Jelenleg országosan a legalacsonyabb átlagbérek Hargita megyében, illetve a magyar többségű régiókban vannak.
Kelemen Hunor szerint összességében van egy nagy népességfogyás, amely arányaiban nagyjából ugyanúgy érinti a romániai magyar és a román közösséget is, és sajnos ez a fogyás harminckét éve tart. „Egymillió fő felett vagyunk, és nincs szó 250 ezres fogyásról, ugyanis van majdnem 2,5 millió olyan polgár, aki a nemzetiségét nem vallotta be, és közöttük biztosan olyan arányban vannak magyarok is, mint akik bevallották a nemzetiségüket.” Horváth Anna szerint számítani lehetett arra, hogy az 1,1 millióra becsült romániai magyar közösség egy részét minden erőfeszítés, mozgalmi és tájékoztató kampány ellenére sem fogják tudni elérni.
Veres Valér szociológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociálismunkás-képző Karának dékánhelyettese ezzel kapcsolatban úgy látja, hogy

a két és fél milliónyi ismeretlen „kulturális arculatú” romániai népesség nyelvi-kulturális eloszlása joggal foglalkoztatja a közvéleményt. Adódik a kérdés, hogy közülük hány lehet magyar.

Ezt csak akkor lehet szakszerűen megbecsülni, amikor a részletes megyei és településsoros nemzetiségi népességi adatokat is közzéteszik. Mindamellett a 2011-es népszámlálás adatai alapján végzett becslés arányát alkalmazva közülük 112 ezer fő tekinthető magyar nemzetiségűnek. E számítás alapján 2011 és 2021 között

a romániai magyarok lélekszáma mintegy 170 ezer fővel csökkent.

Markó Béla szerint demográfiailag is rosszul állunk; „a magyarság már legalább egy generációval öregebb, mint a románok”. Veres Valér szerint az erdélyi magyarság létszáma azért csökken nagyobb ütemben, mint a romániai össznépesség, mert az idősek és a kiskorú népesség arányából számolt öregedési index 2011-ben az erdélyi/romániai magyarok esetében százötven körül, míg Románia egészére számolva százegy volt. Ez a gyermekvállalás szinten tartása mellett is folyamatosan kihat a népességfogyásra. És ehhez még hozzá kell venni

a szórványmagyarság nagy ütemű csökkenését, amiben az elöregedés mellett az identitásváltás/asszimiláció is közrejátszik, mivel nagyon magas az etnikailag vegyes házasságok aránya.

Markó Béla utal arra is, hogy a népszámlálás szerint Románia összlakosságának 16 százaléka felsőfokú végzettségű, az ottani magyarok esetében ez viszont csak 12,9 százalék. „Ez ijesztő. Nem arról van szó ugyanis, hogy kevesebb magyar végez egyetemet, hanem hogy már ott tartunk: a fiatalok egy része Magyarországon végzi az egyetemet, illetve ha román egyetemeken végez is, elmegy az országból.” Horváth Anna szerint a migrációs hullámok – többnyire a termékeny korú lakosság időszakos vagy végleges eltávozásával – lényegesen rontották a romániai magyarok korfáját. Ezek együttes hatása mutatkozik ma meg.
Kelemen Hunor szerint a teljes romániai lakosság elöregedőben van, s ez érvényes a romániai magyar közösségre is. Amikor az RMDSZ meghirdette családpolitikáját, pontosan ezzel számolt, mert az éves statisztikai adatokból is az látszott, hogy egy

olyan hosszú távú közpolitikát kell kigondolni és megvalósítani, amely a demográfiai mutatókat javítani tudja: amely segít a gyermekvállalásban,

és segít a fiatal családoknak a megkapaszkodásban.
Horváth Anna azt reméli, hogy a népességfogyás következtében felértékelődik az RMDSZ családtámogatás-politikája, hiszen az ilyen intenzitású lejtmenetet csakis hosszan tartó kormányzati intézkedésekkel lehet megfékezni, amelyek növelik a fiatalok támogatáspolitikába vetett bizalmát, tervezhetőbbé, kiszámíthatóbbá teszik a jövőt.
Kelemen Hunor összességében bizakodó: „Ez a közösség Erdélyben akar élni,

itt képzeli el a jövőjét, egy erős közösség, és képes megmaradni.

Nekik biztosítani kell a megmaradáshoz szükséges feltételeket, beleértve az identitásmegőrzés intézményi kereteit is.”